MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2015.05.06. 09:00,   Szöveg: Lénárt Léni,   Fotó: Hópárduc Alapítvány

Így segít a Hópárduc felesége a gyerekeknek

Sterczer Hilda 2013 májusában veszítette el férjét, gyermekei apját, mászótársát, Erőss Zsoltot. Az utóbbi időszakot megfeszített munkával töltötte, hogy a Magyarországon egyedülálló képesség- és készségfejlesztő Erőss tematikus falmászó programot útjára indítsa. Az új módszer bemutatása mellett kíváncsiak voltunk arra is, hogy mit jelent számára a mászás, és milyen jövőbeli tervei vannak.

Két éve annak, hogy elvesztetted a férjedet, Erőss Zsoltot, aki a Himalájában a Kancsendzönga megmászása után a visszaúton tűnt el. Mi történt veled azóta? Hogy sikerült talpra állnod?


Akkoriban túl nagy volt a zaj körülöttem, örülök, hogy ez egy kicsit elcsitult mára, tudtam dolgozni, ami segített abban, hogy megpróbáljam túltenni magam a történteken. Kb. egy éve kezdtünk gondolkozni azon Zsolt barátaival és tisztelőivel, hogy létrehozzuk a Hópárduc Alapítványt, amelynek célja az aktív életmód népszerűsítése, a sport- és terápiás falmászás elindítása és támogatása, valamint a hegy- és sziklamászó tehetségek gondozása. Emellett megújult a weboldal, a hoparduc.hu, amin az Erőss tematikus falmászást népszerűsítjük.

 

 

A falmászás egy teremben a bezártság ellenére - akármilyen hihetetlen - mégis nagy szabadságérzetet ad

 

Sokat sejtető név

 

Szerettük volna, hogy Zsolt neve fennmaradjon, másfelől az volt a célunk, hogy aki érdeklődik a falmászás iránt, annak jusson eszébe, hogy a férjem műlábbal mászott, és nincs olyan fizikai sérülés, amit ne lehetne legyőzni. Azt az elvet valljuk, hogy a mászás nem a vad, földtől elrugaszkodott emberek sportja, hanem olyan mozgásforma, amely egy komoly sérülés után is gyakorolható. Továbbá, hogy egy teremben a bezártság ellenére - akármilyen hihetetlen - mégis nagy szabadságérzetet ad.

Honnan jött az ötlet, hogy a falmászás, azon belül a terápiás mászás irányába induljatok el?

 

Anya vagyok és a végzettségem szerint tanító. A baráti körben is sokan foglalkoznak gyerekekkel, táboroztatnak, családi napközit vezetnek, számos különböző képességű apróság fordul meg a környezetünkben. Míg nyugaton 20 éve létezik terápiás mászás, egyetemi képzés formájában oktatják, és 10 éve orvosilag elfogadott módszer, addig itthon szinte alig ismerik. Nyugaton a gyógytornát egészítették ki a falmászással, aztán felismerték, hogy ez a mozgásforma élményterápiaként is megállja a helyét – szociálisan hátrányos helyzetű és érzelmileg sérült gyerekeknek segített. Mi is ezt a komplex vonalat képviseljük itthon. Ősszel az Andor u. 60-ban felépült az első fal, ahol 3 éves kortól lehet mászni a kicsiknek.

  

Itthon sok emberben van előítélet a mászással szemben. Hogy látod ennek a sportnak a jövőjét?

 

Igen, ez így van. Sok mindennek a helyére kell kerülnie. A sziklamászás még mindig extrém sportnak számít Magyarországon. Zsolt megpróbálta hatályon kívül helyezni ezt a szabályt. Én hiszek abban, hogy a jövőben annyian fognak mászni, hogy előbb-utóbb valaki észbe fog kapni, hogy ezt a „törvényt” el kellene törölni. A fiatalok körében egyre népszerűbb ez a sport, de a cél, hogy a gyerekek is kedvet kapjanak hozzá. Távolabbi tervünk, hogy a falmászást az iskolákban is népszerűsítsük, és jó lenne, ha egyszer beépülhetne a testnevelés órákba.

 

Miért tartod fontosnak azt, hogy a gyerekek belekóstoljanak a falmászásba, és mi az a plusz, amit adhat nekik az Erőss féle tematikus falmászó program?

 

A mászás a gyermek idegrendszeri fejlődésének fontos része, amely végigkíséri mozgáskultúrájának kialakulását. A programunk erre az ösztönös mozgásra építve, célzott feladatokkal fejleszti pl. a figyelem- és koncentrációkészséget, a kommunikációt, hatásos tanulási problémák esetén. Kiemelném, hogy a falmászásnak van egy nagyon jó egyensúlyfejlesztő hatása is. Mozgás közben a jobb és bal agyfélteke komoly, összehangolt munkájára van szükség. Sok gyerekkel találkozunk, akik hiperaktívak, koncentrációzavarosak, diszlexiásak, nekik nagyon sokat segíthet a módszer. Csodálatos érzés számomra, hogy egy olyan gyerek, aki kissé esetlen, és ezáltal a közösségében negatív a megítélése, attól kezdve, hogy mászni kezd, egyre ügyesebb lesz, nő az önbizalma, és ezáltal a csoportban elfoglalt helyét is javítani tudja.

 

 

 
Mit tanácsolnál a túlféltő szülőknek?

 

A gond az, hogy a mászás világa ismeretlen a szülők számára. Erre találtuk ki a nyílt napokat, amikor a felnőttek is eljöhetnek, megnézhetnek egy foglalkozást, az első óra teljesen ingyenes. Továbbá őket is arra biztatjuk, hogy próbálják ki, milyen érzés falat mászni. Úgy gondolom, a városi környezet nem mindig van jó hatással a gyerekekre, pl. nem tudnak fára mászni, míg vidéken ezt gond nélkül megtehetik. A játszótéri mászóka se adja vissza ugyanazt az élményt. Én megnyugtatnám a szülőket: a mi falunk pl. 2,2 m magas, egy biztonságos szivacsot helyeztünk el alatta, és képzett gyógytornász szakember foglalkozik a gyerekkel kis csoportban. A hároméveseknél maximum 3 fő lehet a csapatban. Továbbá gyógypedagógusok, pszichológusok is segítik a munkánkat.

 

 

Ősszel az Andor u. 60-ban felépült az első fal, ahol 3 éves kortól lehet mászni a kicsiknek
 

Két kisgyermek, a 6 éves Gerda és a 3 éves Csoma édesanyja vagy. Szeretnéd, hogy ők is megismerkedjenek a hegy- és sziklamászás világával?

Teljesen elfogadott számukra, hogy járunk kirándulni. Gerda simán legyalogol 15 km-t, Csoma kb. 3-4 km-t tud menni. Nagyon szeretnek kinn lenni a természetben. Mi nem időre túrázunk, hanem a környezet szeretete miatt járjuk az erdőt. Mindig figyelembe veszem, hogy mit szeretnének, mennyit bírnak, semmit se erőltetek rájuk. Van egy nagyon szép Kányádi Sándor vers. A címe „Távolodóban”, így hangzik a vége: „s hátra ne nézz kiket szeretsz a maguk útján nem utánad mendegélnek…”. Azzal már most szembenéztem, hogy Csomának akármilyen jók az adottságai a mászáshoz, lehet, hogy nem ezt az utat fogja választani. Én csak azt szeretném, hogy mozogjanak, szeressék és tiszteljék természetet. Terelgetem őket, de a legfontosabb, hogy azt csinálják, amit ők szeretnének.
 

A kisebb hegyek megmászásán túl (pl. Alpok, Magas-Tátra), férjeddel, Erőss Zsolttal részt vettél nyolcezres csúcsok meghódításában is (Broad Peak, Hidden Peak, Makalu). Mit adott neked a mászás idáig?

Az ember a hegyen tisztában lesz a saját korlátaival, képességeivel, mert nagy önismeretre van szükség ahhoz, hogy belevágj a kalandba. Amikor kimész a Himalájába, számot vetsz az életeddel, mert pontosan tudod: kinn bármi megtörténhet. Ezt mi vállaljuk. Lejössz a télből a tavaszba, és újra élsz, az egész olyan, mint egy újjászületés. Zsolt ezt minden egyes expedíción megélte. Minél nagyobb hegyre mész, annál nagyobb veszélyt vállalsz, de ezt kontrollálod. A hegymászásban és a sziklamászásban is a legfontosabb a fokozatosság. Azt is a mászásnak köszönhetem, hogy ma már nem halogatok semmit. Hajlamos voltam rá, de a sziklán megtanultam, hogy azonnal döntést hozzak, megoldjak egy helyzetet, mert ha nem teszem, le is eshetek. Ez tartást és egészséges önbizalmat ad. A mászás kicsit olyan, mint a drog, és mi szeretjük ezt az érzést kóstolgatni. Ahogy túrázás közben is adódhat olyan helyzet, ami azonnali helyzetfelismerést és komoly kitartást igényel. Én annak idején egyedül kéktúráztam. A harmadik napon úgy feltörte a bakancs a lábamat, hogy nem bírtam tovább menni, de ki kellett érni az erdőből, mert nem volt a közelben semmi. Haladni kellett, nem volt mese.


Mik a terveid a jövőre nézve?

Nagy hegyek, mint a Himalája, nem szerepelnek a terveimben. A gyerekek miatt sem. Az Alpok például más, oda vissza-visszatérek. Ott is vannak veszélyhelyzetek, de jobbak a mentési lehetőségek, könnyebben visszafordulsz, ha kell. A legfőbb célom most az, hogy elterjesszük a terápiás mászást, a széleskörű mozgalomban hiszek. Egyelőre egy falunk van, de tárgyalunk mászótermekkel, hogy ott is legyen megfelelő terep mászni. Továbbá vidékre is szeretnénk levinni a programot. Nekem az a küldetésem, hogy gyerekekkel foglalkozzak, másszak, és továbbadjam azt a szellemiséget, amit Zsolt képviselt. Ő nagy életigenlő ember volt. A mászás miatt pontosan tudta értékelni az életet, és tisztában volt vele, hogy azt csak a lehető legtartalmasabban érdemes élni. Én hiszek abban, hogy a mászás hozzásegítheti az embert ahhoz, hogy megismerje önmagát, és tudja, hol a helye a világban.

Kapcsolódó cikkeink: 

Túrával ünneplik a Hópárduc Alapítvány születését

Az év hegymászói

 

 

 






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. július
Czigány Dávid:
Tornyosuló
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...