Ti írtátok

Idén már tavasszal megtapasztalhattuk az aszály jeleit, amelyek az agyagos Cserhát lankáin különösen szembetűnnek. Minden porzik, a talaj repedezett. Terény-Kétbodony túránkra ígéret havának elején került sor.

A páratlan szépségű Karancs-Medves-vidék szívében, a salgói várhegy tövében évtizedek óta omladozó, szép emlékű Dornyay turistaház, hazai turistaházaink egyik utolsó mohikánja annyi más társával ellentétben úgy tűnik, megmenekült a pusztulástól.

A szunnyadó bimbó szirmait bontogatva a fény felé tör, így robban be a tavasz is. Először színes pöttyöket, sárga, fehér, kék és lila virágokat szór a téli fagyottságából felengedő talajra, majd feljebb kúszik, hogy a bokrokat és a fákat feldíszítse.

Ha nem írom le, hanem azt mondom, hogy „epöl”, valószínűleg az emberek többségének nem egy kis falu, hanem egy amerikai óriáscég jut az eszébe. Persze ez a beszámoló nem a legújabb telefonom kapcsán született...

A Gödöllői-dombság és a Kiskunság közti területen egy izgalmas, sokarcú táj bújik meg, a Tápió-vidék. Az egykori hordalékkúp-síkságon löszhátak, homokdombok és köztük patakok, mocsarak húzódnak.

Fent ülünk a felhőkkel kacérkodó, tar homlokú hegytetőn. A világ összes gondja odalent maradt, átölel a csend, melyet csupán a bozótosból felcsendülő, vidám madárcsicsergés tör meg olykor-olykor.

A Csóványostól alig két kilométerre található Fultán-kereszt egy brutális gyilkosság emlékét őrzi. Az alábbi kutatásból (majdnem) minden kiderül az 1853-ban történt esetről.

Upponyi-szoros, Damasa-szakadék, Három-kő-bérc, Kalica-tető, Lázbérci-tó – az Upponyi-hegység mélyén megbúvó gyönyörű bércek és sziklaszorosok nevének hallatán még a gyakorlottabb természetjárók közül is akad, aki felkapja a fejét, és elgondolkozva állapítja meg: itt bizony még nem jártam.

Nógrád megye északi peremén, a szlovák határ mentén, a Cserhát lankái és a Mátra bércei által körül ölelt vulkánok tüzében született gyönyörű hegyvidékünk, amely az egykoron benne tanyázó nagyvadakról kapta nevét: ez a Medves-vidék.

„Lesz még egyszer ünnep a világon”. A négy fal között ücsörögve, a jelvénytartó dobozomban az elmúlt évek szerzeményeit rendezgetve Vörösmarty Mihály szavainak jegyében jött az ötlet, hogy pár mondatban bemutassak néhányat a kedvenc túráimból.

A Bükk hegység déli peremén őrt álló hatalmas „kövek” tövében, Felsőtárkány közelében, egy erdő borította völgy ölén kora tavasszal egy igazi kuriózum várja az erre járó szerencsés kirándulókat: a hóolvadás után időszakosan feltörő, szívdobogtatóan szép látványt nyújtó Vörös-kő-forrás.

A Visegrádi-hegység Szentendre és Pomáz fölé magasodó déli lába a fővárosi agglomeráció közkedvelt kirándulóhelye. A Kő-hegy bebarangolása nem is annyira céltalan, mint ahogy arra a szó jelentése utal. A Kő-hegyi tanösvény a környék leglátványosabb pontjait fűzi egy tökéletes túraútvonallá.

Az Alföld tölgyesei drámai módon megfogyatkoztak. A síkvidéket kedvelő kocsánytalan tölgyek alig-alig lelhetőek fel a Kárpát-medence legnagyobb síkságán, főleg nem a Dunántúlon. Most mégis az itt élő, ritkaszép tölgyóriásokról fogok mesélni.

Ózd és környéke finoman szólva sem egy turistaparadicsom, az elmúlt években mégis megszerettem ezt a kissé elfeledett vidéket.

A Gerecse-hegység leegyszerűsítve kibillent rögök, sasbércek és kisebb-nagyobb medencék halmaza. A leglátványosabb sasbérc a majd a Dunáig kifutó sziklafalával a Bajóti-Öreg-kő. Ide kirándulunk, az északkeleti Gerecse bájos, romantikus vidékére Péliföldszentkeresztről. Oda, „ahol a források vize és a zarándokutak csendje a sasbércek világával találkozik”.

A zord sziklák rejtett zugaiban a jégkorszakból itt rekedt növények kandikálnak, a fák törzsein fél évszázaddal ezelőtt felfestett kék jelzések mutatják az utat, árnyas, misztikus légkör, érintetlen őserdei hangulat, melyet így tavasszal a mindent átható medvehagymaillat lengedez körül, Bakonykútitól egészen Királyszállásig éppen egy tucatnyi kilométeren: ez a Burok-völgy.

Függőlegesen felugró hatalmas sziklafalak közt kékeszölden csillogó víztükörrel megbújó kicsiny tengerszem, melynek vizében édesvízi medúzák, kárászok élik mindennapi életüket. Joggal gondolja bárki ezek hallatán, hogy valamely határainkon túl eső magashegységben jártunk. Pedig „csupán” a páratlan látnivalók sokaságát felvonultató Karancs-Medves-vidék egyik legszebb gyöngyszemét, a Tavas-bányát kerestük fel.

Az ország legészakibb pontjával is büszkélkedő Füzér község felett 170 méterrel, egy minden évszakban igen látványos bérc tetején áll az ország egyik legszebb vára, melynek a Zempléni-hegység magasabb vonulatai adnak egyedülállóan szép keretet.