Ti írtátok

Ha valaki azt mondja fél évvel ezelőtt, hogy augusztus második szombatján teljesítménytűrázunk, hát finoman szólva is furcsa pillantásokat vetek rá. Aztán ha azt is hozzáteszi, hogy Mezőföld közepén fogjuk rugdalni a port és homokot ingerszegény környezetben és több mint 30 fokban, minimum körberöhögöm, de lehet, hogy az illető szellemi képességeit is kétségbe vonom.

Erdő mélyén, szántók szélén, szétszórt kis tanyák közt bújik meg szerényen, pedig akár a Hősök terén is megállná a helyét. Aszfaltos út nem vezet hozzá, saras, poros földutak futnak az egykori kunhalom felé, melyen immár százhúsz esztendeje áll büszkén, ám mégis kissé elfeledetten a megkapóan szép Hétvezér-emlékmű.

A heti mókuskerékből kiszabadulva három kívánságunk volt csupán a másnapra tervezett kirándulással kapcsolatban. A forróságból menjünk hűvös, erdei környezetbe, legyenek szép, érdekes látnivalók, és végül, de nem utolsósorban, ne kelljen korán kelni. A Dobogókőtől Pilisszentlélekig gyönyörű erdőkben vezető, alig háromórás túra minden szempontból tökéletes választásnak bizonyult.

A Bakonyban sok szép kilátóhely van. A Kőris-hegyen állva a lábunk alatt hullámzó Magas-Bakony hegyei nyűgöznek le, a Kab-hegyi kilátóból akár a Balaton víztükrének csillogásában is gyönyörködhetünk, a Baglyas kopasz csúcsáról Fehérvárig száll a tekintet. Van azonban egy kilátó ahol mindezt egyszerre kapjuk meg, ahonnan körpanoráma nyílik szinte az egész Észak-Dunántúlra: a 646 méteres magasságig emelkedő Papodon álló Vitéz Bertalan Árpád kilátó.

A szentély eredeti jelentése: egy vallási építmény, vagy annak a legértékesebb, csak arra méltók által látogatható része. És ezért jó a cím, mert a Gerecse Tájvédelmi Körzet egyik legértékesebb, legféltettebb része a szigorúan védett (szentély vagy magterület) Nagy-Pisznice.

Ritkán fordulunk elő teljesítménytúrákon, a ságvári túrákat most mégis bevállaltuk. Hiszen annyi jót hallottunk róla, mely túra 2021-ben az Év Teljesítménytúrája kitüntető címet is elnyerte. Mi óvatos duhajként a 30 fok körüli hőmérsékletben a 16 km-es távra neveztünk be, és bizony nem bántuk meg.

A Salgótarjántól Ózdon át Diósgyőrig vadregényes tájakon kanyargó Kohászok Útja szépségeivel és nehézségeivel életre szóló kalandokat ígér a vállalkozó kedvű túrázóknak. Egy páratlan kezdeményezésének hála, a nehézségekből immár eggyel kevesebb van.

Alig háromnegyed órányi autózásra fekszik a fővárostól, romantikus hangulata bármely felkapottabb kirándulócélponttal felveszi a versenyt. Part menti infrastruktúrája, szállásai, éttermei minden igényt kielégítő kikapcsolódást nyújtanak bárki számára, mégis csupán az elmúlt években nyerte el méltó helyét az üdülőhelyek színes palettáján a Bánki-tó.

Párszor feltették már nekem a kérdést, hogy némi tapasztalattal felvértezve mit ajánlanék annak, aki először készül Horvátországba, biztosra akar menni, és egy jól sikerült nyaralás élményével szeretne hazajönni. Mindig ugyanazt válaszolom: irány a Rab-sziget!

Hosszas tárgyalások után logisztikai okokból azt találtuk ki, hogy megteszünk egy rapid szakaszt a Dél-dunántúli Piroson, majd a nap további részében hazánk talán legretróbb gyógyfürdőjében kényeztetjük testünket-lelkünket.

A csereháti kilátástalanság tengerében is találni olyan aprócska igazgyöngyöket, melyek megdobogtatják az ember szívét. Számomra ilyen a kis rakacaszendi református templom, amely akár a vidék jelképe is lehetne. Ódon, évszázados kövei a táj történelmét, a hófehérre meszelt falairól hulló vakolat a lassú pusztulást, a fazsindellyel fedett kis huszártornyán megcsillanó napfény pedig a reménységet jelképezi.

Nem volt elég az előző két nap 35-36 fok melegéből, muszáj volt megjárnunk a poklok poklát. Az idei esztendő talán legforróbb napján vágtunk neki az Alföldi Kéktúra egyik nem túl sok árnyékot tartalmazó szakaszának. Meg is kaptuk jutalmunkat! A táv vége már nagyon szenvedős volt, de megcsináltuk!

Asztrofotós berkekben Namíbia a non plus-ultra helyszín: tiszta az ég, nincs fényszennyezettség, télen száraz és nyugodt a légkör. Már több éve volt szó az utazásról, de eddig mindig csak vágyálom maradt. Amikor megcsillant az utazás lehetősége, és a férjem szeretett volna nekivágni, nem volt kérdés, hogy nekem is csatlakoznom kell a csapathoz.

Csak egy rövidebb, 10 km körüli szakaszt terveztünk, mert a nap második felében ismerkedni szerettünk volna a környék nevezetességeivel, műemlékeivel. Nem minden úgy alakult, ahogy elterveztük, de a végére így lett kerek és élményteli a nap.

Aki túrázása során fontosnak tartja a természet szépségén túl a sportteljesítményt is, válassza a börzsönyi Magyar-hegyet. Fáradt izmainkat a Görbe-kő panorámája mellett pihentethetjük, jutalmunk pedig a Holló-kő vadregényes sziklabirodalma.

Legutóbb szűk nyolc hónapja tapostuk az Alföld ösvényeit az Országos Kékkörön, így épp ideje volt visszatérni. Mostani, háromnapos túránk során elhagyjuk a Duna-Tisza-közét, és átkelve a legmagyarabb folyón az Alsó-Tisza-vidéken barangolunk tovább, hogy aztán a végén a Körös-Maros-közéhez tartozó Nagymágocson érjünk célba.

Valljuk be őszintén mindenki tart valamelyest ettől a kissé kietlen, ám sorsában mégis oly hamisítatlanul magyar tájtól. Pedig aki komolyan gondolja a nagy kék utat annak bizony el kell jönnie ide. Nem lerohanni, nem letudni, sokkal inkább felfedezni, megismerni, legyőzni az előítéleteket, egy picit talán saját magunkat is, és a végén rádöbbenni hogy most váltunk igazi kéktúrázóvá.

Nehéz sorsú iparvidék, káprázatosan szép természeti környezet, Erdélyt idéző tájak, ahol még ma is csodabogár a bakancsos turista. Az ország északi peremvidékén hullámzó Vajdavár-homokkővidék, vagy ahogyan a helyiek hívják, az Óbükk, még ma is felfedezetlen terület a természetjárók számára. A táj egyik legszebb látnivalója a gyönyörű környezetben megbújó Arlói-tó.