Ti írtátok

A szürke hétköznapok mókuskereke az elmúlt hetekben bizony elkapott rendesen, így aztán erre a hétvégére csupán egyetlen kívánságom volt: mindegy hova, csak el a városból. Nem kell semmi más csak meseszép hegyek, vadregényes völgyek, lágyan hullámzó, végtelen mezők, őszbe hajló, ezerszínű erdők, és igazi, hamisítatlan, archaikus vidéki hangulat, amely gyógyítja a városi lét minden gondját-baját. Az Óbükk Erdélyt idéző, mesebeli hegyei közt a borsodnádasdi természetjárók által szervezett Óbükki Ökotúra minden szempontból tökéletes választásnak bizonyult. 

A festői fekvésű kis óbükki városka, Borsodnádasd, a legendák szerint kincses barlangokat rejtő Vajdavár, a hegység legmagasabb pontja, az Ökör-hegy, a Szarvaskő pazar kilátása, és végül, de nem utolsósorban Váraszó Árpád-kori kis erődtemploma és halastavai mind beleférnek egy kényelmes, egynapos Óbükköt, vagy más néven a Vajdavár-vidéket felfedező túrába.

A magyar vidék minden fájdalma és szépsége benne van. A tönkretett kohászvárosok sorstalansága porba sújt, de fel is emel, mert megpillanthatjuk a magyar hegyek olyan gyönyörű és érintetlen arcát, amelyről nem is álmodtunk. Túránk a medvesi bazaltvulkánok tövéből indul, hogy az Ó-Bükk érintetlen erdőségein és nehéz sorsú falvain át érkezzen meg a Bükk pazar hegyeinek ölelésében megbúvó Lillafüredre, végül a kohászat egykori fellegvárába, Diósgyőrbe.

Az Alacsony-Tátra kétezres gerince felejthetetlen panorámájával igazi magashegyi túraélmény. Ráadás, hogy a magyar határhoz való közelsége miatt bármikor átruccanhatunk.

Salgótarjántól nem messze, néhány kilométerre délkeleti irányban, a Medves-fennsík és a Mátra közti dombok rejtekében fekszik Kazár települése. A nógrádi falu könnyedén ismertté válhatott volna, akár a területén feltárt, leletekben igen gazdag bronzkori településről, vagy akár a község elnevezésének eredete kapcsán. Mégis országos hírnevét a határában fellelhető egyedülálló felszíni formakinccsel rendelkező riolittufa-mező alapozta meg, amely miatt méltán viseli a nógrádi falucska a „magyar Kappadókia” elnevezést.

A Bakonyban sok szép kilátóhely van. A Kőris-hegyen állva a lábunk alatt hullámzó Magas-Bakony hegyei nyűgöznek le, a Kab-hegyi kilátóból akár a Balaton víztükrének csillogásában is gyönyörködhetünk, a Baglyas kopasz csúcsáról Fehérvárig száll a tekintet. Van azonban egy kilátó ahol mindezt egyszerre kapjuk meg, ahonnan körpanoráma nyílik szinte az egész Észak-Dunántúlra: a 646 méteres magasságig emelkedő Papodon álló Vitéz Bertalan Árpád kilátó.

A Föld hét kontinensének legmagasabb hegyeit meghódító kihívás mintájára a Stubai-völgyben az osztrákok saját „seven summits” csúcsokat jelöltek ki. Ezek a magaslatok korántsem érik el a 4-8000-es szintet, ami nekünk csak jó, mert kisebb gyakorlattal, átlagos erőnléttel lehetünk részesei ennek a különleges élménynek.

Elérkezett júliusi alföldi kéktúránk utolsó napja. Erre a napra ígérték az időjósok a hét legforróbb napját, hőségriadóval. Ráadásul úgy terveztük meg a szakaszt, hogy aznap kellett a leghosszabb távot megtennünk, bő 27 km-t. A Bácskai löszös síkságon barangoltunk.

Ausztria számos régióját legtöbbször síterepeik alapján azonosítjuk. Az Alpok ezen csodálatos vidékeit nyáron sem érdemes hanyagolnunk. A télen gyakran túlzsúfolt síközpontok az év ellenkező szakaszában látványos, kellemes turistaútvonalakká szelídülnek. A Salzburg régió egyik ilyen téli gyöngyszeme a Kaprun közeli Saalbach-Hinterglemm völgye, amely mindenki számára elérhető kétezres csúcsokkal szolgál.

Árpád-kori alapokon, valamikor Mátyás király idején emelték. Dúlta tatár, pusztította török, mégis mindig újjászületett. Óföldeák festő ecsetjére kívánkozó erődtemploma párját ritkító épített örökségünk, amely hófehér falaival, hetyke harangtornyával az oly sokat szenvedett alföldi magyarság élni akarásának jelképe is egyben.

Az Alföldi Kéktúra soron következő szakaszán ezúttal az öttömösi Petróczi-iskolától gyalogoltunk bő 22 km-en keresztül Ruzsáig. A túrabeszámoló első részében meséltünk a Petróczi-iskoláról, a Dugonics-erdőről és a Back-kápolnáról. Most következzen a folytatás.

Az Alföldi Kéktúra soron következő szakaszán ezúttal az öttömösi Petróczi-iskolától gyalogoltunk bő 22 km-en keresztül Ruzsáig. Útközben lakott területet nem érintettünk, utunk nagy része erdőben vezetett az egykor betyárok járta léniákon, ösvényeken.

Párszor feltették már nekem a kérdést, hogy némi tapasztalattal felvértezve mit ajánlanék annak, aki először készül Horvátországba, biztosra akar menni, és egy jól sikerült nyaralás élményével szeretne hazajönni. Mindig ugyanazt válaszolom: irány a Rab-sziget!

A legenda szerint egy angol utazó a Tiszán tutajozva írta le Európa legnagyobb településeként Vezsenyt, hiszen reggel éritette a falut a vízen, és estére ismét a település templomtornyát látta. Ez jutott eszembe, mikor az erősen kanyargó (meanderező) Öreg-Túr egyik kanyarában azt kérdeztük, hogy messze van-e még a túristvándi szállásunk. A válasz sejtelmes volt: gyalog öt perc lenne, de vízen lesz egy óra.

Mivel békési barátaink szintén az Alföldi Kéktúra ösvényeit járják, így adott volt, hogy a soron következő szakaszokat is együtt tegyük meg. Erre a hétvégére egy bő 70 km-es etapot szemeltünk ki Kunfehértó és Bordány között.

Gyermekkorom legszebb nyarai kötődnek ehhez a palóc főváros köré fonódó káprázatosan szép bazaltvulkán-koszorúhoz, a Medves-vidékhez. Örömmel látom, mostanában egyre többen indulnak el, hogy felfedezzék tájait, várait, kicsiny palóc falvait. Éppen ezért gondoltam egyet, és csokorba gyűjtöttem, mit is érdemes felfedezni, ha az ember először jár ezen a csodálatos tájon.

A legnagyobbrészt síkvidékű Lengyelország déli peremén található a Tátra egy kis szelete. Nem véletlen, hogy az ország legmagasabb csúcsai népszerű turistaparadicsommá váltak. A zakopanei Kuznice városrész felől felvonóval is megközelíthető, lenyűgöző panorámájú hegyvonulat méltó módon képviseli a Lengyel-Tátrát.

Izgatott kíváncsiság fogott el a reggeli készülődéskor, hiszen legutóbb bő egy évvel korábban, tavasszal jártam a Spartacus-ösvényen, és már akkor eldöntöttem, hogy vissza akarok térni ide.