Blogjaink

Ha különleges kirándulóhelyet keresel Budapest közelében, a Holdvilág-árok jó választás. A hatalmas sziklafalakkal szegélyezett kiöblösödő szurdok kalandos ösvényt kínál trükkös patakátkelésekkel, méretes, mohás kőgörgetegek és bedőlt fatörzsek kerülgetésével. Főleg hétköznap, télen, amikor nagy valószínűséggel rajtad kívül senki nincs a völgyben, és háboríthatatlanul élvezheted a természet csendjét és nyugalmát. Aki végigmegy rajta, nem bánja meg.

Kékestetőn megnyitott a bakancsmosoda! És mivel egész hétvégén vártuk a havat, de Budapest környékére nem jött, muszáj volt nekünk a hóhoz menni. A gyerekek ebédjét már rég lemondtam az oviban, hogy hétfőn akkor szánkózunk.

Harmadszor járom már az OKT-t, azt gondoltam, hogy egy rövidke Pilisszentlászló–Visegrád-szakaszon nem érhet különösebb meglepetés. Óriásit tévedtem. Pazar kilátások kápráztattak el, majdnem elgázolt egy komplett vaddisznókonda, a Borjú-főn mellbe vágott egy Wass Albert-idézet, majd végül a visegrádi vár erdőben rejtőző, omladozó falai mellett egy avarban lapuló, elfeledett Mátyás király emlékmű pörgette fel a fantáziámat.

Bemutatjuk hazánk legtöbb – összesen 117 – fülkével rendelkező kaptárkőcsoportját.

Ami Hérakleitosznak a folyók mozgása (minden változik, de mégsem), az nekünk a hazai turistajelzések és földrajzi nevek dialektikája Thirring Gusztáv 1900-as útleírásának segítségével Pomázon és Szentendrén. Na, de hol van a Bucsina-forrás? Egyébként egyszerű túra.

A hideg idő beköszöntével rendszeresen tűnnek fel a neten szebbnél szebb fotók a Tátra hófödte csúcsairól, amelyeket nézegetve felötlik az emberben, hogy milyen jó lenne ezt élőben is látni. Persze a fotók többsége profi géppel készült és utólag megmunkált, viszont egy dolgot nem adnak vissza: azt a fantasztikus érzést, amikor ott állsz a hegytetőn, és a lábaid előtt hullámzik szinte a teljes egykori magyar Felvidék.

Több mint 700 éve vár, ebből közel 500 éve rom. Mindenki hallott már róla, de jóval kevesebben jártak a falainál. Ostrománál a magyar történelem egyik legdrámaibb küzdelme zajlott, várkapitánya – Szondi György – pedig a török háborúk egyik legvitézebb harcosa, aki hősiességével örökre beírta magát a történelemkönyvekbe.

Mindkét végén egy-egy vár gazdag programkínálattal, köztük pedig egy patak völgye – elég jó összeállítás egy túrázós napra vagy egy hétvégére.

Néha jólesik cél nélkül kószálni, csak úgy, akár az erdőben, akár egy pincefaluban. Most egy alig ismertet igyekszem bemutatni, a monorit. Vigyünk hátizsákot! Talán a borosüvegeknek (is).

Hacsak nem direkt a sárdagasztás a cél, nehéz kirándulni a családdal a szétázott, színevesztett erdőben. Idén is megszerveztük ugyan a gyerekek által mindig szeretett adventi kirándulást, de aztán az ünnepek alatt még valami egyébre is vágytam. Az Erzsébet királynő budai látogatásáról szóló, nemrég megjelent TM-cikk ösztökélt arra, hogy összeállítsak egy Sissivel kapcsolatos, kincskereső útvonalat a János-hegy környékén. Az ötlet bevált: olyan gyorsan öltöztek fel reggel a gyerekek, mintha havazott volna az éjjel.

Az ember gyanútlanul legelteti a gyerekeit a szabadban, aztán váratlanul egy klasszikus poén jön szembe.

A hegység legmagasabb csúcsa, a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet uralkodó magaslata, tetején középkori várromok szomszédságában impozáns kilátótorony várja a túrázókat, csodás kilátással. Hatalmas tömbjének árnyékában kicsiny falvak bújnak meg, szebbnél szebb látnivalókkal, Püspökszentlászló vagy Zengővárkony külön-külön is megér egy kirándulást. A Zengő és környéke igazi turistaparadicsom, érdemes felfedezni.

Bár érzésre tegnapelőtt még 2019 volt, valójában eltelt egy év, benne ismét tíz nyomtatott Turista Magazin lapszámmal, a címlapokon pedig nyolc saját gyártású fotónkkal, amelyekkel sikerült remekül lefedni az ország tájait és felfedezésük legkülönbözőbb formáit. Év végi visszatekintés, címlapokban.

Ez a pusztulásában is fenséges, végtelen nyugalmat és békességet árasztó ligeterdő immár több mint három évtizede zarándokhely a természetjárók számára. Itt minden az elmúlásról szól, mégis valamiféle megmagyarázhatatlan, léleknyugtató hangulat az, amit az évszázados fák elszáradt törzsei közt sétálva érez az ember.

A pehellyel töltött outdoor termékek napjainkban is verhetetlennek tűnnek tömeg-térfogat arány és hőszigetelő képesség tekintetében, a szintetikus töltőanyagúak felzárkózása ugyanakkor szédületes sebességgel zajlik. Utóbbiak elvitathatatlan előnye, hogy sokkal jobban tolerálják a nedvességet, mint a természetes eredetű szigetelőanyagot tartalmazó társaik, továbbá az, hogy egy leheletnyivel olcsóbbak is. Ezt már korábban is megállapítottuk, de a helyzet ma is változatlan.

A tatai Öreg-tó, partján a várral, a legismertebb hazai látnivalók egyike. A tónak azonban van egy kevésbé ismert, vadregényes arca is, erdőkkel, nádasokkal és tengerpartokat idéző, homokos fövennyel. Ráadásul a hely jelenét a mögötte álló több évszázadnyi múlt még érdekesebbé teszi.

November elején Nimródka 6 éves lett, így megkapta saját kéktúrafüzetét, hogy a Gyermekkéktúra teljesítését megkezdhesse. Barnus is kapott egy füzetet, noha ő még hivatalosan nem teljesíthet, de a pecsételés örömétől nem akartuk megfosztani, ha már saját lábon közlekedik ő is. Az OKT tipikus „kezdő” szakaszát Hűvösvölgy és a Rozália téglagyár között novemberben be is jártuk, a vírus miatt két részletben, mindkét szakaszt nagyjából oda-vissza, hogy ne kelljen tömegközlekedni.

Gyakran előfordul, hogy nem azt az élményt kapjuk a természettől, amiért nekivágtunk a terepnek, de a csalódottságot a nem várt látvány is kárpótolhatja. A Bükkben pedig minden adott, hogy időjárástól függetlenül maradandó élményt szerezzünk.