Blogjaink

Most, hogy a járványhelyzet miatt a többnapos, nagyobb lélegzetvételű túrákat szüneteltetnünk kell egy darabig, itt az idő, hogy újra felfedezzük a közeli, régen látott kirándulóhelyeinket. Én most a Budaörs környéki hegyekkel kezdtem a sort.

Sokszor mezőgazdasági földek között vezető, de számos kis falut érintő szakasz, amelyen megdöntöttem a saját rekordomat, és 40 kilométert sétáltam le egy nap alatt.

Egy lelkes olvasónk bő 2500 km-t megtéve teljesítette az Országos Kékkört 85 emlékezetes túranap alatt. Az élményeit szerencsére velünk is megosztotta.

100 évesnél is öregebb vízerőmű, a Hernád völgye és Boldogkőváralja csodás várának megtekintése is remek program.

Kevesen ismerik ezt az utat, pedig van itt minden: panorámák, orom, barlang, szakadék, sőt bunker és labirintus is. A Széchenyi-hegyről induló, az Ördög-orom panorámagerincén és a Sas-hegy rezervátumán át a BAH-csomópontig tartó útvonal az egyik leglátványosabb fővárosi sétaút, ideális egy őszi vasárnapra.

A Balaton vidéke mindig szép, nem csak nyáron. Csodás a téli visszafogottság és nyugalom, a tavaszi virágpompa és illatfelhő, az őszi színkavalkád és mustillat. Most ősszel inkább áztató esőben volt részünk, amikor elindultunk 10 km-es badacsonyi túránkra.

Erdő mélyén, szántók szélén, szétszórt kis tanyák közt bújik meg szerényen, pedig akár a Hősök terén is megállná a helyét. Aszfaltos út nem vezet hozzá, saras, poros földutak futnak az egykori kunhalom felé, melyen immár százhúsz esztendeje áll büszkén, ám mégis kissé elfeledetten a megkapóan szép Hétvezér-emlékmű.

Kőhányáspuszta és Várgesztes között egy körtúrát tettünk meg, hogy a vírushelyzetre való tekintettel ne kelljen tömegközlekedni. Kár lett volna megfutamodni az időjárás-előrejelzés miatt, és ezt az október közepi túrát kihagyni!

Ezúttal olyan barlanglakásokat mutatunk be, amelyekben több ezer ember lakott, nem egyszer elkeserítő körülmények között.

A természetjárók zöme alábecsüli a folyadékok nedvesítő hatását, egy kis eső ugyanis senkinek sem árt, az anyagra az van írva, hogy vízálló, az esőhuzat meg tökéletes védelmet nyújt a hulló csapadékkal szemben, azért hívják esőhuzatnak. Nagy igazságok ezek, a gyakorlat mégis képes a cáfolatra.

A 90-es években még láncokon kapaszkodhattak fel a bátrabbak a legendás hírű Rám-szakadék vízesésein, ma már létrák segítik az előrejutást, így szinte mindenki számára jól járható az ország leghíresebb szurdokvölgye. Az elmúlt hónapok esőzései szépen kitisztították az itt-ott feltöltődni látszó medret, így egy kellemes családi túra keretében a régi fényében ragyogó Rám-szakadékot járhattuk be újra.

Tavasszal mentünk volna Szekszárdra egy futóversenyre, melyet a vírus miatt elhalasztottak októberre, így az utazást is eltoltuk. Ezután törölték az októberi versenyt, de úgy döntöttünk, hogy helyette túrázunk egy jót a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrán. És milyen jól tettük!

Ahogy a budapestieknek a Normafa, úgy a nagykőrösieknek a Pálfa, pontosabban a Pálfája-erdő a nyugalom szigete a város nyugati határában. Sziget, mert telkek, kertek veszik körül, de így is méltó figyelmünkre a Natura 2000-es terület.

A Somoskő határában emelkedő, középkori erősséggel „koronázott” várhegy oldalába látogatunk el, ahol egy európai szinten is egyedülálló földtudományi, geoturisztikai érték kereshető fel, amely egyben a Novohrad–Nógrád Geopark jelképe is.

Október 21. napjának kora estéjén búcsút vettünk a Cserháttól, miután a Kéken közel 130 km-en keresztül koptattuk itt bakancsaink talpát. Volt részünk esőben, hóban, ködben, hőségben, fagyban, és megtapasztalhattuk e különleges Görbeország esszenciáját.

Van egy hely a Pilis és a Visegrádi-hegység határán, ahol borongós időben is klassz kirándulni. Sőt, lehet, hogy furcsa lesz elsőre, de a párás, kissé ködös, őszi háttér a Dera-szurdokban még inkább emeli az élményfaktort. A mohás kőtömbök kerülgetése, a patakátkelések, a gerincen végigvezető sziklás ösvény kalandos túrát biztosít, és bizony nehéz betelni a látvánnyal.

Mi lehet jobb egy klassz kirándulásnál? Két klassz kirándulás. Nincs is szebb, mint sétálni a kora délutáni napsütésben, és érezni a levegő meleg ölelését, amikor az erdei ösvényeket megtöltik az ősz illatai. Mi éltünk a lehetőséggel, és egy pasztellszínekben tobzódó, októberi napot a Nagy-Kopasz tetején, majd a Garancsi-tónál töltöttünk.

Egy időben sűrűn megfordultam a Flórián téri aluljáróban. Ugyanazzal a teljes közömbösséggel gyalogoltam el a római romok mellett, mintha csak egy fornettist vagy egy telefont nyomogató jegyellenőrt hagynék magam mögött. Konstatáltam, hogy ott vannak, de különösképpen sosem gondoltam bele, milyen jelentőséggel bírnak – hogy valaha római katonák wellnesseztek ott, ahol most az emberek többsége a krumplis lángosos sorban állva tölti a legtöbb időt. Néha megéri perspektívát váltani, és jobban szemügyre venni azokat a dolgokat is, amik mellett nap, mint nap elmegyünk.