A kövek mesélnek

Aggtelek és Jósvafő között félúton, a Baradla barlang vörös-tói bejáratának közelében található a névadó Vörös-tó kicsiny vízfelülete. Tőle nyugatra, az erdő szélén gömbölyded felszínű, bizarr alakú „lyukas” sziklaképződmények késztetik megállásra a túrázót. A Medve-sziklák „kőcsoportja” egy országos szinten is egyedülálló földtudományi értéket képvisel, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül. Tehát kalandra fel, irány a kövek világa! 

A bakonyi erdők mélyén, Bakonycsernye településtől pár kilométerre bújik meg a magyarországi jura időszak egyik legrégebb óta ismert és legjobban megkutatott földtani alapszelvénye. A Tűzköves-árok egyben hazánk legkorábban felismert ammonitesz-lelőhelyei közé is tartozik. 

A Cserhát keleti részén, erdők borította hegyek mélyén fekszik hazánk egyik legjelentősebb Szűz Mária kegyhelye, Szentkút. A Mátraverebélyhez tartozó kegyhely története a középkorba nyúlik vissza, hisz már a 13. századtól ismeretesek gyógyulások az itt fakadó csodatevő forrásokhoz köthetően. 

Az Egertől északra fekvő Szarvaskő falucska környéke különleges és magyarországi szinten is egyedülálló, ritka földtani képződményeket rejt. Az itt található természetes (pl. vízmosások oldalai) és mesterséges (pl. egykori kőfejtők) geológiai feltárások nyitott könyvként mutatják be a terület különféle kőzeteit, amelyek évszázmilliók történéseit mesélik el.

A Cserhát lankái között - nem messze a mindenki által jól ismert Hollókőtől -, az Országos Kéktúra útvonala mentén fekszik a hangulatos kis palóc falu, Terény. A településtől északra terül el a Peres-hegy, melynek déli oldalában különleges, bizarr kinézetű homokkő-gombasziklák sorakoznak.  

Gyöngyös városától északkeletre, a Mátra déli lankái között, a Kékes-tető felé vezető országúttól egy kőhajításnyira misztikus sziklaalakzatok bújnak meg egy bozótos területen. A gyöngyössolymosi Bába-kő névre hallgató védett sziklacsoport nem csak földtudományi csemege, hanem fontos kultúrtörténeti érték is. 

A Balaton-felvidék területén, a Káli-medencében különös, bizarr sziklaalakzatok, kőtengerek hívják fel magukra a kíváncsi geotúrázók figyelmet. Az egyik legszebb, legépebben megmaradt (a malomkőbányászat elől megmenekült), napjainkban már védett kőtenger Szentbékkálla község északnyugati határában kereshető fel. 

A Pilis és a Budai-hegység ölelésében, az Országos Kéktúra útvonala mentén helyezkedik el Piliscsaba kisvárosa. A településtől délre elterülő erdő egy igazi földtani és felszínalaktani csemegét rejt, amely a Csabai-gomba névre hallgat. A gomba ez esetben nem ehető, mert kemény kőzetből áll, és több méter magas! 

Az Északi-középhegység területén, Miskolctól északkeletre húzódik hazánk egy kevésbé ismert kistája, a Szendrői-rögvidék. A periférikus helyzetben lévő, gazdasági és társadalmi problémákkal küzdő terület nem bővelkedik turisztikai látnivalókban, viszont földtanilag rendkívül izgalmas.

A borsodi megyeszékhelytől, Miskolctól északra, dombok ölelésében bújik meg Rudabánya városa. Az egykoron módos és jelentős lakossággal bíró bányaváros napjainkban sajnos lehangoló képet fest. Pedig az évszázados ércbányászat jelentőségét még a település neve is mutatja, hisz a szláv eredetű „ruda” szó ércet jelent. 

Eger és Miskolc között, a Bükk hegység előterében szerény dombsági tájként húzódik meg a Bükkalja vidéke. A hazai turisták által kevésbé ismert terület rendkívül gazdag földtudományi, tájképi és kultúrtörténeti értékekben. 

A Velencei-hegység legizgalmasabb felszínformái a gránit lepusztulásához köthető különböző sziklaalakzatok, amelyek Pákozd és Sukoró térségében lelhetők fel a legnagyobb számban.  

Hazánk egyik legkiesebb, mediterrán éghajlati elemekkel tarkított tájéka a Dél-Dunántúl, a Mecsek és a Villányi-hegység térsége. A Mecsek déli lankáin elterülő Pécs fekvésével, történelmi légkörével, és látnivalóival a térség méltó kulturális központja. A város és környezete ezek mellett azonban tartogat még számos más, például földtani jellegű csemegét is!

A képeket látva azt hihetnénk, hogy valóban a híres törökországi Pamukkaléban járunk. A fotók viszont nem ott, hanem a Heves megyei Egerszalók mellett készültek. 

A Pest megyei Biatorbágy városától délre, a Füzes-patak völgye fölé merész sziklaalakzatok emelkednek, amelyek a környező táj emblematikus elemei. A legnagyobb sziklamonstrum a Nyakas-kő névre hallgat.

Ki ne hallott volna már az európai nagyhatalmak leigázójáról, és a jellegzetes „fejfedőjéről” is híres zsarnokról, Bonaparte Napóleonról. De vajon mit keres a kalapja a Pomáz feletti Kő-hegyen? A rossz hír az, hogy semmit, hisz ez a látványos sziklaképződmény fantázianeve.