A kövek mesélnek

Egy kellemes nyári estén a fonyódligeti Balaton-parton üldögélve egy pohár itallal kezünkben, a naplementét szemlélve nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy hazánk egyik legszebb vidékén élvezzük éppen az élet szépségeit.

A Balaton-felvidék területén, a Káli-medencében különös, bizarr sziklaalakzatok, kőtengerek hívják fel magukra a kíváncsi geotúrázók figyelmet. Az egyik legszebb, legépebben megmaradt (a malomkőbányászat elől megmenekült), napjainkban már védett kőtenger Szentbékkálla község északnyugati határában kereshető fel.

A nógrádi megyeszékhelytől, Salgótarjántól nyugatra, dombok ölelésében, a Ménes-patak mentén fekszik az aprócska település, Kishartyán. Sóshartyán felé elkanyarodva, a római katolikus templom és temető után bal kéz felé egy romantikus völgy hívogat sétára, melynek nyugalmát és meghittségét már évszázadokkal ezelőtt felismerték. A Kő-völgyben kereshető fel a Novohrad–Nógrád Geopark egyik féltve őrzött gyöngyszeme, a természetvédelmi oltalom alatt álló Kőlyuk-oldal.

A Velencei-hegység legizgalmasabb felszínformái a gránit lepusztulásához köthető különböző sziklaalakzatok, amelyek Pákozd és Sukoró térségében lelhetők fel a legnagyobb számban.

A Kisalföld és a Dunántúli-középhegység (Déli-Bakony) találkozásánál fekszik a műemlékekben gazdag kisváros, Sümeg. Az egykoron Zala, napjainkban Veszprém megyéhez tartozó településen egy esetleges „balatoni rossz idő” esetében (is) számos látnivaló és program közül válogathatunk.

Salgótarjántól keletre, a Felső–Tarnai- és a Pétervásárai-dombság kistájak „szorításában”, a Tarna folyócska völgyében bújik meg a szép nevű kedves falucska, Istenmezeje.

A Bucsecs-hegység izgalmas formakincsével kiválóan alkalmas arra, hogy a főgerincen történő vándorlásunk során megcsodáljuk a belső és külső erők évmilliós harcának eredményét. Ezúttal szél által „megfaragott”, látványos sziklatornyokat tanulmányozunk.

Ha meghalljuk a szurdok szót, akkor általában valamilyen keményebb kőzettel (pl. mészkő) borított terület képe jelenik meg előttünk, ahol egy bővizű vízfolyás hömpölyög át egy szűk „sziklafolyosón”. Más típusú kőzetekben, például homokkőben már jóval kevesebb szurdokot ismerünk hazánkban, pláne nem a Zalai-dombságban.

A füzéri Várhegy egy 6 millió éven át tartó, időben és térben elhúzódó vulkáni működés eredménye.

Nemti határában egy meredek lejtőből kiemelkedő, bizarr kinézetű sziklaképződmény figyelhető meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A Tarjánka-szurdok a természetjárók mellett a geológusoknak is kuriózumnak számít, ők ugyanis természetes földtani feltárások sorozatát tanulmányozhatják a helyen.

Bemutatjuk hazánk legtöbb – összesen 117 – fülkével rendelkező kaptárkőcsoportját.

Ezúttal olyan barlanglakásokat mutatunk be, amelyekben több ezer ember lakott, nem egyszer elkeserítő körülmények között.

A kicsiny Regéc településtől északkeletre, a Rákóczi-völgy (Mély-patak völgye) erdőkkel borított mélyén egy misztikus, címerrel ellátott kő bújik meg, amely nem csak ősi legendákról regél, hanem a terület izgalmas földtörténetébe is visszarepíti szemlélőjét.

A földtani és szerkezetföldtani értelemben is rendkívül bonyolult Bükk hegység fő tömegét a karbon és a jura időszakok között (kb. 330–140 millió év) képződött, döntően üledékes kőzetek építik fel (gondoljunk csak a Bükk-fennsík karsztos mészkővilágára). A bükki rétegsorokban azonban szép számmal képviseltetik magukat különféle fokú metamorfózist (átalakulást) szenvedett kőzetek, valamint magmás képződmények is.

A Medves-fennsík egyik legszebb bazaltkúpja a 625 méter magas Nagy-Salgó, melynek nemcsak vára különleges, de geológiája is.

A Pilis és a Budai-hegység „szorításában”, a Pilisvörösvári-árok déli peremén fekszik Pilisszentiván. Az egykoron szénbányászatáról híres település ma rendezett településképével és kiváló túralehetőségeivel várja az arra járó vándorokat.

A Duna és a Tisza között az Ős-Duna, valamint a mellékfolyói hatalmas üledékes testet – azaz hordalékkúpot – építettek ki a földtörténeti jégkorszakban.