Hosszúlépés

Vannak, akik a téli táj fagyos zordságát inkább csak az ablakon át szemlélik, de akadnak olyanok is, akik a fehérbe öltözött rengeteget bebarangolva száz csodára is rálelnek.

Van egy hely a Pilis és a Visegrádi-hegység határán, ahol borongós időben is klassz kirándulni. Sőt, lehet, hogy furcsa lesz elsőre, de a párás, kissé ködös, őszi háttér a Dera-szurdokban még inkább emeli az élményfaktort. A mohás kőtömbök kerülgetése, a patakátkelések, a gerincen végigvezető sziklás ösvény kalandos túrát biztosít, és bizony nehéz betelni a látvánnyal.

Vác bámulatos: nemcsak azért, mert itt lépten-nyomon történelmi emlékekbe botlunk, mert megdöbbentő módon több száz múmia került innen elő és mert Szentendrén is túltéve igazi cukrászda-nagyhatalom, hanem azért is, mert a városban tulajdonképpen egy kétkilométeres sétával is simán el lehet tölteni akár egy egész napot.

Mi lehet jobb egy klassz kirándulásnál? Két klassz kirándulás. Nincs is szebb, mint sétálni a kora délutáni napsütésben, és érezni a levegő meleg ölelését, amikor az erdei ösvényeket megtöltik az ősz illatai. Mi éltünk a lehetőséggel, és a pasztellszínekben tobzódó, október végi vénasszonyok nyarának egyik utolsó napját a Nagy-Kopasz tetején, majd a Garancsi-tónál töltöttük.

Egy időben sűrűn megfordultam a Flórián téri aluljáróban. Ugyanazzal a teljes közömbösséggel gyalogoltam el a római romok mellett, mintha csak egy fornettist vagy egy telefont nyomogató jegyellenőrt hagynék magam mögött. Konstatáltam, hogy ott vannak, de különösképpen sosem gondoltam bele, milyen jelentőséggel bírnak – hogy valaha római katonák wellnesseztek ott, ahol most az emberek többsége a krumplis lángosos sorban állva tölti a legtöbb időt. Néha megéri perspektívát váltani, és jobban szemügyre venni azokat a dolgokat is, amik mellett nap, mint nap elmegyünk.

Ráckevétől mintegy 6 kilométerre, a Csepel-sziget déli részén bújik meg egy takaros kis szerb nemzetiségű község, Lórév. Az alig 300 fős település fekvése már csak a Duna közelsége miatt is páratlan, mégis viszonylag kevesen ismerik. Pedig lenne miért: számos természeti szépségre, építészeti és kulturális különlegességre bukkanhatunk a környéken. 

A Fülöp-hegyi kilátó a fülöpi, az ecséri, az avasi templomrommal és a Szent Mihály-dombi kápolnával összekötve tökéletes egynapos kirándulóprogram az év bármely szakában. A színesedő lombok látványa és a Balaton közelsége pedig hab a tortán az őszi napfényben.

Végre itt az aranyló ősz, amikor még azok is szívesen kirándulnak, akik egyébként nem nagy természetjárók. Színes lombok alatt sétálhatunk, és ehhez jön hozzá a meleg őszi táj, a madárricsajtól hangos erdők tüdőt tisztító illata. Bámulatos panorámákat láttunk a Keszthelyi-hegységben. 

A Páris-patak szurdoka alig 350 méter hosszú, kanyargós, néhol csupán 2-3 méter széles, 20-30 méter magas, „hullámzó” falakkal szegélyezett völgy. Ezt a nem túl nagy távot igen hamar be lehet járni, viszont az egykori folyó vájta, megkövült ősvilág különleges látványa akár több órára is ott marasztalhatja a túrázót. 

A Naszály északi lábánál kialakított körtúra főleg akkor tökéletes választás, ha gyerekkel vágsz neki, de egy kellemes ősz eleji séta helyszíneként sem utolsó. Szakadék felett átívelő függőhídon lépdeltünk és hosszú pallósoron vesztünk bele a sűrű erdőbe.

Éjszakai sztúpatúra, csalánban alvás, mezítlábas gyaloglás, pazar kilátás, gombagyűjtögetés, ládavadászat, erdei apróságok. Életem első kéktúrája igazán izgalmasra sikeredett.

Ez a cikk nem egy zágrábi színházi előadásról szól, annál sokkal közelebb áll a természethez. Bár a főszereplő kétségkívül heves, drámai és szeszélyes, ha ő színre lép, nem nagyon hagy helyet másnak.

Svájcban egymást érik a szebbnél szebb természeti csodák, de egy biztos: a Rajna-vízesést muszáj megnézni, ha errefelé járunk. A kiruccanást mi egy másik bakancslistás helyszínnel, a középkori várossal, Stein am Rheinnal kötöttük össze. Sok fotó következik.

Furán hangzik, de valóban így van, tó a tóban, ez volt az úti célunk szeptember utolsó nyári hétvégéjén. A Tisza-tó egyik rejtett kincsét, a Tiszavirág Ártéri Sétaút és Tanösvényt fedeztük fel, igazi vadregényes élmény volt, és a végén a bátraknak, azaz nekem, egy kihagyhatatlan, idei utolsó szabad vízi csobbanás is belefért a tündérrózsákkal teli Göbe-tóba.

Aki Németországban utazgat, az előbb-utóbb (de inkább előbb) biztosan belebotlik egy csodaszép kastélyba, így az sem meglepő, hogy az internet tele van a témában toplistás összeállításokkal. Ezekben Sigmaringen kastélya is előkelő helyen szokott szerepelni, története pedig összefonódik az inzigkofeni hercegi parkkal, ami nem ám egy szokványos angolkertecske, mint elsőre gondolnánk, hanem egy vadregényes erdő sziklákkal, hidakkal és a rajta keresztülcsordogáló Dunával.

A Boden-tavat övező festői településeken akkor is belebotlunk valamilyen jelentős és lenyűgöző történelmi emlékbe, amikor csak úgy, cél nélkül barangolunk. Volt, ahol mi is ezt az elvet követtük, de a konstanzi székesegyházat és a milliónyi virággal benépesített Mainau szigetet muszáj volt töviről hegyire bejárnunk.

Singen neve ismerősen cseng? Nem? Pedig a Boden-tó és a svájci határ közelében fekvő német települést érdemes kitűzni úti célként: innen hetekre elég látnivalót érhetünk el kényelmesen, de ha egyhelyben maradnánk, akkor sem fogunk unatkozni. Egy egykori vulkánon, a Hohentwielen fekszik az ország egyik legnagyobb várromja, és a takaros épületek között sétálva is érdekes meglepetésekre bukkanhatunk.

Balatonfüredről induló izgalmas körtúra két kilátóval, csodaszép panorámapontokkal és a Balaton-felvidék egyik legváltozatosabb erdei útvonalával. A Koloska-völgy pedig sokkal érdekesebb, mint amilyet kisebb ismertsége miatt elfoglal a túrázók körében.