Hogy a közvetlen környezetünkben is elképesztően érdekes élőlények élnek, arra a sarlósfecske kiváló példa. A faj ma már leginkább városi épületeken fészkel, mindeközben pedig az extrém hosszú repülés bajnoka.

Május elejétől már sokfelé felhangzik az Afrikából hazatérő kakukkok hangja. A közelben fészkeléshez készülődő nádirigók és vörösbegyek ekkor még nem sejtik, hogy hamarosan lehet, hogy pont az ő fészkükben landol majd egy kakukktojás. Hogyan tudja átejteni a kakukk a gazdamadarakat? És van olyan madárfaj, amelynek sikerült már túljárni a kakukk eszén?

Nem kecses mozgásáról vagy vonzó megjelenéséről ismeretes, viszont remekül alkalmazkodik a körülményekhez és jó sok van belőle. Ki ne ismerné a vaddisznót?

Hogyan telelnek a szitakötők? Mekkora volt a Föld legnagyobb szitakötője? Vajon egy szitakötőlárva még egy ebihalat is meg tud enni? Többek között ezekre a kérdésekre is választ adunk a cikkben.

Ha valaki mostanában az alföldi pusztákon jár, már láthatja a szélsebesen röpködő kék vércséket. A madarak, az egyik utolsó vonuló fajként április végén-május elején érkeznek vissza hozzánk Afrika délnyugati részén található telelőhelyeikről.

A kékbegyek az év nagy részében észrevétlenül élik életüket, kivéve a költési időszakot, amikor a kékmellű hímek kiülnek éneklőhelyükre, és onnan kiáltják világgá szerelmüket.

A varjak nem tartoznak a legnépszerűbb madarak közé, pedig számos ok miatt elképesztően érdekes társaság az övék. Itt van mindjárt az intelligenciájuk, amivel nem egyszer ejtették már ámulatba a világot.

A nagy kócsagot ma már az egész országban sokfelé láthatjuk, de nem volt ez mindig így, a 20. század elején félő volt, hogy a faj eltűnik Magyarországról. Szerencsére nem így történt, ennek emlékére pedig a nagy kócsag a magyar természetvédelem címermadara lett.

Lassan május van, de a madárvonulás még mindig tart, a kései vonulók, mint a kék vércse, a szalakóta, a gyurgyalag, a kakukk vagy a sárgarigó mostanában érkeznek vissza telelőhelyeikről.

Kicsit olyan, mint egy egér, emlékeztet a mókusra is, de sem egyik, sem másik, ez a szürke állat a hazai pelefélék legnagyobbika.

A fali gyík az ember közelében leggyakrabban felbukkanó gyíkfaj. Akár a kertben is egész csapatnyi élhet belőlük, az amatőr természetbúvárok legnagyobb örömére.

Bár ritkán kerülnek szem elé, gyönyörű éneküket hamarosan sokfelé lehet hallani. A legkorábban érkező fülemülékre április közepén lehet számítani. A hímek a nagy út után nem pihennek sokat, hamar énekelni kezdenek, remélve, hogy hangjukkal meghódíthatnak egy arra repülő tojót.

Európa nagy részén a mezei hörcsög mára visszaszorult, ennek jelei nálunk is érzékelhetők, ezért is lett 2008-ban a faj védett. Minderről persze egészen mást gondol az, akinek földjén vagy kiskertjében falánk hörcsögök tizedelik a termést.

Egzotikus küllemével a hazai madárvilág egyik legjellegzetesebb képviselője. A búbosbankák nem csak külsőségekben térnek el az átlagtól, tojásaik és fiókáik védelmére is sajátos módszereik vannak.

A jégmadárból leggyakrabban csak egy villanást látunk, ahogy sebesen, cincogás-szerű hangjával kísérve, átsuhan a víz felett. Aki szerencsésebb, megfigyelheti, ahogy egy víz fölé benyúló ágon türelmesen várakozva les a halakra vagy kolibriként, apró szárnyaival verdesve egy helyben lebeg a víz felett.

Nem találkoztam még olyan emberrel, aki ne elragadtatással beszélt volna erről a különös élőlényről. Fura szerzet, nem vitás, amely a virágok között röpködve inkább tűnik parányi kolibrinek, mint lepkének.

Megkértük a hazai nemzetipark-igazgatóságok környezeti neveléssel foglalkozó szakembereit, ajánljanak olyan természetismereti játékokat és feladatokat, amelyek nemcsak érdekesek, de szórakoztatóak is. Most a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Kontyvirág Erdei Iskolájának munkatársa, Bártol Réka ajánl két remek játékot.

Még alig rügyeznek a fák, de egy gyönyörűséges tarka lepke már ide-oda röpdös. Kifejlett lepkeként aludta át a telet, és az első tavaszi napsugarakkal már visszatér a virágok közé. Gyakran látható állat-és növényfajokat bemutató sorozatunk következő szereplője: a nappali pávaszem.