Több érdekességet is rejt Sándorfalva neve, először is: a település valójában nem is falu.

A Kékes északi oldalában található Pisztrángos-tó a környéket járó túrázók egyik kedvenc pihenőhelye. Nem csoda, hisz egy meseszép helyről van szó. Azt azonban kevesebben tudják, hogy a tónak kulcsfontosságú szerepe van a környék kétéltűinek életében.

Az érdi völgy, amit kettészel az autópálya, egykor egy érdekes kultúrának adott otthont.

Az Illancsot a Kiskunságban, a Bácskai-síkvidéken találod, és magyarországi viszonylatban azért nagyon egyedi, mert hazánkban itt húzódik a legnagyobb futóhomokos terület. De vajon miről nevezték el?

A Pilisben található 710 méter magas Nagy-Szoplák nevéből ne asszociáljunk a túra nehézségi fokára, mert a hegy megmászása egyáltalán nem megerőltető. Viszont szép bükkösökkel és kilátópontokkal annál többször találkozhatunk az ösvényein, és a hegycsúcs elnevezése sem mindennapi.

Vajon miért lehet szükség mesterségesen létrehozott tócsákra az igaziak helyett? Már a pocsolyák sem a régiek? Természetesen a Mátrában létrehozott „műtócsák” hátterében nyomós érvek állnak.

Már több korábbi cikkünkben buzdítottuk olvasóinkat a közösségi közlekedés használatára. Az európai autómentes nap alkalmából most felelevenítjük, hogy hazánk igazán látványos túraterepei is meglepően könnyedén érhetők el közösségi közlekedéssel.

Van valami megfoghatatlan abban az érzésben, ami az erdőben sétálva járja át az embert. Persze mindannyian tudjuk, hogy a természet megnyugtat, ellazít, energiával tölt fel, de vajon milyen ősi erő kapcsol bennünket hozzá? Két hét az érintetlen természetben megváltoztathatja a személyiségünket? Létezik egy tudományág, amelynek segítségével mindezen jelenségek mélyére nézhetünk: a környezetpszichológia.

Ma van az autómentes nap, amikor számos országban különböző rendezvényekkel hívják fel a figyelmet a megnövekedett autóforgalom okozta problémákra. Te mivel mentél ma munkába?

A legtöbben aligha tudnák elképzelni Marcus Aurelius nevét egy börzsönyi tóval összefüggésben, holott a feljegyzések szerint a római császár nem csupán megfordult a Jenői-tónál, de csodás győzelmet is aratott.

Nyár végére a Maros vízállása rendszerint lecsökken, és megjelennek rajta a homokzátonyok, amelyeket rögtön birtokba is vesznek a madarak.

Rovaremésztő növények nemcsak a trópusokon élnek, hanem nálunk is. Közéjük tartozik a közönséges rence, amelynek sárga virágait még szeptemberben is láthatjuk a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Kis-Sárréten.

A Balatonban számos idegenhonos faj megjelent már. Kagylókból több is, és az elsőként érkező vándorkagyló hamar konkurenciát is kapott a kvagga kagyló személyében. Ez utóbbi faj a tó egy részén már ki is szorította elődjét. De vajon mi lehet a sikerének a titka? És mi köze van mindennek a hegymászáshoz?

Rájössz egyetlen mondatból, hogy melyik magyarországi helyszínre gondoltunk?

Egy közigazgatásilag önálló települést keresünk. Annyit elárulunk, hogy 700 méternél magasabban fekszik, legmagasabb és legmélyebb településrésze között 85 méter szintkülönbség van.

A Bükkalján megbújó kis települést számos ok miatt érdemes felkeresni. Az egyik a falu feletti Berezd-tetőn álló, formabontó külsejű kilátó, ami nem pusztán esztétikai megfontolásokból lett épp ilyen. Formája nagyon is konkrét utalás a Bükkalja titokzatos látnivalóira.

Pusztul a nád a Balatonban. A probléma elsősorban a nádasok parthoz közeli oldalán figyelhető meg, ott, ahol stégek, csónakbeállók szabdalják azokat fel.

Ilyenkor ősszel nemcsak a sárguló levelek színesítik a tájat, de egyes helyeken a fák is virágoznak. A nyárias szeptember – úgy tűnik – kicsit megzavarta a növényeket.