Túracipellő

Van egy mondás, miszerint bűn, ha Budapesten nem járunk termálfürdőbe. A természetjárás szeretetére nevelő szülőként valahogy így vagyok ezzel a barlangok és a barlangászat megismerése kapcsán is, hiszen Budapest nemcsak a fürdők, de a barlangok fővárosa is. Mivel kisebb lányom is elérte a minimum korhatárt, így beneveztünk a főváros egyetlen overallos túrájára.

Két látványos szurdok: létrás mászás, vízesés, búvópatak az elsőben, virágpompában úszó havasi rét felhőbe vesző fenyvesekkel és játszóteres étterem a túra közepén, végül egy újabb vízesés, működő vízimalom és két kilátóból is élvezhető szédítő mélység a másodikban. Mindezt egyben, a Kócs-hegység látványos körtúrájában.

Egy hegygerincen kikapaszkodni a fák fölé, majd körbenézni a magasból – minden bizonnyal ez a sziklamászás egyik esszenciája. Ez a már-már magashegyi élmény várt ránk a Cuha-völgy szurdoka fölé látványosan kikapaszkodó Bucsek Henrik Emlékúton, az ország leghosszabb vasalt útján. Persze addig fel is kellett valahogy jutni…

Mindössze hét kilométer, kezdetnek ott van Tatabánya jórészt ismeretlen, pedig kiváló bányamúzeuma, az út közepén Samu az attrakció, az út végén pedig a tatai Öreg-tó nyújt megfelelő látnivalót. A két város között pedig suhanás a tavalyi év bringaútján, végig az Által-ér ökológiai folyosóján a Gerecse hegyei alatt.

A gyerekek annak örültek, hogy végre együtt lehettek, én meg annak, hogy mindez a kiváló Bicske-Tarján kerékpárúton történt meg, így ismételten rácsodálkozhattam a Gerecsének erre a turistautak által alig érintett szegletére.

A gyerekek többnyire imádnak mászni, így általában rajonganak a vasalt utakért is. De vajon a mászókázáson túl mit gondol erről egy, a természet csodáira fogékony gyerek? Második vasalt utas családi kalandunkat így látták 6,5 és majdnem 9 éves lányaim.

A március 15-i hosszú hétvégén – előre láthatóan és teljesen érthető módon – hatalmas tömegek keresték fel a főváros környéki erdőket. Érdekes kihívás volt egy kalandos, tematikus, de tömeg nélküli családi túra megszervezése. Íme, egy rendhagyó, mégis egyszerű családi kirándulás beszámolója.

Hacsak nem direkt a sárdagasztás a cél, nehéz kirándulni a családdal a szétázott, színevesztett erdőben. Idén is megszerveztük ugyan a gyerekek által mindig szeretett adventi kirándulást, de aztán az ünnepek alatt még valami egyébre is vágytam. Az Erzsébet királynő budai látogatásáról szóló, nemrég megjelent TM-cikk ösztökélt arra, hogy összeállítsak egy Sissivel kapcsolatos, kincskereső útvonalat a János-hegy környékén. Az ötlet bevált: olyan gyorsan öltöztek fel reggel a gyerekek, mintha havazott volna az éjjel.

Magyarország bővelkedik felfedezésre váró, csodálatos vadvizekben, a vízitúrázás pedig „igazi” természetjárás, abban az értelemben mindenképpen, hogy a vízről egy olyan oldalát láthatjuk a természetnek, amit máshonnan nem igazán. De hogyan kezdjünk el vízitúrázni a gyerekekkel?

A természetben való mozgás öröme egyre jobban hiányzik mindenkinek, miközben a gyerekeket lekötni még egy kertben sem mindig egyszerű! Új cikksorozatunk mostani részében két, egymáshoz hasonló, mozgásos társasjátékot mutatunk be, amelyeket családi keretek között a kertben, nagyobb erkélyen, de akár otthon is lehet játszani, egyszerűek és nagyszerűek, megmozgatják a gyerekeket, és jó alternatívát jelentenek a szokásos és egyre gyakrabban megunt tevékenységek mellett.

A természetben való mozgás öröme egyre jobban hiányzik, miközben a gyerekeket lekötni még egy kertben sem mindig egyszerű! Új cikksorozatunkban olyan – alapvetően - mozgásos játékokat mutatunk be, amelyet családi keretek között a kertben, erkélyen, de akár otthon is lehet játszani, egyszerűek és nagyszerűek, lekötik a gyerekeket és meg is mozgatják őket. Igyekszünk egyúttal a népi játékhagyományt is feleleveníteni! A sorozat elindításával egyben arra kérjük olvasóinkat, hogy osszák meg tudásukat a Facebook-on, hadd tanuljunk mi is új játékokat!

Igyekszünk komolyan venni a karantént, ami persze viszonylag könnyű egy közös társasházi kerttel. Összhangban a szabályozással a környező utcákban néha biciklizünk egyet a gyerekekkel. Kirándulni most nem járunk, már csak azért sem, mert nincs autónk, tömegközlekedni csak ezért meg nem akarunk. De ma egy frappáns ötlet keretében felfedeztük viszonylag hosszú utcánk azon szakaszát, ahol nem járunk a mindennapokban.

A két évvel ezelőtti, gyönyörű mátrai téli túrákon felbuzdulva idén már a tél elején befoglaltunk az Ágasvári turistaházba, hátha szerencsénk lesz a hóval. Hát nem volt. Első nap még legalább a nap sütött, másnap már csak a hideg, szürke, szeles idő maradt.

Akár hiszed, akár nem, életed legnagyobb túraélménye várhat ebben a hideg, nyirkos, ködös, szürke időben, még akár gyerekekkel is! Mielőtt teljesen magadba roskadnál ebben a valóban depressziós időben, nem is sejted, hogy a káprázó téli napsütés már sokszor hazánk, viszonylag alacsonyabb hegycsúcsain is elérhető.

A Gerecse központibb elhelyezkedésű, Tardos, Vértestolna és Tatabánya körül húzódó sasbércei mellett kevés figyelmet kapnak a Gerecse kissé félreesőbb, kissé laposabb, de azért sok rejtélyt tartogató kőszálai.

A természet rengeteg csodás jelensége közül minden évszakban van pár, amely nemcsak fotósok és természetjárók, de a természetbe ritkábban kirándulók ezreit is képes megmozgatni. A tiszavirágrajzás, a szentjánosbogár-rajzás, a daruhúzás és vadlúdsokadalom mellett a cserszömörce őszi lombszíneződésének mindenképpen ott lenne a helye a „sztárok” között.

Az őszi szünet a gyönyörű Gézaházán ért minket, s bár természetjáró program ezen a környéken bőven adódik, ezen alkalommal már nem mondhattunk nemet arra, hogy kipróbáljuk a biztosított mászást a gyerekekkel Cseszneken.

Idén nyárra azt találtuk ki, hogy mesés kirándulásokat teszünk a régen látott és már nagyon hiányolt Székelyföldön az általunk tavaly felfedezett Székelyföldi Legendárium segítségével. Csodás módja ez a távolságok és az infrastruktúra hiánya miatt amúgy talán nem annyira gyerekbarát Székelyföld-járásnak, mindenkinek csak ajánlani tudom.