Túracipellő

A természetben való mozgás öröme egyre jobban hiányzik mindenkinek, miközben a gyerekeket lekötni még egy kertben sem mindig egyszerű! Új cikksorozatunk mostani részében két, egymáshoz hasonló, mozgásos társasjátékot mutatunk be, amelyeket családi keretek között a kertben, nagyobb erkélyen, de akár otthon is lehet játszani, egyszerűek és nagyszerűek, megmozgatják a gyerekeket, és jó alternatívát jelentenek a szokásos és egyre gyakrabban megunt tevékenységek mellett.

Mindössze hét kilométer, kezdetnek ott van Tatabánya jórészt ismeretlen, pedig kiváló bányamúzeuma, az út közepén Samu az attrakció, az út végén pedig a tatai Öreg-tó nyújt megfelelő látnivalót. A két város között pedig suhanás az év bringaútján, végig az Által-ér ökológiai folyosóján a Gerecse hegyei alatt.

A természetben való mozgás öröme egyre jobban hiányzik, miközben a gyerekeket lekötni még egy kertben sem mindig egyszerű! Új cikksorozatunkban olyan – alapvetően - mozgásos játékokat mutatunk be, amelyet családi keretek között a kertben, erkélyen, de akár otthon is lehet játszani, egyszerűek és nagyszerűek, lekötik a gyerekeket és meg is mozgatják őket. Igyekszünk egyúttal a népi játékhagyományt is feleleveníteni! A sorozat elindításával egyben arra kérjük olvasóinkat, hogy osszák meg tudásukat a Facebook-on, hadd tanuljunk mi is új játékokat!

Igyekszünk komolyan venni a karantént, ami persze viszonylag könnyű egy közös társasházi kerttel. Összhangban a szabályozással a környező utcákban néha biciklizünk egyet a gyerekekkel. Kirándulni most nem járunk, már csak azért sem, mert nincs autónk, tömegközlekedni csak ezért meg nem akarunk. De ma egy frappáns ötlet keretében felfedeztük viszonylag hosszú utcánk azon szakaszát, ahol nem járunk a mindennapokban.

A két évvel ezelőtti, gyönyörű mátrai téli túrákon felbuzdulva idén már a tél elején befoglaltunk az Ágasvári turistaházba, hátha szerencsénk lesz a hóval. Hát nem volt. Első nap még legalább a nap sütött, másnap már csak a hideg, szürke, szeles idő maradt.

Akár hiszed, akár nem, életed legnagyobb túraélménye várhat ebben a hideg, nyirkos, ködös, szürke időben, még akár gyerekekkel is! Mielőtt teljesen magadba roskadnál ebben a valóban depressziós időben, nem is sejted, hogy a káprázó téli napsütés már sokszor hazánk, viszonylag alacsonyabb hegycsúcsain is elérhető.

A Gerecse központibb elhelyezkedésű, Tardos, Vértestolna és Tatabánya körül húzódó sasbércei mellett kevés figyelmet kapnak a Gerecse kissé félreesőbb, kissé laposabb, de azért sok rejtélyt tartogató kőszálai.

A természet rengeteg csodás jelensége közül minden évszakban van pár, amely nemcsak fotósok és természetjárók, de a természetbe ritkábban kirándulók ezreit is képes megmozgatni. A tiszavirágrajzás, a szentjánosbogár-rajzás, a daruhúzás és vadlúdsokadalom mellett a cserszömörce őszi lombszíneződésének mindenképpen ott lenne a helye a „sztárok” között.

Az őszi szünet a gyönyörű Gézaházán ért minket, s bár természetjáró program ezen a környéken bőven adódik, ezen alkalommal már nem mondhattunk nemet arra, hogy kipróbáljuk a biztosított mászást a gyerekekkel Cseszneken.

Idén nyárra azt találtuk ki, hogy mesés kirándulásokat teszünk a régen látott és már nagyon hiányolt Székelyföldön az általunk tavaly felfedezett Székelyföldi Legendárium segítségével. Csodás módja ez a távolságok és az infrastruktúra hiánya miatt amúgy talán nem annyira gyerekbarát Székelyföld-járásnak, mindenkinek csak ajánlani tudom. 

Én úgy nőttem fel, hogy a Szlovák Paradicsom minden természetjáró álma, gyerekkoromban mégsem jutottam el e különleges helyre. Bár felnőttként és a Kárpátok szerelmeseként jártam ott kétszer is, most egy barátomnak jutott eszébe, hogy mutassuk meg a gyerekeknek, elég nagyok és tapasztaltak hozzá.

A nyár nem csak a vízpartról szólhat, sokan ekkor keresik fel Magyarország talán legismertebb kirándulóhelyét is, s talán sokakban felmerül a kérdés, hány éves gyermekkel lehet egyáltalán nekivágni a nagy kalandnak. Íme, pár megfontolandó tanács egy természetjáró családtól. 

Úgy gondoltuk, hogy egy patakos, hegygerinces, menedékházas családi vándortúrával indítjuk a nyarat. Mi sem alkalmasabb terep erre az országban, mint az egyetlen igazi gerinctúra hazája, a vadregényes Mátra, ahol gyerekszemmel nézve is egymáshoz közel találunk szállásokat. A nyár elkezdődött… 

Budapest természeti élményekre vágyó lakossága bőven el van kényeztetve a Dunáig ereszkedő Budai-hegységgel, de ez korántsem jelenti azt, hogy Pesten ne találnánk csodákat. Tavaly már felfedeztük a Felsőrákosi-réteket, most a Szilas-patak mentén vezető fantasztikus bringautat jártuk be.

Az imádott Börzsönyt már régóta terveztük bevenni a gyerekekkel. A központi rész meghódítása a gyereklábnak túl sok, több napra meg még valahogy sosem indultunk el. Most a méltatlanul elfeledett Kóspallagról vágtunk neki a Börzsöny szép kilátást nyújtó nyugati kúpjainak.

A bombasztikus cím a Hagymás-hegységre utal, az alábbi cikk pedig egy március közepi felejthetetlen túra apropóján mutatja be, miért is gondolom az állítást igaznak.  

Avagy a fürdőzés is egy remek téli kirándulás után esik a legjobban. Talán elsőre nem így tűnik, legalábbis a távolról érkezőnek, mint nekünk, de Zalakaros éppenséggel kiváló családi túracélpontokkal van körülvéve.

A sípályán kívül. A gyerekek szájából elhangzó eredeti ötlet ugyanis egy „jégcsapkirándulásról” szólt. Mivel a Rám-szakadékot túl nagy kihívásnak ítéltük meg, célba vettük a minden bizonnyal télen is mesés Apát-kúti-völgyet az Ördögmalom-vízeséssel. De ha már ott jártunk, végre kipróbáltuk a hófánkot is. Hóemberes és hókutyás, sőt, kutyaszános móka lett belőle.