Túracipellő

Két látványos szurdok: létrás mászás, vízesés, búvópatak az elsőben, virágpompában úszó havasi rét felhőbe vesző fenyvesekkel és játszóteres étterem a túra közepén, végül egy újabb vízesés, működő vízimalom és két kilátóból is élvezhető szédítő mélység a másodikban. Mindezt egyben, a Kócs-hegység látványos körtúrájában.

Az egyedülálló kaland egyben komoly magashegyi túrának bizonyult: a megtett majdnem 800 méter szintemelkedésből mindössze 310 méter a mászás, igaz, cserébe majdnem megérintettük a vízeséseket, lefelé pedig tereprolleren lehetett robogni.

Én úgy nőttem fel, hogy a Szlovák Paradicsom minden természetjáró álma, gyerekkoromban mégsem jutottam el e különleges helyre. Bár felnőttként és a Kárpátok szerelmeseként jártam ott kétszer is, most egy barátomnak jutott eszébe, hogy mutassuk meg a gyerekeknek, elég nagyok és tapasztaltak hozzá.

Avagy így hódítottuk meg az Ostromlók Útját a gyerekekkel 3 év alatt.

A pár évvel ezelőtti, gyönyörű mátrai téli túrákon felbuzdulva időben befoglaltunk az Ágasvári turistaházba, hátha szerencsénk lesz a hóval. Hát nem volt. Első nap még legalább a nap sütött, másnap már csak a hideg, szürke, szeles idő maradt.

Azt eddig is tudtam, hogy a különleges repülő emlősöknek rossz a PR-juk, mert éppenséggel nagyon is hasznos állatok. De a Pál-völgyi-barlang denevérlessel megspékelt túráján végig tátott szájjal hallgattuk a denevérek szuperképességeiről szóló szakvezetést.

Persze a land art egy komoly dolog, és üzenete, valamint a művek halandósága miatt általam nagyon is respektált művészeti ág, de az erdőben örökké „kincseket”, azaz faleveleket, ágakat, terméseket gyűjtögető gyerekek bármikor kaphatók egy kis alkotásra ezekkel a „kincsekkel”. Ráadásul korántsem csak a gyerekek élvezik a mókát! Miért ne szólhatna hát erről egy szép őszi kirándulás?

Azt találtuk ki, hogy megmutatjuk a gyerekeknek, milyen a Bükk-fennsík, hogyan működik a karszt, hol tűnik el a víz, hogy utána újra előbújjon. Imádták a Bükk „misztériumát”.

Bejártuk a noszvaji Meseút családi útvonalát. Merthogy van szerelmes és pajzán mesékből álló felnőtt út is. Lelassultunk, játszottunk, nevettünk, rácsodálkoztunk a település apró csodáira és megismertük Noszvajt. Tökéletes program kisgyerekekkel.

Van egy mondás, miszerint bűn, ha Budapesten nem járunk termálfürdőbe. A természetjárás szeretetére nevelő szülőként valahogy így vagyok ezzel a barlangok és a barlangászat megismerése kapcsán is, hiszen Budapest nemcsak a fürdők, de a barlangok fővárosa is. Mivel kisebb lányom is elérte a minimum korhatárt, így beneveztünk a főváros egyetlen overallos túrájára.

Mindössze hét kilométer, kezdetnek ott van Tatabánya jórészt ismeretlen, pedig kiváló bányamúzeuma, az út közepén Samu az attrakció, az út végén pedig a tatai Öreg-tó nyújt megfelelő látnivalót. A két város között pedig suhanás a tavalyi év bringaútján, végig az Által-ér ökológiai folyosóján a Gerecse hegyei alatt.

A gyerekek annak örültek, hogy végre együtt lehettek, én meg annak, hogy mindez a kiváló Bicske-Tarján kerékpárúton történt meg, így ismételten rácsodálkozhattam a Gerecsének erre a turistautak által alig érintett szegletére.

A gyerekek többnyire imádnak mászni, így általában rajonganak a vasalt utakért is. De vajon a mászókázáson túl mit gondol erről egy, a természet csodáira fogékony gyerek? Második vasalt utas családi kalandunkat így látták 6,5 és majdnem 9 éves lányaim.

A március 15-i hosszú hétvégén – előre láthatóan és teljesen érthető módon – hatalmas tömegek keresték fel a főváros környéki erdőket. Érdekes kihívás volt egy kalandos, tematikus, de tömeg nélküli családi túra megszervezése. Íme, egy rendhagyó, mégis egyszerű családi kirándulás beszámolója.

Hacsak nem direkt a sárdagasztás a cél, nehéz kirándulni a családdal a szétázott, színevesztett erdőben. Idén is megszerveztük ugyan a gyerekek által mindig szeretett adventi kirándulást, de aztán az ünnepek alatt még valami egyébre is vágytam. Az Erzsébet királynő budai látogatásáról szóló, nemrég megjelent TM-cikk ösztökélt arra, hogy összeállítsak egy Sissivel kapcsolatos, kincskereső útvonalat a János-hegy környékén. Az ötlet bevált: olyan gyorsan öltöztek fel reggel a gyerekek, mintha havazott volna az éjjel.

Magyarország bővelkedik felfedezésre váró, csodálatos vadvizekben, a vízitúrázás pedig „igazi” természetjárás, abban az értelemben mindenképpen, hogy a vízről egy olyan oldalát láthatjuk a természetnek, amit máshonnan nem igazán. De hogyan kezdjünk el vízitúrázni a gyerekekkel?

A természetben való mozgás öröme egyre jobban hiányzik mindenkinek, miközben a gyerekeket lekötni még egy kertben sem mindig egyszerű! Új cikksorozatunk mostani részében két, egymáshoz hasonló, mozgásos társasjátékot mutatunk be, amelyeket családi keretek között a kertben, nagyobb erkélyen, de akár otthon is lehet játszani, egyszerűek és nagyszerűek, megmozgatják a gyerekeket, és jó alternatívát jelentenek a szokásos és egyre gyakrabban megunt tevékenységek mellett.

A természetben való mozgás öröme egyre jobban hiányzik, miközben a gyerekeket lekötni még egy kertben sem mindig egyszerű! Új cikksorozatunkban olyan – alapvetően - mozgásos játékokat mutatunk be, amelyet családi keretek között a kertben, erkélyen, de akár otthon is lehet játszani, egyszerűek és nagyszerűek, lekötik a gyerekeket és meg is mozgatják őket. Igyekszünk egyúttal a népi játékhagyományt is feleleveníteni! A sorozat elindításával egyben arra kérjük olvasóinkat, hogy osszák meg tudásukat a Facebook-on, hadd tanuljunk mi is új játékokat!