Potyautassal a kéken

A múlt héten pár napra megszöktünk a hőségből, és a kellemesen erdei klímájú Bánkúton hűsöltünk 5 napot. Hihetetlen volt, hogy míg itthon 36-38 fok volt, ott egy jó tízessel alacsonyabb volt a hőmérséklet. Jó választás volt a kánikula idejére! És az 5 napból egy napot a kéknek szenteltünk, újra lejártuk a Mályinka-Bánkút szakaszt, ezúttal hegynek fel, és a fiúk már nem potyautasként, hanem saját lábon a saját füzetükbe pecsételve.

Péntekre még tervben volt egy túra, hogy Gábor tudjon nyugodtan dolgozni, és a „Rosszcsontik” is eléggé elfáradjanak fizikailag ahhoz, hogy ne veszekedjenek, és ne szedjék szét a lakást. A Gerecsét néztem ki magunknak, hogy lecsekkoljuk a medvehagymahelyzetet.

A „Jó kilátások!”-túramozgalmat néztük ki magunknak még tavaly ősszel, ami a Visegrádi-hegység 12 kilátópontjának felkeresésével teljesíthető. Hasonlóan a Pilisi kilátásokhoz, megint csodaszép helyekre jutottunk el.

Kékestetőn megnyitott a bakancsmosoda! És mivel egész hétvégén vártuk a havat, de Budapest környékére nem jött, muszáj volt nekünk a hóhoz menni. A gyerekek ebédjét már rég lemondtam az oviban, hogy hétfőn akkor szánkózunk.

November elején Nimródka 6 éves lett, így megkapta saját kéktúrafüzetét, hogy a Gyermekkéktúra teljesítését megkezdhesse. Barnus is kapott egy füzetet, noha ő még hivatalosan nem teljesíthet, de a pecsételés örömétől nem akartuk megfosztani, ha már saját lábon közlekedik ő is. Az OKT tipikus „kezdő” szakaszát Hűvösvölgy és a Rozália téglagyár között novemberben be is jártuk, a vírus miatt két részletben, mindkét szakaszt nagyjából oda-vissza, hogy ne kelljen tömegközlekedni.

Kőhányáspuszta és Várgesztes között egy körtúrát tettünk meg, hogy a vírushelyzetre való tekintettel ne kelljen tömegközlekedni. Kár lett volna megfutamodni az időjárás-előrejelzés miatt, és ezt az október közepi túrát kihagyni!

Tavasszal mentünk volna Szekszárdra egy futóversenyre, melyet a vírus miatt elhalasztottak októberre, így az utazást is eltoltuk. Ezután törölték az októberi versenyt, de úgy döntöttünk, hogy helyette túrázunk egy jót a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrán. És milyen jól tettük!

Minden évben ott szoktunk lenni a Fishing on Orfűn, idén is megvolt a bérlet, a hetvehelyi szállás. A fesztivál végül elmaradt, a szállásunk viszont megmaradt. Barátokkal terveztük a hosszú hétvégét, és a fiúk meg is beszélték velük, hogy fesztivál nélkül is lemennek, szeretjük a környéket. Közben megszületett Hanna baba is, így nagyon nagy dilemmában voltam, hogy merjünk-e csatlakozni a fiúkhoz, vagy jobb lenne itthon maradni. Végül az utolsó pillanatban úgy döntöttünk, megyünk.

Már-már hagyomány nálunk, hogy egy újabb „potyautas” érkezésekor, amint lehet, elvisszük a pindurkát, és megsétáltatjuk a Kéken. Nem volt ez másként Hanna érkezése után sem, hiszen 3 hetesen látogattunk el először az erdőbe, nem lehet elég korán kezdeni!

Az alábbi beszámoló négy nap élményeit sűríti össze szuper kirándulástippekkel és egy hatalmas falka gyerkőccel.

Épp csak az első koronavírusos betegekről szóltak a hírek, amikor az első igazi tavaszi hétvégén úgy döntöttünk, nem halasztjuk tovább a kiszemelt kéktúraszakasz bejárását, hanem felkerekedünk. A Cserhát egy csodálatos szakaszát néztük ki magunknak.

Szurdokvölgyek, szaladó vizű patakok és még élményfürdőzős esőnap is jutott az ausztriai sátras nyaralás második felére.

Nyár közepén még nem döntöttük el, a balatoni nyaralásunkon kívül megyünk-e még valahova. Én szeretek minden évben ellátogatni országon kívülre kicsit felfrissülni, más tájakon legeltetni a szemem. A szabink ki volt írva, tudtuk, hogy nem szeretnénk sokat költeni, és a gyerekek miatt túl messzire sem akartunk utazni. Így gondoltunk egy nagyot, és kitaláltuk, hogy menjünk el Ausztriába sátrazni.

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, 3 hét szabadságot egyben veszünk ki. Egyrészt, mert így egészen biztos, hogy kikerülünk a mindennapi mókuskerékből, kicsit nosztalgiázhatok, hogy milyen volt az a 4 nyár, amit otthon töltöttem a gyerekek miatt, másrészt pedig mert az ovi elhúzódó felújítása miatt az előre tervezett 4 hét oviszünetből 8 lett - a szülő meg csak oldja meg! Hát mi megoldottuk! 

Egy gyönyörű tavaszi reggelen megint autóba ültünk, hogy ott folytassuk a Kéket, ahol az előző alkalommal abbahagytuk: ezúttal a Bakonykúti-Fehérvárcsurgó táv volt soron.

Az első igazi tavaszi hétvégén megint a Kékre vágytunk. Nimródka épp a nagyszülőknél volt hétvégén a Balatonnál, azonban amikor szombat este meg akartuk beszélni vele, hogy vasárnap a túra után érte megyünk, felháborodott, hogy márpedig ő is akar jönni.

Sokan meg szoktak keresni, hogy mikor érdemes elkezdeni babával túrázni, milyen hordozót javaslok, hogyan érdemes öltözködni, mit és mibe csomagolni. Összeszedtem, hogy mik az én ismereteim és tapasztalataim ebben a témában.

Régen túráztunk már azzal a jó kis társasággal, akikkel a Pilisi kilátásokat és a Pilisi vándorlást végigjártuk. Így kitaláltuk, hogy megszökünk egy napra, és túrázunk egy kicsit megint a kéken, csak mi, öten anyukák és gyerekek.