Pár éve elég trendi lett, és nem tudjuk, ki hogy van vele, de nekünk nagyon bejön ez a karakteres ízű, fokhagyma-snidling kombóra emlékeztető erdei vadzöldség. Három gyorsan elkészíthető medvehagymás receptet megosztunk veletek, amit többször teszteltünk, és nagyon megszerettük.

Télen megfogyatkoznak a vadon gyűjthető táplálékok. Van azonban néhány erdei alapanyag, amelyeket jó eséllyel megtalálhatunk ezekben a hónapokban. Ilyen a szinte egész évben elérhető, különleges megjelenésű és állagú gombafaj, a júdásfülgomba is.

A régi korokban még tömegesen felhasznált kökényről úgy tartják, akkor igazán jóízű, ha már megcsípte a dér. Az első fagyok után a gyümölcs puhább lesz, fanyar íze mérséklődik, cukortartalma megnő, így sokoldalúan felhasználhatóvá válik.

A naptárreform előtt Luca napján, december 13-án volt az év leghosszabb éjszakája, s ehhez a naphoz több olyan rítus is kapcsolódik, amelynek valamely növény az alapja.

Közeledik a karácsony, ezért most a téli ünnepkör szokásaihoz kötődő és a terített asztalokon felbukkanó növényeket járjuk körül. És persze főzünk is belőlük némi erdei hozzávalóval fűszerezve.

Ősszel is számos levélzöldséget kínál a természet, ezekre mégis inkább csak a tavaszi vitamin- és ásványianyag-pótláskor gondolunk. A medvehagymát persze ne keressük a természetben ilyenkor, más ehető, zöldfűszerként vagy levélzöldségként hasznosítható, ízletes levelű növényekkel viszont bátran megismerkedhetünk.

Az aszályos évek nem kímélik a vadnövényeket sem, vannak azonban igazi túlélők, amelyekre még nagy szárazságban is számíthatunk, egészen kora őszig. A szélsőségeket is elviselő, de finom gyomokból ajánlunk egy pénztárcakímélő ételt.

Egy szokatlan formájú és édes pillanatokat okozó különlegesség, amely Zala megyében igen elterjedt, és tiszteletére még szobrot is emeltek Zalaszombatfán. Szerinted mi lehet? Ha nincs tipped, a cikkből megtudhatod.

Alföldi területeink leghíresebb vadon termő növénye a kamilla. Bizonyítottan hatásos, évszázadok óta alkalmazott gyógynövényként ismerjük elsősorban, de jellegzetes aromáját fűszerként is érdemes kipróbálni. Kamillás édességeket készítettünk.

Májusban már kezdenek érni a hazai erdők talán legzamatosabb és legillatosabb gyümölcsei, a szamócák. Több fajukat is ízlelgethetjük ilyenkor frissen, de a szerencsések és kitartóak, no meg a jó derékkal rendelkezők akár annyi apró gyümölcsöt is gyűjthetnek, hogy otthoni finomságok is készülhetnek belőle.

Szinte egész évben elérhető ez a vadon termő fűszer-, saláta- és főzeléknövény, amelyet régen a gazdagok is különösen kedveltek. A patakpartjainkat sokfelé borító podagrafűből főztünk.

Szervezetünk igencsak kívánja a friss „zöldeket” a tavasz közeledtével. Szerencsére áprilisban már sokfelé szinte terített asztal vár bennünket a természetben zöld levelekből, illatos fűszerekből, hajtásokból.

A naptár szerint a tél nagy részén már túl vagyunk. Hogy mit hoz az előttünk álló február, még nem tudjuk, de ilyenkor már jó eséllyel találhatunk frissen kibújt vadnövényhajtásokat. Következzen most két ismert, de talán nem eléggé elismert vadzöldség, amelyekkel már tél végén is találkozhatunk.

A mézet már hosszú ideje ismeri és használja az ember, nem csak édesítőszerként. Gyógyhatásáról már az ókori görögök is tudtak, szépítőszerként, szamártejes fürdőjébe keverve Kleopátra is élvezte jótékony hatásait. Természetes hát, hogy a méznek már több ezer éve komoly kultusza van: többek között az istenek eledelének és az örök ifjúság forrásának is tartották.

A friss fenyőillat a hegyvidéki túrák fenyveseinek nyugalmát és a karácsonyt is bizonyára sokakban felidézi. Arra viszont biztosan kevesebben gondolnak, hogy a fenyők üdeségét, a kicsit citromos, gyantás ízt akár a karácsonyi menü finomságaiba is becsempészhetjük.

A természetben fellelhető zöldségek és gyümölcsök remek kiegészítői lehetnek táplálkozásunknak. Ha tudjuk, miként használjuk megfelelően azokat.

A szeptember nemcsak aranyló, őszi napsütéssel ajándékoz meg bennünket, de vadon termő finomságokkal is. A színes, kora őszi étlapról most három növényt választottunk.

A húsos som sárga virágai tavasszal már lombfakadás előtt virítanak, ősszel pedig gyümölcsei is elsőként érnek. Érdemes megjegyezni, hol látjuk virágozni, mert oda szeptemberben is megéri visszanézni. Piros, olívabogyóhoz hasonló alakú gyümölcse ugyan kissé fanyar, de igen értékes és sokféle módon felhasználható.