Van egy téli sport, amitől tetőtől talpig izomlázat lehet kapni, és aki egyszer is kipróbálja, jó eséllyel egy életre rákap, pontosabban rácsúszik.

Hazánkban talán nincs még egy olyan hely, amelyhez annyi monda kötődne, mint a börzsönyi Kámorhoz. A legendák szerint ez a mesés kincset rejtő bérc hajdanán rablólovagok és boszorkányok otthona volt, és a kutatók számára is csak rejtélyekkel szolgálnak a tetején található földsáncok, illetve a hegy gyomrába vezető sziklahasadék.

Lenyűgöző és megunhatatlan. Talán így lehetne legegyszerűbben jellemezni a Rám-szakadékot, hazánk egyik legismertebb természeti látnivalóját.

Kicsiknek és nagyoknak is izgalmas sétát ígér a nemrég átadott Fekete István tanösvény. Végigjártuk, olvastunk, füleltünk, és ahogy Tutajos a berekben, úgy fedeztük fel a téli erdő kincseit a Kis-Hárs-hegyen.

Ahogy a zárt tereket érintő lezárások új helyek felé terelnek, néhány belső tereiről ismert vidék is egészen más arcát mutatja meg. A felszínen követtük végig a Baradla barlang járatait.

Látványos kőfejtők, egy 20. században épített vár, barlangok és elveszettnek hitt város után indulunk a Pilis legdélebbi bástyájára és környékére.

A messziről első pillantásra jelentéktelennek tűnő, ám pompás bükkökkel körülölelt, 413 méteres, sziklás magaslat a környék egyik legizgalmasabb élményét nyújtja.

A Kőszegi-hegység déli sarkában, a kéktúra végpontján, remek közlekedéssel, minden adott ahhoz, hogy nagy kirándulásokra induljunk. Pedig az itt fekvő Velemben egy napra helyben maradni is érdemes.

Ha nem tart vissza a zimankó, érdemes ezekben a napokban felkeresni az évszak legszebb látványosságait tartogató csodálatos helyszíneket, mint például a mátrai Alsó-, illetve Felső-vízesés kis zuhatagjait, amelyek nem mindennapi jeges sziklalátványt nyújtanak a természetjáróknak.

A Keleti-Mecsek idilli falvainak útjai, története és közeli jövője is szerepelt már az elmúlt években magazinunkban, ezúttal viszont a tél sajnos ritka, de igazán fontos összetevője kapta a főszerepet: péntek délutáni elhavazódás az Óbányai-völgy körül.

Amióta hó fedi a magasabb hegyeinket, hatalmas tumultusok és dugók alakulnak ki hétvégente a népszerű túrahelyszínek környékén. Szerencsére van megoldás.

Egy Dunakanyarból induló páratlan gyalogtúra, amely átszeli hazánk legnagyobb egybefüggő erdőségét, majd a szlovákiai Ipolyságon ér véget. Ez a Honti Piros, amely évszaktól függetlenül élményekben és látnivalókban gazdag útvonal.

Ködfátyollal takart és az évszaktól várt fagyos díszletek nélkül is elbűvölő túraélményt tartogat a januári szürkeségbe burkolózott Magas-Bakony. Látnivaló ugyanis itt akad bőven, amelyeket egy Bakonybélből induló és nem túl nehéz körtúrán is felfedezhetünk.

A Szakadás-árokra méltatlanul kevés figyelem jut, pedig Magyarország egyik leglátványosabb szurdokáról van szó. Méreteivel a Rám-szakadékkal vetekszik, de annál sokkal vadregényesebb, ami azt is jelenti, hogy hétvégente garantáltan nem kell benne sorban állni.

Ha meg kellene mondanom, miért járok rendszeresen a hazai hegyek közé, lényegében a Zempléni-hegység tulajdonságait sorolnám fel a válaszban. A kilátóhelyek, a szűk völgyekben sziklákon bukdácsoló patakok, a mohos kőgörgetegek, és az a bizonyos megfoghatatlan érzés, amelyet már kisebb magasságok átélése is képes kelteni az emberben.

Hosszú cserháti vándorlásunkat a Szendehelyhez tartozó Katalinpusztán fejeztük be, a Naszály északnyugati lábánál. Innen további utunk már a Börzsöny bércei között halad, ahol a cserhátihoz képest egészen más jellegű túraterep vár ránk.

A Karancs–Medves-vidék nem tartozik a legfelkapottabb kirándulóhelyek közé, pedig az egyébként nem túl nagy terület szuper élményeket tartogat, ráadásul még a fővárostól sincs túl messze. Miért érdemes mindenképp ellátogatni ide?

Egy csokorra való túratipp és élménybeszámoló a Turista Magazin 2020-as túraajánlataiból, melyek varázslatos helyszínei sokszor a cikk készítőjét is elbűvölték.