Budapest 2. kerületében, nem messze az Apáthy-sziklától, a Kondor út egyik félreeső telkén áll egy gyönyörű fa, egy idős libanoni cédrus. Már ez önmagában különleges, hisz nem sok hasonló fa van az országban, de ennek a cédrusnak a története is tartogat érdekességeket.

A Normafa lejtőjének alján, távol a forgalmas ösvényektől egy különleges emlékmű bújik meg a fák között. Mi történt közel kétszáz éve Zugliget egyik leghíresebb fogadójában, és mi köze van mindehhez a főváros első Kossuth-emlékművének?

Az Erzsébet híd budai hídfőjének két oldalán egy-egy hatalmas platánfa áll. Az elmúlt száz évben a városnak ez a része alaposan megváltozott, az idős fák azonban, csodával határos módon, túlélték a háborút, a hídépítést, és ma is itt vannak velünk.

Erzsébet királyné 1866-ban egy nyarat töltött gyermekeivel Budán, egészen pontosan egy ferenchalmi villában. Politikai kényszerhelyzet hozta így, de Sisi és gyermekei számára nagy adomány volt ezekben a hónapokban, hogy végre a természet közelében lehettek. Aki ezen a környéken kirándul, ma is találhat olyan helyeket, épületeket, amelyek őrzik a királyné emlékét.

Összevont lapszámunk História rovatának főszereplője a legendás szerelemerőd, a Bory-vár, ami annyira különleges, hogy egyszerűen nem fért bele az összes szuper fotó és érdekes történet a nyomtatott magazinba. Mi viszont mindenképpen szerettük volna ezeket is megosztani veletek, úgyhogy most összegyűjtöttünk mindent egy látványos galériába.

Budapesten, a Széchenyi-hegy oldalában található Széchenyi-emlékmű eredetileg egészen más környezetben állt. Ybl Miklós a mai Hősök terére tervezte azt, de az 1896-os millenniumi év nagyszabású építkezései miatt új helyett kellett keresni számára.

Városi sétánk ezúttal kicsit rendhagyó, ugyanis a mostani Tabán, amelyet bejárunk, már nem az a Tabán, amelyről mesélni fogunk. A két világ közti átjáráshoz a régi képek és a történetek mellett a képzeletünkre is szükség lesz.

A keszthelyi kastély hazai viszonylatban kapásból három dologban is az élen jár: van egy lélegzetelállító, nyolcvanezer kötetes könyvtára, rengeteg olyan bútora, amelyek két-háromszáz éve is ugyanott voltak, az istállóban pedig olyan fogatkiállítást rendeztek be, amilyet sehol máshol az országban.

Ezúttal a szeles Bakony békeszigetét látogattuk meg, hogy elmeséljük nektek, mi minden miatt egyedülálló hazánkban az apátság, beszámoljunk lélegzetállító könyvtáráról és a templom freskóinak nem mindennapi történetéről.

Nemrégiben a budai bor múltjával foglalkozó cikkünk nyomán egy kedves levelet kaptunk, valamint egy fotót, egy Sas-hegyen talált, több mint százéves, birtokhatárt jelző kőről. Hogy kit takar a kőbe vésett SA monogram, arról a levél írója, Etter Dénes mesélt nekünk.

Ha Mátra és vártúra, akkor első helyen kétségkívül Sirok áll. Mászkálni a vadregényes romok között és a rejtélyes sziklaüregekben, majd körbenézni a várhegy legmagasabb pontjáról maradandó élmény, ráadásul a legszebb látvány éppen ősszel tárul elénk.

Ráckevétől mintegy 6 kilométerre, a Csepel-sziget déli részén bújik meg egy takaros kis szerb nemzetiségű község, Lórév. Az alig 300 fős település fekvése már csak a Duna közelsége miatt is páratlan, mégis viszonylag kevesen ismerik. Pedig lenne miért: számos természeti szépségre, építészeti és kulturális különlegességre bukkanhatunk a környéken.

Egy klassz kirándulást ajánlunk csodaszép panorámával megkoronázva: az őszi erdőn keresztül fel a drégelyi várromhoz.

Aki Esztergomban tartalmas programot keres, de a legismertebb látnivalókon már túl van, szeretne múzeumba is menni és utána egy kicsit túrázni, annak érdemes meglátogatni Babits Mihály egykori villáját, ahonnan egy rövid túrával a közeli Vaskapu tetejére is fel lehet jutni.

Nagyon szeretem a helytörténeti sétákat, különösen, ha annak helyszíne egy olyan mozgalmas múltú, szép fekvésű település, mint Leányfalu. Hol élt Móricz Zsigmond, hová tett sétát délelőttönként Gyulai Pál, és mit jelentett a „hölgyóra” a folyó partján? Aki végigjárja a helytörténeti tanösvényt, többek között ezekre a kérdésekre is választ kap.

Fonyód-Bélatelep száz éve fontos hely volt a térképen, legalábbis nyaranta. Politikusok, gyártulajdonosok, művészek nyaraltak itt, fontos döntések és híres művek születtek ezekben a villákban. Bár az idő itt sem múlt el nyomtalanul, a hely hangulata ma is különleges.

Már a török előtti időkben forgalmas országút haladt a Sas-hegy lábánál, amelynek kopár sziklái azóta is Buda kapuját jelzik az M1-es vagy az M7-es autópályán érkezőknek. A legtöbben csak elrobognak alatta, de még a környéken élők többsége is csak keveset tud erről a történelmi és természeti értékekben egyaránt gazdag magaslatról, amely a főváros XI. és XII. kerületének határán fekszik.

A székesfehérvári épület valójában nem is vár, inkább egy rendkívül elhivatott szobrász-építész kőbe álmodott életműve. Bár első pillantásra, főként fotókat szemlélve, kissé eklektikus benyomást kelt, közelebbről megismerve és végigjárva valami mégis megmagyarázhatatlanul rabul ejti a látogatót: minden rejtett zugban akad meglepetés.