Szembejött velem egy döbbenetes archív fotó az 1860-as évekből: a mai Déli pályaudvar felett teljesen üres a budai hegyoldal. A kép annyira látványos, hogy újra akartam azt fotózni. Ekkor kezdődött az időutazás: hol állt a Budai Indóház?

Soltszentimre és Csengőd határában, a pusztába vetve, a kiskunsági szikes tavak, sztyepprétek és szélfútta homokhátak rejtekében áll egy különleges Árpád-kori templom, melyet rommá sűrített az idő. Megmaradt csonka tornya és falai 800 év tanúi.

Újhartyán határában a búza-, kukorica- és szántóföldek ölelésben, égbe törő fák árnyékában bújik meg egy különleges hangulatú takaros, kis Mária-kápolna, melynek a története sem mindennapi.

Szántóföldek, löszgyepek, mocsárrétek övezte sík vidéken, csendes magányosságban őrködik egy fatornyos, fehér kápolna Dormánd és Tenk között. Több mint 300 éve áll ellent a puszta viharainak és a történelem szeszélyeinek. Körötte a falu többször elnéptelenedett, de Hanyi-puszta emléke, templomának köszönhetően, nem merült feledésbe. Amellett, hogy megkapó látvány, a mai napig híres Szent Anna búcsújáróhely.

Akácfaliget övezte magányos templomfal a szántóföld közepén, mely méltóságteljesen viseli magán a múló idő nyomát. Pótharaszt egykor nyüzsgő faluja már nem létezik, de nem tűnt el nyomtalanul, és nem merült feledésbe. Emlékét máig őrzi egyedi hangulatú középkori pusztatemploma Csévharaszt határában.

A legújabb Turista Magazin História rovatában középkori kalandozást teszünk a Margit-szigeten.

Budát és Pestet ma 13 közúti és két vasúti híd köti össze, és hamarosan épül már a következő. Ha valaki ma a fővárosban át akar kelni egyik partról a másikra, maximum a dugó hátráltatja. De hogyan oldották meg az átkelést akkor, amikor még egyetlen állandó híd sem ívelt át a folyó felett?

A lóvasút a 19. század második felében a fővárosi tömegközlekedés szerves része volt. Megjelenésével háttérbe szorította az omnibuszokat, majd a század végén elinduló villamosok vele tették ugyanezt.

Szilvásvárad és a Szalajka-völgy az ország egyik legnépszerűbb kirándulóhelye. A környéknek azonban nemcsak a jelene, de a múltja is bővelkedik érdekességekben. Következzen most néhány rövid történet a település elmúlt századaiból.

Februári lapszámunk História rovata több szempontból is rendhagyóra sikeredett, de leginkább amiatt, hogy semmi nem úgy sikerült, ahogy eredetileg terveztük. Végül ez lett az egyik legemlékezetesebb Históriánk.

A Csepel-szigeten fekvő Ráckevén több érdekes látnivaló is várja a kirándulókat, ezek egyike a Ráckevei-Dunán ringatózó hajómalom. Régen a folyóinkon sok hasonló szerkezet úszott, ma már azonban nagyítóval kell keresni őket.

Szekszárd közelében van két kápolna. Mindkettő gyönyörű, mindkettő dombtetőn áll, az egyiknek a színe különleges, a másiknak a környezete, ugyanis két hatalmas tölgyfa öleli, ráadásul az idősebb néhány éve az Év Fája lett Európában.

A Budaörs központjában magasodó Kő-hegy, tetején a kedves kápolnával, a hatalmas kereszttel és a fura sziklaalakzatokkal már messziről látszik. A sziklatömbök egy barlangot rejtenek, ahol hajdan egy remete élt. Ki volt ő, és miért költözött a Kő-hegyre?

Decemberben mindenki szeret összegezni, végigtekinteni ez elmúlt évén. Talán 2020-ra nem feltétlenül gondolunk vissza jó érzéssel, de tagadhatatlanul történtek szuper dolgok is. Például az, hogy ismét remek helyszínekre jutottunk el a História rovatnak köszönhetően. Egy kis összefoglaló következik.

Budapest 2. kerületében, nem messze az Apáthy-sziklától, a Kondor út egyik félreeső telkén áll egy gyönyörű fa, egy idős libanoni cédrus. Már ez önmagában különleges, hisz nem sok hasonló fa van az országban, de ennek a cédrusnak a története is tartogat érdekességeket.

A Normafa lejtőjének alján, távol a forgalmas ösvényektől egy különleges emlékmű bújik meg a fák között. Mi történt közel kétszáz éve Zugliget egyik leghíresebb fogadójában, és mi köze van mindehhez a főváros első Kossuth-emlékművének?

Az Erzsébet híd budai hídfőjének két oldalán egy-egy hatalmas platánfa áll. Az elmúlt száz évben a városnak ez a része alaposan megváltozott, az idős fák azonban, csodával határos módon, túlélték a háborút, a hídépítést, és ma is itt vannak velünk.

Erzsébet királyné 1866-ban egy nyarat töltött gyermekeivel Budán, egészen pontosan egy ferenchalmi villában. Politikai kényszerhelyzet hozta így, de Sisi és gyermekei számára nagy adomány volt ezekben a hónapokban, hogy végre a természet közelében lehettek. Aki ezen a környéken kirándul, ma is találhat olyan helyeket, épületeket, amelyek őrzik a királyné emlékét.