História elnevezésű rovatunkban idén is változatos volt a felhozatal: kalandoztunk nyakig sárban a Bakonyban, felfedeztük Salgó várát, ami nagyon esélyes a legszebb panorámájú rom címre, és olyan újonnan felújított, csilivili kastélyokat is meglátogattunk, mint a tatai vagy a füzérradványi.

Összeállításunkban olyan egyedi hangulatú, középkori pusztatemplomokat ajánlunk, amelyeket különleges rommá sűrített az idő. Szántóföldek közepébe fúródva vagy kukoricatáblák között bújnak meg, és elpusztult települések utolsó hírmondóiként mind felfedezésre várnak.

A lóvasút a 19. század második felében a fővárosi tömegközlekedés szerves része volt. Megjelenésével háttérbe szorította az omnibuszokat, majd a század végén elinduló villamosok vele tették ugyanezt.

Budát és Pestet ma 13 közúti és két vasúti híd köti össze, és hamarosan épül már a következő. Ha valaki ma a fővárosban át akar kelni egyik partról a másikra, maximum a dugó hátráltatja. De hogyan oldották meg az átkelést akkor, amikor még egyetlen állandó híd sem ívelt át a folyó felett?

A Normafa lejtőjének alján, távol a forgalmas ösvényektől egy különleges emlékmű bújik meg a fák között. Mi történt közel kétszáz éve Zugliget egyik leghíresebb fogadójában, és mi köze van mindehhez a főváros első Kossuth-emlékművének?

Erzsébet királyné 1866-ban egy nyarat töltött gyermekeivel Budán, egészen pontosan egy ferenchalmi villában. Politikai kényszerhelyzet hozta így, de Sisi és gyermekei számára nagy adomány volt ezekben a hónapokban, hogy végre a természet közelében lehettek. Aki ezen a környéken kirándul, ma is találhat olyan helyeket, épületeket, amelyek őrzik a királyné emlékét.

Egy zempléni hegy és egy kis falu, amelyek neve örökre összeforrt a szlovák történelem legnagyobb repülőgép-szerencsétlenségével. Borzasztó története egyszerre szól tragédiáról, az emberi összefogásról, valamint a megválaszolatlan kérdések sokaságáról.

Amikor egy álmos keddi reggelen útnak indultunk a Veszprém megyei idilli kis település, Döbrönte felé, még egyikünk sem gondolta, hogy a vártól várig tartó körtúrán ennyi meglepetésben lesz részünk. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a tervezett laza kirándulásból a valaha volt legkalandosabb históriás túránk kerekedett ki aznap a Bakonyban.

Szilvásvárad és a Szalajka-völgy az ország egyik legnépszerűbb kirándulóhelye. A környéknek azonban nemcsak a jelene, de a múltja is bővelkedik érdekességekben. Következzen most néhány rövid történet a település elmúlt századaiból.

Tudtad, hogy hol volt az Elevátor-ház, és hogy az Erzsébet híd felhajtója helyén állt a szerb székesegyház? És vajon milyen volt az első Nemzeti Színház az Astoriánál? Három látványos kisfilmben elevenedik meg a régi Budapest, amelynek pár percre kicsit mintha mi magunk is részeseivé válnánk.

Nagy templomok rendszerint egy település vagy város központjában épültek. De kis kápolnákat eldugott, bámulatos helyeken is emeltek. Összeállításunkban olyan hazai kápolnákat mutatunk, amelyek a természet ölelésében bújnak meg, egyedi hangulatukkal még azokat is megérintik, akik nem hívő emberek. Ezek a különleges építészeti alkotások minden évszakban tökéletes célpontjai lehetnek egy kirándulásnak.

Egyetlen betyárról sem szól annyi monda, csárdabeli történetet és népdal, mint Vidróczki Mártonról. Az ő emléke maradt fent a legtöbb formában. A legendákon és dalokon túl nevével vendéglők cégérein, szakácskönyvekben, valamint a turistatérképeken is találkozhatunk, de egy teljesítménytúra és egy sörmárka is a Vidróczki nevet viseli. Mit tudunk valójában a híres-hírhedt betyárról, és hol bujdosott a törvény elől?

„A kövek beszélnek” – így szól az egyik, mozaikból kirakott felirat a Bory-várban. Egészen biztos, hogy nincs olyan ember, akinek ne lódulna meg a fantáziája a szín- és a növénykavalkád, a szobrok és a kivételes építészeti megoldások sokasága láttán, az árkádok alatt sétálva vagy a tornyok tetejéről körbepillantva. Nekünk azonban most még ennél is különlegesebb élményben lehetett részünk: az építő dédunokájával jártuk körbe a Bory Jenő teremtette mesevilágot, hogy együtt bírjuk szóra a vár köveit.

De milyen? Megosztó. Van, aki szerint a rekonstrukció után oda a felfedezés izgalma a romok között, mások szerint steril lett, a kiegészítések idegen testként ülnek a váron, de akad olyan is, akinek tetszik ez az újjávarázsolt várkép.

Az Erzsébet híd budai hídfőjének két oldalán egy-egy hatalmas platánfa áll. Az elmúlt száz évben a városnak ez a része alaposan megváltozott, az idős fák azonban, csodával határos módon, túlélték a háborút, a hídépítést, és ma is itt vannak velünk.

A tatai Kálvária-dombon álló, égbe szökő téglatornyot most a Fellner Jakabról elnevezett kilátóként ismerjük, de 1939-ben, amikor megépült, még egészen más feladatot látott el.

Jártam már párszor Kőszegen, de hol a környék remek túralehetőségei, hol a keresztcsőrűek inváziója vonta el a figyelmemet a városról. Így legfőbb ideje volt, hogy a legismertebb látnivalók kipipálásán és a rövid sétálgatásokon túl végre alaposabban is megismerjem az ország egyik legszebb települését.

Somogy eke fodrozta, hullámzó halmait, lombtengeres hegyhátait csak kevés turista szokta gyalogoson felfedezni, pedig e táj végtelenje, vándorlásra csábító dombjai, eldugott kis falvai megannyi látnivalót és értéket rejtenek. A híres somogyi betyárok földjén járunk, akik hajdanán keresztül-kasul járták e varázslatos vidéket, s kiknek emlékét hol az erdő zegzugai vagy egy csárda falai, hol a szántó közepén álló, kiszáradt fa vagy éppen egy hegy gyomra őrzi.