A tizenhárom budai üveghegyen túl BHTCS - BHMTCS
Picinyke írásom célja, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a kaland, a kihívás lehetősége mindig ott sétál előttünk mosolyogva… Ha „vesszük a lapot”, és visszamosolygunk rá, akkor eddig nem tapasztalt vidám boldogságba kapcsolódhatunk be. Nálam ezt a boldogságot természetjárásnak hívják.
Itt egy mese róla....
Túl a Napfordulón, s az Óperenciás tengeren is túl, de még a Tortúra jeges útjain és a Karácsonyi bejgli métereken is túl, hol volt, hol nem volt, lett egyszer csak egy 2013 számú esztendő.
Ennek a baljós számú esztendőnek a legelső hetében, annak is leges legvégén, különleges eseményen mérhetik össze a rátermettségüket, ügyességüket és csalafintaságukat a bátor lelkű jelentkezők.
Az üveghegyen túl... (Schönberger Rajmund)
Ezen jeles rendezvény elnevezése titokzatos betűk tömkelege.
Ami nem más, mint ezek, íme: BHTCS - vagy amit a legbátrabbak is félve írnak ide: BHMTCS!
Juj, és jaj, meneküljön ki merre lát, én már el is ejtetem a ceruzát…
A betűk mögött rejtőzik számos budai hegycsúcs és orom, az egyiken kilenc, a másikon tizenhárom.
Ezeket kell végigjárni a hős bátor lovagoknak, a sorrend itt mindegy, a lényeg hogy kutyagolnak.
Ez még így könnyű, gondolhatná bárki, de mindezt az éj leple alatt kell nekik abszolválni.
A távolság hatalmas, mit éjjel meg kell tenniük, s közben a saját elemorzsiájukat lehet csak enniük. A legbátrabb vitézek egyedül vágnak neki ez útnak, de lesznek olyanok is, kik társakkal haladva futnak.
Tízórányi idő az, míg a célba kell érniük, más különben a királytól kell esdetve kegyelmet kérniük.
E kegyelem tárgyát plusz egy óra képzi, mit egy további csúcs meghódításával lehet csak elérni.
Végül igazolván, hogy a legények minden próbát kiálltak, a célban oklevélt és kitűzőt találnak.
Lesz aztán még vígság, lakoma meg minden, reméljük, meglátszik majd a menü minden egyes ingen.
Elnyeri a sok hős a természet jutalmát, az éj sötétjének a fele királyságát.
A királyleány kezét csak ráadásnak szánom, mert a természetben élve mindenki barátom.
Itt a vége, fuss el véle (m).
A lovagok, akik azt mondják:Ni!... (foto:Elek László)
A túra részletei: http://bhtcs.rmse.hu/
A mesebeli bemutatónak megfelelően a túra után egy beszámolóval is jelentkezek majd. Kattintok pár elmosódott képet, varázslok pár színes mondatot a sötét éjszaka élményeiről, mindezt egy meleg szoba biztonságában egy gőzölgően forró teával a kezemben…
Remélem, (akkor is) velem tartotok majd!
A komfortzónán túl
2017.09.14.Az idei Ultra-Trail du Mont-Blanc (UTMB) alatt ért élmények hatása miatt született az alábbi írás. A nagy kérdés, hogy miért fut le valaki mintegy 170 kilométert a világ egyik legnehezebb terepén?
→ Tovább
Mítoszok és fenyvesek földjén - Tahtali ultratrail
2017.05.26.Hatalmas, több száz éves cédrusok és mandulafenyők között futok. Famatuzsálemek és fiatal, délceg fenyők, mint egy-egy hatalmas őrtorony, úgy néznek le rám, apró halandóra. Az ösvény minden egyes méterét a tűlevelek vastag, puha szőnyege borítja, a hófehér mészkősziklák pedig, mint megannyi kisebb-nagyobb tyúktojás teszik gördülékenyen törékennyé a haladást.
→ Tovább
A kategória második helyén végeztek Németh Csabáék
2015.09.05.Az Alpokat átszelő futóverseny utolsó, nyolcadik napján a kategória harmadik helyén ért célba a magyar páros, de az előnyüknek köszönhetően végül a másodikak lettek a végelszámolásnál, míg az összetett listán az ötödik helyet szerezték meg.
→ Tovább
