Eredetileg nem is ezért jöttünk: a Nagy-Kopaszt vettük célba, hogy még utoljára megnézzük a lebontás előtt álló jenga kilátót (tényleg ramaty állapotban volt), és ha már itt jártunk, úgy döntöttünk, teszünk egy gyors kört a közeli fenyvesben, Pilisvörösvár és Piliscsaba között. Október közepe táján éppen a legszebb formájában kaptuk el a színváltós zajnát-hegyi erdőt, és itt a jelző azért nagyon hangsúlyos, mert ha valamin, hát a cserszömörcén tényleg gyönyörűen érhető tetten az ősz.

Az autót a Kopár Csárda előtti parkolóban hagytuk. A vendéglátóipari egység egykor annyira jelentős volt, hogy még saját Wikipédia-oldallal is rendelkezik. Innen derül ki, hogy már a 60-as években is állt itt egy kisebb vendéglátóhely, ami a 80-as években leégett, majd a Rozmaring mezőgazdasági termelőszövetkezet építette újjá és bővítette ki. A nevét egyébként onnan kapta, hogy a mögötte emelkedő hegy egykor teljesen kopasz volt az intenzív fakitermelésnek köszönhetően, és csak a 20-as években hozták rendbe és ültették be fenyőkkel – de erről majd később.

Kapcsolódó cikkek

Zajnát-hegyek, a Pilis „fenyvesszigete”

Tovább

Könnyű túra a Budai-hegység egyik legszebb részére

Tovább

2012-ben még felújították a nagy befogadóképességű csárdát, de a koronavírus járvány láthatóan betett neki: most egy molinó tudatja az erre járókkal, hogy csak rendezvények alkalmával tart nyitva, előre lefoglalt időpontban.

Innen, a piros jelzésen kezdjük tehát nem egészen 6 kilométeres és nem túl megerőltető, de annál látványosabb túránkat a cserszömörcék és fenyvesek birodalmába.

A nem egészen hatkilométeres körtúra a Kopár Csárda melletti erdőből indul

1 / 21

Fotó: Dömsödi Áron / MTSZ

Mitől Zajnát a Zajnát?

A furcsa hangzású név eredete nem teljesen tisztázott. Van rá esély, hogy a Pilis déli részén emelkedő hegycsoport az Aynard családról kapta a nevét, akiknek errefelé volt vára, és eredetileg III. Béla francia felesége révén kerültek az országba, majd a királytól kapták meg itteni birtokaikat.

Egyes netes források szerint világháborúban elesett katonákra utal a két név, de valójában a Naplás Természetbarát Szakosztály helyezte el, akik két egykori tagjukról emlékeznek meg ilyen módon. Innen már nincs messze a Sas-szikla, amit egyébként vércseként is emlegetnek, és egy jelöletlen ösvényen érhetjük el. Nem nehéz kitalálni, hogy a formájáról kapta a nevét, ha nagyon hunyorítunk, beleláthatunk egy kiterjesztett szárnyú madarat a sziklába.

Kilátás a Kevélyekre és a Hármashatár-hegyre

5 / 21

Fotó: Dömsödi Áron / MTSZ

Így kerültek fenyők a hegyre

Ha figyelmesek vagyunk, utunk során több helyen láthatunk földbe vert facölöpöket. Néhol úgy tűnik, mintha csak véletlenül kerültek volna oda, máshol sűrűn egymás mellett állnak – ott egyértelműen látszik, hogy fontos célt szolgálhattak. A karók funkciója egyszerűen szólva nem más, mint hogy megtartsák a hegyet, persze, nem ez az egyetlen intézkedés, amit ennek érdekében eszközöltek az egykori „Kopárokon”. Hogy megértsük a folyamatot, ugorjunk egy kicsit vissza az időben!

2 / 21

Fotó: Dömsödi Áron / MTSZ

A hegyet a kezdetekben erdő borította, amit a 18-19. század folyamán szépen lassan kiirtottak, hogy kiszolgálják a fővárosi igényeket. A fák tehát eltűntek, majd a fű is, az állatokat ugyanis a hegyre hajtották fel legelni, és közben óhatatlanul széttaposták a vékony talajréteget. A csapadék így könnyedén lemosta a talajt, a helyén egy idő után nem maradt más, csak a csupasz szikla. A környék fásítása Dévényi Antal erdész, erdőmérnök nevéhez köthető, nem véletlen, hogy a Nagy-Kopaszon álló megboldogult kilátó is róla kapta a nevét. A munkálatok a 20-as évektől kezdődően, majd következő etapban a II. világháború után indultak.

A fenyő nem csak azért bizonyult jó választásnak, mert állta, sőt, kedvelte a mostoha körülményeket, amit a szárazság és a meszes talaj eredményezett, hanem azért is, mert lehulló tűleveleiből és ágaiból idővel humusz és így táplálóbb talaj képződhetett. A rőzsefonatokat az utóbbi évtizedekben cserélték cölöpökre és deszkákra, de a folyamat még nem ért véget. A tervek szerint a fenyőket idővel őshonos fafajokra cserélik.

A táj meghatározó elemei az őszi lombozatú cserszömörcék és a fenyők

3 / 21

Fotó: Dömsödi Áron / MTSZ

Kapcsolódó cikkek

Két Nagy-Kopasz egy szuszra

Tovább

Tíz szuper túratipp őszi természetjáráshoz

Tovább

Ég az erdő alja

Na, nem szó szerint, de egy-egy vöröslő cserszömörcebokor láttán valóban ez a metafora juthat eszünkbe. Az őszi zajnát-hegyi túra esszenciáját ugyanis a fenyőkön túl ezek a látványosan őszülő növények adják. A cserszömörce szintén a meszes és száraz környezetet kedveli, és általában nagyobb, párméteres cserjévé vagy kisebb fává nő. Európától Kínáig találkozhatunk vele, Magyarországon leginkább a Bakony, a Vértes, a Mecsek, a Bükk és a Balaton-felvidék egyes területein, karsztbokorerdőkben, dolomitos kopárokon.

Cserzőfának is hívják, régebben ugyanis állatbőrök kikészítésére használták. A magyar sárgafa szintén elterjedt elnevezésnek számított, és ez sem véletlen: a szömörce fájából sárga festékanyagot lehet kinyerni, ami textilfestésre alkalmas. A cserszömörce sokoldalú gyógynövény is, belsőleg és külsőleg egyaránt használható, például bélhurut vagy gyomorproblémák esetén, öblögetőként torok- vagy fogínygyulladásra, ülőfürdőként aranyérre.

Cserszömörcebokrok minden árnyalatban a sárgától a liláig

4 / 21

Fotó: Dömsödi Áron / MTSZ

Virágzása idején szintén nagyon mutatós, olyankor nagy, rózsaszín szöszök borítják a cserjét, ebben a formában júniustól akár augusztusig láthatjuk. Októberben azonban az összes rikító őszi színt prezentálja: levelei sárgává, narancssárgává, lilássá és vörössé változnak, így különösen jól mutat megbújva a fenyők alatt. Ilyet pedig hol máshol láthatnánk, mint a Zajnát-hegyeken?