Bizony a cél a legfontosabb, hiszen elérésének a vágya gerjeszti majd azt a motivációt, ami végigvisz a megvalósításhoz vezető úton.

No de milyen a helyesen kitűzött cél?
Nehéz megmondani. Önmagunkból kiindulva magas értékű, építő, csábító, átélni, megtapasztalni való. Olyan, amit előbb vagy utóbb elérünk. Nagy céloknál a hangsúly az „utóbbra" kerül. Mert az élet mindig oda teszi. Ne csüggedjünk ettől, mert mindig megkapunk, és mindig elérünk mindent, de csak idővel. Legyünk hát türelmesek. Az elért célok önmagunkhoz mért igazi értékét, ugyanis a végigjárt út hossza adja.

Nálam már nehéz nagy célként kezelni egy-egy 100 kilométeres futást, vagy valamilyen hosszabb távú más versenyt. Nem a nagyképűség miatt, hanem a terep hosszútávfutás egy olyan szintjére jutottam, ahonnan feljebb már csak „vékony ágakon” kapaszkodhatunk tovább. Míg lejjebb, a terepfutás fájának „vastagabb ágain,” az eszem vezérelt, addig most ezen „vékony ágakba” kapaszkodva már a szívemre hallgatok. Olyan versenyeket választok tehát, ahová szívesen megyek, és ahol szívesen látnak (nem azért mert ésszerű).

1 / 4

Mare Montana, Mátrabérc, Rennsteiglauf, Lavaredo, Swiss Iron Trail, stb szerencsére van választék bőven. December végére tehát összeáll a teljes jövő év közel 1000 kilométernyi verseny tervezete.
 

A terepfutó versenyek mellett vannak azért más célok, más kihívások is. Ilyenek a csúcsra futások, vagy egy-egy különleges táj vagy útvonal végigfutása. Hogy mik ezek? Íme, egy kis ízelítő a következő két évből: Gerlachfalvi csúcs, Lomnici csúcs, Marmolada, a Kárpát koszorú legmagasabb csúcsai, majd egy kis misztikum Noé hegyén, az Araráton, és egy kis kitérő Európa igazi tetejére, az Elbruszra.
 

Persze a hazai tájakról sem feledkezek meg, hiszen megérett az idő egy 15 napos OKT teljesítéshez . De jó kis „gombócnak” tűnik a különleges 2500 kilométer hosszú Kárpátkoszorú is.
 

Szóval a célok előálltak, rottyan a motivációs konyha, jöhet az út…

2 / 4

A téli felkészülés során futó, túrázó társaim gyakran küzdenek „fantázia” hiánnyal. Edzések, túrák során a fő és egyben legnehezebb kérdés az, hogy merre induljunk, merre menjünk. Ugyanazokat a köröket, ugyanazokat az útvonalakat futjuk, sokadjára. Beletompulunk a télbe, nem variáljuk a lehetőségeket. A téli hideg ridegsége pedig beoltja a felfedezés és a kíváncsiság tűzét.

Mivel a „változatosság gyönyörködtet” (és fiatalít) úgy gondoltam összeírok pár (úgy 80db) változatos futó és túra útvonalat a szűkebb környezetünkben (keleti Bükk, Miskolc). Nem teszek hozzá letölthető elektronikus formátumokat. Úgy gondolom a sok gondolkodás és a túlzott technika használata megöli a kalandot. Elfelejtjük, hogy hol járunk, csak a számok, a térerő és a letölthetőségek. A régi elnevezések pedig lassan eltűnnek, feledésbe merülnek…

Nekem fontos, hogy a régi (sokszor igen találó) erdei elnevezések fennmaradjanak, ma is ismerjük, és használjuk őket. Ezért akit érdekel, az nézze meg, válassza ki, majd egy turista térkép segítségével azonosítsa be az útvonal neveit.

A leírásoknál csak a főbb célpontokat adom meg, nincsenek a jelzések mellékelve.

A célnevek között választott útvonal ugyanis mindenkire rá van bízva. A távolság adatok amúgy az optimális útvonalon lettek kalkulálva, amolyan segédanyagként, úgyhogy nem lehet nagyot tévedni.

3 / 4

Egy darabka a régi Svéd fenyvesből...

Alapjába véve a lényeg a felfedezés, a változatosság és a szabadság érzése. Lehet nyugodtan változtatni, variálni, kombinálni. Elő az ösztönökkel, elő a kalandvággyal!
 

Tessék, tessék, lehet belőlük csemegézni, de az se baj, ha mindegyiket lefutjátok, mert mire végeztek, addigra talán kitavaszodik...
 

4 / 4