Botos Ferenc tanár és a Dunazug-hegység lelkes természetjárója. Költőnek nem nevezi magát, de gyakran ír verseket, amikor megihleti a csodálatos hegyvidék.
Főként szabad versekben, haikukban, esszékben mondja el gondolatait érzéseit a Nagytétényben élő középiskolai tanár.
  Egyik kedvenc célpontja a Feketehegyi turistaház, amelyet korábban a dorogi természetjárók kezeltek, felújítása ennek is nemsokára megkezdődik.
  A turistaház falán található Berda József költő emléktáblája. Botos úr Berda-gyűjtő, tisztelő, és részt vett a legutóbbi gyüjteményes kötet szerkesztésében is. /Bp., 2003, Helikon K./
  Gyakran kirándult a Pilistetőn át ide a Kétbükkfa-nyeregből. Egy ilyen alkalomkor született az alábbi emlékvers, amelyet ajándékként küld a szerző a Turista Magazin olvasóinak:
BOTOS FERENC:
  FEKETEHEGYI EMLÉKEZÉS
  In memoriam Berda József
  Egy túrajelzés hoz ide
  itt hirtelen
  aládől a hegytető
  kis tisztáson áll a ház
  felhőbe, szélbe
  feszül konokul
  a rakott kő
  a lélek csendje mindenütt
  az erdő, az ég
  mind körbevesz
  itt költő búcsúzott
  egy áldás a szélben
  még most is halkan
  itt neszez
   
Berda József: Vándorének
  
  Nosza, lendítsd meg magad, olyan
  légy, mint a csikó, s hajrá! fel,
  fel a hegyekbe, mind magasabbra!
  Csak addig élsz, míg bátorít barangoló
  kedved, míg izmaid bírják az iramot egyre
  felfelébb; megállás nélkül menni, menni,
  csavarogni, hogy élj teli tűzzel s lásd
  a vidám világot: csak így menekülhetsz a halál elől!
  
  
   


                             




