MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2016.08.05. 14:36,   Szöveg: Balla Réka,   Fotó: Őrsi Anna, Őrsi Tibor, Michael Balda, Vít Huspenia, Magyar Túrasport- és Terepfutó Szövettség

Őrsi Anna: Sokan mondják, hogy kockáztatok

Fantasztikus, erős, kitartó és vakmerő: így jellemzik társai azt teljesítménytúrázó hölgyet, magyar bajnokságok, kupák többszörös, az NB I. női bajnokát, aki most – aktív pályafutásának csúcspontján – az ISOMA 1000 mérföldes távján nyert a gyalogosok kategóriájában. Nem mindennapi megoldásokkal újratervezve, néhol kockáztatva, de biztonságban célba érve. Őrsi Annát behívtuk a szerkesztőségünkbe egy beszélgetésre.

 

A gyalogos indulók, középen Őrsi Anna guggol

 

„Őrült és nagyszerű teljesítmény” – mondja Anna az ISOMA 1000 Miles Adventure megmérettetésén elért eredményéről egy kolléganőnk, aki maga is csak úgy 100-as távokat teljesít. Őrsi Anna eddig főleg 1-2 napos versenyeken vett részt – illetve egy olyan egyhetes versenyen, amelyen nem kellett magával vinnie a cuccait –, így a 30 literes zsák cipelése volt talán a legnagyobb (és az egyetlen) félelme. Nem akart győzni, csak teljesíteni a távot. Az ISOMA 1000 Nyugat-Csehországból Kelet-Szlovákiába tartó versenyének a legtöbben kerékpárral állnak neki, de indulnak gyalogosok is, akik közül az idei kilenc indulóból hárman értek célba. A szintidő kizárólag kerékpárosoknak van meghatározva: 410 óra. Őrsi Anna a gyalogosok számát 20 nap 6 óra 57 perces idővel (486,95 óra) nyerte meg. A verseny teljesen önellátó volt, kísérni, depózni nem lehetett, csak előreküldeni pár dolgot. A kerékpárosok kijelölt útvonalon haladtak, a gyalogosok viszont a saját maguk útvonalán mehettek, csak az volt a fontos, hogy a 24 ellenőrző pontot érintsék.
 

Térkép: Google Maps
 

Fejben már vagy három éve készült rá, mégis az utolsó héten szedte össze hiányzó a felszerelések egy részét. Persze edzettség és felkészültség tekintetében csúcsformában állt a rajthoz, és a távot is olyan jó állapotban –7 kilóval könnyebben, de komolyabb sérülés, izomduzzadás és izomláz nélkül – fejezte be, hogy másnap már sajtótájékoztatón vett részt, harmadnap pedig dolgozni is ment. „A munkatársakkal szemben pofátlanság lett volna még kivenni egy napot, meg persze az anyagiak miatt is. Amúgy magamhoz képest elég sokat sikerült aludnom a verseny utolsó hetében (a medvés szabály miatt).” Az út elején sokat nézelődött, nevezetességeket is keresett, de az utolsó három nap már a túlélésről szólt. „Az első két hétben örömtúráztam, mindig csak a következő pont elérésére koncentráltam. Fokozatosan lassuló tempót terveztem, végül az elején mentem sokat, a közepén keveset, a végén viszont többet, mint ami jólesett.” Megtudtuk azt is, mi volt a gyenge pontja: „Legtöbbször, amint sötétedett, máris kerestem, hol lehet majd aludni. Nevethettek rajtam, akik követték a tudósításokat, mert mindig dupláját aludtam annak, mint amennyit előre elterveztem.”

 

Fotó: Őrsi Anna

"Luxus-szálláshely, de pont lefekvéskor sosem találtam ilyet"

 

Feltörő emlékek
 

Fotó: Őrsi Anna

Lefelé a Kriznáról, Nagy-Fátra

 

Számára a mélypont a Krížna megmászása volt (1574 m, Nagy-Fátra). Előtte már két napig folyamatosan szakadt az eső, ahogy a csúcson is. Akkor még minden szép volt, amikor talált egy síházat, és evett egy gulyást, és azt hitte, onnan a nagy mászás csak 1 kilométer lesz, de kiderült, hogy négy. „Ott voltam rövidnadrágban és pólóban a jégesőben, mert a meleg ruha nejlonban bent volt a táskában, hogy az éjszakázáshoz legyen száraz. Olyan erős szél volt, hogy majdnem levitt az útról. Lefelé az iszonyú nagy sár miatt a fű kifordult gyökerestül, és estem vele, mert annyira el volt folyósodva a talaj alatta. Elméletileg nemzetközileg jelzett út volt, mégis tiszta dzsungel. A bozótban gázolva az összes vizet megkaptam. Majd jött egy aszfaltos rész, amire már annyira elfogyott az erőm, hogy azt gondoltam, nem tudok még egy éjszakát a buszmegállóban tölteni, úgyhogy megszállok egy panzióban. A szabályzat ezt engedte, akár minden estére, de a legtöbben – ahogy én is – bivakoltak. Egy buszmegállóban, az esőben vacogva gondoltam bele, hogy 16 évesen is ugyanezt csináltam az apukámmal a kéktúrán: Rádiháza vasútállomásán aludva ugyanúgy reszkettem a padon, csak azóta eltelt 15 év.” Gyerekkorában apukája vitte el Annát és az öccsét minden hétvégén kirándulni. Akár szombaton és vasárnap is megtettek 20-20 kilométert. Majd jött a versenyszerű röplabdázás és az egyetem, ami miatt ez abbamaradt egy időre. Később, a tanulmányok végeztével, hirtelen felszabadult egy nap a hétvégén, a meccsek másnapján, így elkezdte újra a teljesítménytúrázást és a versenyzést.

Anna és a helyiek
 

Fotó: Őrsi Anna

Liptovská Osada, utcakép

 

A boltokkal gondjai voltak: volt olyan falu, ahol kocsma se volt, és az üzletek is korán, 3-4 órakor zártak be. Ha mégis talált egy nyitva tartót – ha éppen nem tartottak ebédszünetet –, ott is már rendszerint elfogyott az aznapra sütött péksütemény vagy kenyér. „Általában egynapi ennivaló volt nálam és 1 l víz, amiről tudom, hogy kevés, de inkább vállaltam a szomjazás kockázatát. Volt nálam viszont fertőtlenítő tabletta.” Nem is tudtak nagyon az emberek erről a versenyről, ráadásul gyalogosként ő elhagyhatta a pályát (el is hagyta), és sok helybeli nem is beszélt angolul. Volt, aki a háza elől hívta be, és küldetett valakiért, aki beszél idegen nyelvet, mert kíváncsi volt, mit keres ott, és szállást adott neki, pedig tudta, hogy a versenyzőnek 4 órakor már indulnia kell. Másvalaki pedig nem haragudott, mert az ő telkén ment keresztül. Tudta, kockázatos vállalás volt, főleg külföldön, ahol nem ismeri jól a helyiek nyelvét. „Sokan mondják, hogy kockáztatok. Vakmerőnek tartanak, én pedig úgy érzem, hogy törekszem a biztonságra.”

 

Fotó: Őrsi Anna

"A bolt Porac faluban, nem álltam ki a sort."

 

Fotó: Őrsi Anna

Anna standard induló élelmiszer készlete



Újratervezés és a rutin


Az állóképességen, a géneken (nagymamája Schirilla – szerk.) kívül Anna szerint kell egyfajta tereprutin: egy ilyen túrán számtalan váratlan helyzetben nem biztos, hogy mindig a legmegfelelőbb állapotban vagyunk a döntéshez. Érdemes-e a cipőt szárazon tartani, vagy egyszerűen gázoljunk át a patakon? Mi van, ha jön egy akadály, egy útlezárás, avagy a térkép jelöl egy olyan utat, amelyik nincs is ott? Forduljunk vissza, kerüljünk egy nagyot, megpróbáljunk átmenni? Érezni és kockáztatni kell. Vagy bejön, vagy nem. Anna direkt úgy tervezte az útvonalát, hogy turistajelzéseken menjen, mégis számtalanszor került olyan helyzetbe, hogy magánterületre keveredett. „Én kalandozó típus vagyok, nekem tök unalmas mindig ugyanazon a tracken menni. Mindig gondolkodtam, mindig találtam valami jobb utat. Ehhez kell a rutin, hogy ne csak vakon menj a tervezett útvonalon, de legyen bátorságod felülbírálni azt. És ismerned kell a szervezetedet, hogy a legapróbb jelzéseire is azonnal tudjál reagálni.” Amikor azt feltételeztem, hogy ez nála biztos azért van, mert apuka is lazán kezelhette, ha a tervezetthez képest az állomáson kellett aludniuk, ezt válaszolta: „Nem, apukám pont úgy tervezte, hogy ott alszunk.”

 

Fotó: Őrsi Anna
  "Újratervezés" - GPS és a többi elektronikus kütyü

 

 

Az utolsó éjszaka
 

Az utolsó három nap volt Anna számára a küzdés, addigra már legyengült. Mindene szétázott, tele lett vízhólyaggal, mert a nagy vizekben mindig leázott a ragasztás. Az utolsó éjszakán egy kockázatos döntés miatt odakint ragadt az erdőben – ahol a medvék miatt este 8 és reggel 6 között nem aludhatott vagy mozoghatott volna.

 

Fotó: Őrsi Anna

A Vihorlat

 

„Mivel nem akartam délután 2-kor megállni, megkockáztattam, hogy az utolsó 20 km-es szakaszon 6-7 óra alatt végigmegyek a Vihorlát hegygerincén. Elszámítottam magam, nem tudtam a tervezett tempóban haladni, és az erdő közepén ért az éjszaka, ráadásul a vizem is elfogyott. Már indultam inni a patakhoz, amikor végre jött egy autó, és adtak vizet. Próbáltam eljutni az első faluig, de a GPS-en jelzett út a valóságban nem létezett, így visszafordultam, de rájöttem, hogy az adott környéken minden út máshol van, mint a GPS-en. Az iránymenetet a sűrű erdő, a nehéz terep és a medvék miatt nem választhattam, és úgy ítéltem meg, hogy veszélyesebb lenne a végkimerülés határán a sötét erdőben bolyongani, úgyhogy inkább az első alkalmas helyen – egy magaslesen – lefeküdtem (amit elvileg tilt a szabályzat, de vészhelyzetnek minősítettem az esetet), és reggel kipihenten betaláltam a faluba.”

 

Fotó: Őrsi Anna

Egy korábbi magas alvóhely az útról, viszonyításként

 

Az utolsó nap iszonyú meleg volt, fél litert vitt magával, és minden faluban kért vizet. „Az egyik faluban egy 120 kilós néni két mankóval gyorsabb volt, mint én. Na, itt vettem be az utolsó fájdalomcsillapítót, mert tudtam, ha nem teszem, nem fogok beérni. Én azt hittem, hogy megyek, de kiderült, hogy túl lassan.”

 

Fotó: Őrsi Anna
"Az úti patika"


A Goldsteig Ultrarace-en még elindul

 

Fotó: Őrsi Tibor

 

Nem számított rá, hogy ilyen sokan várják a célban. Arra gondolt, hogy majd alszik egy napot, és megnézi a tömegközlekedési lehetőségeket. A Magyar Túrasport és Terepfutó Szövetség buszt küldetett érte, unokatestvére – és egyben a főnöke (mázlista!), akinek gyermekeit Anna már túrákra viszi – is kimotorozott a táv végére, sőt még egy olyasvalaki is elment oda, aki olvasott róla a weben, és kíváncsi volt a befutóra. Annának az utolsó aktív éve az idei lesz, ebbe tesz bele mindent, majd felére akarja csökkenteni a versenyeket. Az első három év után – amikor hazai szinten elért mindent, amit lehetett – gondolkodott rajta, hogy abbahagyja, de nem tette. Most hat év után, hogy nemzetközileg is bizonyított, egy időre abbahagyja az aktív versenyzést. A szervezete még talán bírná, de tudja, nem lehet a végtelenségig csinálni ezt a sorozatterhelést.

 

 

A következő és talán utolsó nagy versenyének, a szeptemberi Goldsteig Ultrarace 2016 weboldalán olvasható Murakami Haruki-idézetre („There is nothing wrong to push your body to the breaking point, as long as your mind stays clear and healthy” = Azzal nincs gond, ha a legvégsőkig kitolod a határaidat, de csak addig, amíg tudatod tiszta és egészséges) azt mondta, hogy ő képes arra, hogy azon túlmenően is nyomja. Gratulálunk neki az eddigi, nem mindennapi sikereihez.
 

 Fotó: Vít Huspenia

 

Panka aranyköpései

  • Bárhol elalszom, nem is muszáj, hogy ki tudjam nyújtani a lábam, úgyis legtöbbször összekuporodok a hidegben.
  • Jobban féltem az emberektől a buszmegállóban aludva, mint az erdőben.
  • Minden második nap esett. Nem az volt a baj, hogy esett, hanem az, hogy ömlött.
  • Nem én értem későn a kisboltokhoz, azok zártak be korán.
  • Felkészülésnek elég, ha minden héten elmész egy teljesítménytúrára. Ha kevés az időd, görkorcsolyázz be a munkahelyedre, az is állóképességet ad.
  • Ha veszel vadiúj töltőkábelt, akkor sem árt kipróbálnod még otthon.
  • Ne vigyél sok elemet a lámpádhoz, ha este elméletileg nem lehetsz az erdőben.
  • Már januárban készen kell állnod fizikailag, és onnan a szint megtartása és a sérülések megelőzése a cél.
  • Olyan komfortos tempót kell megtalálnod, amelyet nagyon sokáig tartani tudsz.
  • Cipő kiválasztása: az első párat próbáld ki 1000 km-en, majd vegyél még egyet a túrára.
  • Ha elázott a hálózsákod, bújj bele esőköpenyben – én legalábbis ezt tettem.

 

Fotó: Michael Balda

 

Őrsi Anna eredményei
Év Teljesítménytúrázója (az évben megtett kilométerek és az összesített szintkülönbség alapján kapott pontszám az életkori szorzóval korrigálva): egymás után 5-ször nyerte meg
Giga Túra Liga (100 km feletti túrák): 4-szer nyerte meg, háromszor a legjobb férfit is megelőzve
NB I. Teljesítménytúra (10 futam, amelyeken nemcsak a szintidő, de a sebesség is számít): 4-szer győzedelmeskedett
Terepfutó NB I. (a leggyorsabban beérkező futók eredményéhez mérten kalkulálják a pontokat; amennyivel többet volt egy versenyző a pályán, annál kevesebbet kap): 2-szer nyerte meg
Goldsteig Ultrarace 2015 (Európa leghosszabb terepfutó versenye, 660 km): 1. helyezett
ISOMA 1000 Miles Adventure 2016: 1. helyezett
 


 

A cipő nyoma a megolvadt aszfalton
Ebéd utáni kávé a biciklisekkel Luz alatt
Jezer-hegységben: tériszonya ellenére átment a hídon
A csúcs alatt nem sokkal vissza kellett fordulnia az Óriás-hegységben útlezárás miatt
A cseh-lengyel határon folyó Jizera
Egy biciklis versenyző, akit az egyik magaslesről látott reggel
Table Mountains National Park - Lezyckie Skaly Lengyelországban
Napfelkelte a Serlichről (aznap már 2 órája úton volt)
Jesenik-hegység
Dlouhé Strané, egy víztározó 1350 m magasan
Az utolsó pihenő Csehországban
A Fehér-Kárpátok gerince
A Strázsó-hegységben
A kilyukadt GPS esőkabátja
Lefelé a Kriznáról, Nagy-Fátra
Lefelé a Kriznáról, Nagy-Fátra
Liptovsky Hrádok (függőhíd)
Mindjárt esik (Kozi Kamen)
Szivárvány a Kozi-Kamenről lefelé
A Laborc Őrmezőnél
A polip-fa a Vihorlátban
A Széles-tó víztároló (Zemplínska Šírava) a Vihorlátról
A Vihorlaton valahol




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2018. január
H K Sze Cs P Szo V
01020304050607
08091011121314
151617
18
192021
22232425262728
293031
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. december
Tóth László:
Téli rajz
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...