Nyolcgyermekes családba született, középiskoláit szülővárosában és Pápán végezte. Már ekkor érdeklődött a földrajz iránt, de apja a Műegyetemre íratta be. A diploma megszerzése után itt kapott tanársegédi állást, majd Lóczy Lajossal megismerkedve az ő asszisztense lett a Tudományegyetem Földrajz tanszékén. Ezzel gyermekkori álmai valóra váltak, és munkája során kiválóan hasznosította mérnöki ismereteit. Tudományos utazása során bejárta Kína nagy részét és Mandzsúriát, tanulmányozta a Sárga-folyó és a Jangce hidrográfiai viszonyait. Két év alatt néprajzi vonatkozású gyűjtéseket is végzett, az ekkor írt naplója több mint 1200 rajzot tartalmazott. Később beutazta a Spitzbergákat és Észak-Amerikát is. Lóczy mellett a Balaton legkiválóbb ismerőjének is számított. Amikor 1905-ben a kolozsvári egyetemre helyezték, az itt töltött tizenöt év során Erdélyt is tanulmányozta, és az Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke is volt. A románok bevonulásakor visszatért, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, majd kinevezték a Lóczy halála után elhanyagolt földrajz tanszék vezetőjének, amelyet az 1940-ben történt nyugdíjazásáig eltelt évek alatt ismét magas színvonalra emelt. Utazásairól, kutatásairól számos könyvet és cikket publikált.

A visszatekintés megjelent a Turista Magazin 2015. júliusi számában.

Vannak olyan nem megerősített információk, hogy az ő ötlete alapján készült el annak idején az Országos Kék Út. Erről majd egy másik bejegyzésben lesz szó.

Szöveg és kép: Kunos Gábor