MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumGalyakilátó

A „tűzben keletkezett” kaptárkövek földjén

A Bükkalja egyik legérdekesebb földtörténeti látnivalóinak, a kaptárköveknek jellegzetes példája az Ördögtorony. A Cserépfalu körül vezető tanösvényen nemcsak ezzel a különleges riolittufakúppal ismerkedhetünk meg, de a település jelentősebb látnivalóit is felfűzhetjük egy gyönyörű környezetben vezető, kellemes kirándulás fonalára.

A Bükk-vidék déli peremének sajátos képződményei a kaptárkövek, amelyek az egykori vulkáni működésnek köszönhetik létüket. 10–15 millió évvel ezelőtt a heves kitörések következtében izzó törmelék terítette be a tájat, amelynek lerakódott szemcséi a magas hőmérséklet hatására összesültek. A lávakőzettől eltérő, de hasonlóan kemény, ellenálló kőzet jött létre, amely a Bükkalján több kimagasló, lapos platót és szabálytalan alakú sziklatornyot alkotott. A riolittufa-alakzatok oldalaiba őseink kultikus vagy gazdasági céllal fülkéket vágtak.

 

Fotó: DR. Kocsis Tünde


Legtípusosabb képviselőit Eger határában, Szomolya környékén és Cserépváralja, Cserépfalu körül találjuk. A szomolyaiak kaptárköveknek, az egriek „vakablakos köveknek” nevezték, de ismertek a „köpüskövek” vagy „püspöksüveg” elnevezések is. Az egyes kúpok ragadványnevei is érdekesek, így ha az Ördögtorony beszélni tudna, biztosan kalandos történetet mesélne.
Az Egertől 22 kilométerre fekvő Cserépfalu az ország leghosszabb hegyvidéki völgyének, a Hór-patak völgyének déli kapuja. Történelme egészen a 12. századig vezethető vissza, bár a környék már az őskortól kezdve biztosan lakott, aminek legfőbb bizonyítéka a Suba-lyuk antropológiai lelete.

 

Fotó: DR. Kocsis Tünde


Az Ördögtorony tanösvény a falu körül két körre osztható, az északi rész mutatja be a kőkultúra emlékeit, míg a déli körbejárásával a település nevezetességeit ismerhetjük meg. Érdemes a kettőt különválasztani, vagy az útvonalat észszerűen megtervezni.

 

Fotó: DR. Kocsis Tünde


Szikrázó napsütésben érkeztünk a faluba. A neogótikus református templomot az 54 méter magas torony teszi a megye legmagasabbikává. A Fő utca kedves adventi díszítéseként különböző hóemberfigurák ücsörögnek a vízelvezető árok betonkorlátjain. Az egyenesen vezető aszfalton hamar kiértünk a házak közül, és rögvest az erdőben találtuk magunkat. Szerencsére az első irányjelző tábla megállásra késztetett, így az adott ponton kezdtük megtervezni a kirándulásunkat. (Érdemes azonban a látogatóközponthoz kanyarodni, mert ott kényelmesebb a parkolás.)

 

Fotó: DR. Kocsis Tünde


Az Ördögtorony irányába mutató tanösvény jelzés utasítását követve indultunk neki a Mész-tetőnek. A tisztáson átvágva egy rövidke, ám annál meredekebb ösvényen érjük el a tornyot. A cukorsüvegre emlékeztető kúp keskenyedve nyúlik az ég felé, az erózió erőinek köszönhetően.

 

Fotó: DR. Kocsis Tünde

 

Jobbra tartva egy kis csapáson a Sánc nevű sziklafolyáshoz érünk, amelyet utánaolvasás nélkül valószínűleg nem ismertünk volna fel. A térkép szerint tehetünk itt egy kisebb kört, de alapos szétnézés ellenére is csak ugyanazon az ösvényen tudtunk visszafordulni. A sárga sávon folytattuk az utunkat, ahol kis idő múlva a Kőporos-szurdok figyelmeztető táblájába botlottunk. Érdemes elhagyni az aszfaltot, kis kitérővel hazánk legkevésbé ismert természeti értékét láthatjuk. A Kőporos-szurdok az út szintje alatt pár méter mélyen, lépcsőn megközelíthető. A hosszan elnyúló hasadékot két oldalról sziklafal határolja. Kényelmes sétát tehetünk a mederben, amelyet gondos kezek szabadítottak meg az évek során felhalmozódott hulladéktól.

 

Fotó: DR. Kocsis Tünde


Az Erdészcsendélet emlékhelye mellett hagytuk magunk mögött a sárgát, majd fordultunk balra, az immáron újból látható tanösvény jelzésen. Sűrű, szép fenyves mentén kapaszkodtunk fel az Ökörfő tágas fennsíkjára.

 

Fotó: DR. Kocsis Tünde

 

Bár csupán 307 méteren vagyunk, mégis gyönyörű körben a kilátás a Bükk magasabb ormai felé. A rét szélén jobbra sétáltunk, ahol a hiányos felfestések miatt kissé nehezebben leltünk rá az Ökörütő-völgy lejtőjére.

 

Fotó: DR. Kocsis Tünde

 

A Hór-völgyig egyenesen ereszkedtünk lefelé, ahol a kerékpárút észak felé az Oszlai-rét irányába mutat, délnek pedig a látogatóközpontot érhetjük el rajta. Az árnyas sétaúton hamarosan a kőfejtő mellé értünk, ahol a magasodó sziklafalon a kőzet rétegződése figyelhető meg.

 

Fotó: DR. Kocsis Tünde


Következő érdekes állomásunk a Suba-lyuk, amelyet a meredek, nehéz kőlépcső ellenére se hagyjunk ki. A Neander-völgyi családot ábrázoló dombormű utalhat a barlang őskőkori leleteire. Az ásatások során 1932-ben fedezték fel egy fiatal nő és egy gyermek csontjainak maradványait. Az úttól minimum 40 métert tettünk meg a lépcsőkön felfelé kapaszkodva. A barlang széles száján belépve a szemünknek szoknia kell a sötétséget. Ha várunk pár percet, a körülményekhez alkalmazkodva még a barlang ablakából is kitekinthetünk.

 

Fotó: DR. Kocsis Tünde


A 2013-ban átadott Bükk Déli Kapuja Látogatópark új épülete jól illeszkedik a tájba. Körülötte játszótér, benne pedig étterem. Az épületben kapott helyet a régebben a faluban működő Suba-lyuk Múzeum is. Ismételten a sárga jelzésen folytattuk utunkat, és a Cigány-dűlő mentén értünk vissza a parkoló autónkhoz.

 

Fotó: DR. Kocsis Tünde


A faluban a tanösvény déli körét csak részlegesen jártuk be, a nevezetességekre fókuszálva. A Berezdi sétány hangulatos pincesora eredeti népi stílusú épületek tárháza. Némelyiket faragott, életnagyságú honvédek, másokat bibliai jelenetek díszítenek.

 

Fotó: DR. Kocsis Tünde

 

A harmadik sor felett találjuk a Kőporost, amely egy mesterséges tufabarlang, és napjainkban „nótaarénaként” funkcionál.

 

Fotó: DR. Kocsis Tünde

 

A sétány felett emelkedik a Millenniumi-kilátó, amelynek formája kaptárkőre emlékeztet, ablakai pedig a fülkéket szimbolizálják. A dombtetőről és a kilátó kicsi ablakaiból magával ragadó a panoráma.

 

Fotó: DR. Kocsis Tünde

 

 

Fotó: DR. Kocsis Tünde


Túránk utolsó látványossága a sétány déli végén várt minket. A tufafal oldalába vájt barlanglakások gúnynevét a reformátusok adták a gazdasági világválság idején. Míg a falu tehetősebbjei kivándoroltak, addig a legszegényebbek csak idáig, „Kis-Amerikáig” jutottak. A keleti lejtőkön található egykori lakhelyek máig is mementóként tekinthetők meg.

Nemcsak a kirándulásunk ért itt véget, de a hidegnek köszönhetően a fényképezőgépem energiája is, ezért ez utóbbi kuriózumot – legnagyobb sajnálatomra – nem sikerült lencsevégre kapni. Mivel a környék még sok érdekes kaptárkövet rejt, bizonyára adódik újabb alkalom, hogy a barlanglakásokat is megörökítsük.

 

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Eddig hozzáfűzött kommentek (3):
dr.kocsis 2017.03.16. 15:17
Kedves Ági, nagyon örülök, hogy olvasóim között tudhatlak =D ,
és annak is, hogy kellemes napotok volt! Köszönöm a kedves visszajelzést! További jó túrázást :)
dr.kocsis 2017.03.16. 15:16
Kedves Ági, nagyon örülök, hogy olvasóim között tudhatlak =D ,
és annak is, hogy kellemes napotok volt! Köszönöm a kedves visszajelzést! További jó túrázást :)
anekiss 2017.03.16. 07:14
Kedves Tünde!
Végül ezt a túrádat választottuk a 6 éves kislányokkal. Nagyon szép helyen jártunk, a sok izgalmas látnivaló miatt a gyerekek is nagyon élvezték. A végén még egy kis ló-simogató is belefért a falu egyik lovardájánál.
Nagyon köszönjük ezt a kis kedv-csinálót!
Ági
Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2017. április
H K Sze Cs P Szo V
0102
03040506070809
10111213141516
17181920212223
242526272829
30
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. április
Kesztyűs András:
A szerelem forrása
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...