A stájerországi, kelet-nyugat irányban terjeszkedő, több kétezer feletti csúccsal büszkélkedő Hochschwab hegység mészkőgerince vonzza a magashegyek hódolóit. Az azonos néven futó 2277 méter magas főcsúcs meghódításához ugyan nem szükséges átlagon felüli túratapasztalat, de hossza miatt általában kétnaposra tervezendő az út. Azok számára, akik bármi okból nem vágnak bele ebbe a szervezést is igénylő túrába, ajánlható a hegység alacsonyabb régiójában több, nem kevésbé látványos útvonal. 1500-1800-as magasságban ugyanazzal a szédítő fehérséggel és panorámával szembesülhetünk. A masszívum szoknyájának keleti ráncai több kiindulópontról is bejárhatóak. Délnyugatról kelet felé haladva tettünk néhány túrát.

Kapcsolódó cikkek

Csúcstúrák a Semmering csendesebb oldalán

Tovább

Határközeli osztrák kétezresek

Tovább

Sankt Ilgen településről autóval jutunk fel a Bodenbauer nagyparkolóba. A 884 méter magasságban található turistaparadicsom szép időben szinte teljesen megtelik. Az Alpengasthof Bodenbauer nem csak szállást kínál, de fel is frissülhetünk egy-egy hideg itallal. Itt találkoztunk először a becsületkasszás vendéglátás jelenségével. A rusztikus Hochschwab múzeum kis faépületének oldalában forrásvízben hűtött italokkal várják a megfáradt vándort, anélkül, hogy bárki eladóként tüsténkedne a pult körül. A hatalmas, kétezresekkel ölelt katlan bárki kedvét meghozza a hegymászásra.

1 / 21

Fotó: dr. Kocsis Tünde

A széles, murvás úton indulva Häuslalmot célozzuk meg. Másfél óra emelkedés áll előttünk, melyen bámészkodás ürügyén számtalan pontról szusszanhatunk. Előttünk mészkősziklák, mögöttünk pedig a Bodenbauer völgye alpesi legelőkkel. A nyáron mindig nyitva lévő kis hütte teltházzal üzemel, az érkezőknek jól jön egy kis pihenő. Az előttünk magasodó 1700-as Buchbergkogel jelzett turistaúton nem közelíthető meg, de célirányosan, a kitaposott ösvényt követve lehetetlen eltéveszteni. Az igencsak meredek hegyoldalról újabb szemszögből tárul elénk a hegység, megéri felkapaszkodni a csúcsra. Kötelező csúcsfotó és csoki, majd magunkba szívva a látványt, a hegy túloldalán ereszkedtünk vissza a hüttéhez.

2 / 21

Fotó: dr. Kocsis Tünde

A Hochschwab-ajánló második eleme kelet felé haladva Alfenz Kurort településről indítható. Bürgeralm fizetős úton vagy libegővel is megközelíthető. Az első megmérettetés a Windgrube füves platójára való felkapaszkodás. A Schönleitenhaus terasza éppen jókor hoz némi felfrissülést. A széles, kopár plató északnyugat felé meredeken törik le, mely a Hoschwab alkotta háttérrel együtt pazar kombót képez.

8 / 21

Fotó: dr. Kocsis Tünde

Akinek nincs tériszonya, bátran haladhat a sziklaperemen. Az Endriegel törpefenyős foltjait elhagyva észak felé haladunk a legelésző tehenek társaságában. Előttünk a Feistringstein fenséges sziklafala, melynek előterében feltűnik célpontunk, a Höchstein kúp. Ha szerencsénk van, akkor a havasigyopár-mező virágokkal van tele, így itt megismerhetjük az Alpok védett virágát. A csúcs kicsinyke keresztje eltörpül a monumentális kilátás mellett.

12 / 21

Fotó: dr. Kocsis Tünde

A visszafelé vezető utunkat érdemes a Windgrube keleti szélére tervezni, majd a Bürgeralm szintjéig ereszkedünk vissza. Ha a házak között elsétálunk a Ranstein kilátóplatformjához, némi mosoly ül majd az arcunkra, mert

Harmadik túránkat a rövidsége miatt könnyen alábecsülhetjük. A kétnaposra tervezett Hochschwab-út bevezetője, mely a Seewiesen nyeregből indul. A kb 2,5 kilométeres szakaszt a leírások szinte egy mondattal el is intézik, de amikor másszuk a hegyet, a combizmaink nem értékelik annyira jelentéktelennek. Az 500 méteres szintemelkedés nem múlik el nyomtalanul, a Hoschwab csúcstámadáshoz méltó a kezdet. Szelídebb egy kilométer után bekeményít a terep, és meredek lépcsős kapaszkodóba fog.

15 / 21

Fotó: dr. Kocsis Tünde

Egy óra múlva izzadságunk jutalma a vakítóan fehér sziklák világa, a kereszttel koronázott csúcs a Seeleiten (1734 m). Némely túraleírás a keleti oldalon ereszkedő ösvényről számol be, ami láthatóan piros pöttyel jelölve is van a kövek oldalán, de a járhatatlannak tűnő mélység helyett a már bejárt felvezetőutat választottuk visszafelé is.

17 / 21

Fotó: dr. Kocsis Tünde

A Hochschwabbal való ismerkedésünk utolsó felvonása az északi oldal 1620 méteres csúcsának, a Zinkennek a megmászása. Gollrad település Mariazell felé vezető oldalán találunk egy kis bekötőutat Kastenriegel parkoló felé. A Ramertal-völgy autóval járható, de csak egy keskeny, közepes minőségű, erdei, murvás útnak köszönhetően spórolunk meg hosszú kilométereket. A Hintere-Höll völgyre nyílik szűken, de annál látványosabban kilátás.

18 / 21

Fotó: dr. Kocsis Tünde

Kapcsolódó cikkek

A Nagy-Mérgeskő ezúttal kifogott rajtunk

Tovább

Az Alpok napos oldalán – Felfedeztük Karintiát, ahol nem kell rohanni az élményekért

Tovább

A Zeller Stariitzen táblát kell követni. A szikla szélén keskeny ösvény vezet felfelé. Balról lenyűgöző kilátás kíséri utunkat, hamarosan szélesebb erdei szekérút következik. Két kilométer az ajándéknak mondható könnyítés, amit egy kevésbé látványos emelkedő követ. Hosszasan kapaszkodunk egy vihar vagy fakitermelés által rombolt területen, míg végül a füves legelők szintjére érkezünk. A tehénlepények között átvágva a Halterhütte autentikus kis faháza várt minket a tehénpásztor vendégszeretetével. Egy hűsítő Almdudler után felkapaszkodtunk a füves kúpra, ahol a Zinken csúcskeresztjének háttere a Hochschwab varázslatos sziklavonulata.

20 / 21

Fotó: dr. Kocsis Tünde

Feltöltekezve a látvánnyal az Ochsenbühelhez (1526 m) indultunk, majd az erdei úton lefelé. A Kuhalmnál egy keményen ereszkedő, morzsalékony, keskeny csapáson tettük meg a szintkülönbség javát, majd a jól ismert úton érkeztünk vissza a parkolóig.