Jártamban, keltemben

2014. június 18.

Az éjszaka hangjai

Hangos, fémes csattanásra ébredek. Fülelek, de nem ismétlődik a zaj. Csak az út menti gyertyánokról lecseppenő vízcseppek koppannak a bádog tetőn, s akkora zajt csapnak, mintha a fülemen dobolnának. A feltámadt szél mozgatja az ágakat, megint pattan valami, de lépés hangokat nem hallok hozzá...

Ikervár határában a focipálya mellett szakadt le ránk az ég, Jó félórája készülődött már a vihar. Az északnyugati láthatár felett ólomszín lett az ég. Acélkék sötét fellegek rohantak a gyorsan változó légben. Aztán hirtelen abba maradt minden. A tücsköktől hangos mező elnémult, s az út menti fákon a madarak elhallgattak. Szinte harapni lehetett egyszerre a csendet... és elébb lassan, majd egyre erősödve megjött a szél. Leveleket, lekaszált száraz szénát vágott arcunkba, s tudtam, hogy perceken belül nyakunkon a fergeteg.

 

Egyébként is későre járt már. Az 1800-as évek végén épült erőmű mellett, a lekaszált gyepen szerettem volna sátrazni, de nem kaptunk rá engedélyt. Így a viharos szembeszélben a foci pálya melletti gyepet céloztuk meg. Már csak arra maradt időnk, hogy a pálya melletti bódéba behúzódjunk a jéggel vegyes eső elől. Aztán, mikor kicsit csendesedett felállítottuk a sátrakat, s a hullámtető alá beraktuk a bringákat.

 

 

Itt ért minket a vihar

 

Két-három másodpercenként megpendülnek a küllők, aztán megint, mint ha két fémet húznának egymáson. Most már kilesek. Itt van a bódé alig három méterre tőlem. Minden rendben. Hát persze, a hidegben a fémvázak összehúzódnak. A szorosan egymáshoz kötözött kerékpárok, és a fémből készült féltető adják az ismeretlen hangokat! Más a hő tágulása a vasból készített zártszelvénynek, és az alumínium hullámtetőnek.

 

Az adja ezt az ismeretlen húzó hangot. Megnyugodva ismét álomra hajtom fejem. Távoli tanyák kutyái feleselnek egymással, s a messzi főútról kamion zúgását hozza felénk a hajnali szellő. Pirkad már az ég alja. Fázó derekamra keresek valami levetett ruhát. S megfordulva tovább szunyókálok... A közeli falu kakasai szólongatják egymást, s lassan ébredezni kezd a határ.

 

 

Ikervéári táborunk a focipályán

 

A fülemüle már elhallgatott. Rigó trillázik a közeli fán. Fácánkakas kakatol a pálya végén a bokrosból. Mikor ismét megébredek, már teljes torokkal zeng a határ. Varjak kárognak, egy gém recseg a távolból, szól a kakukk valahol, s gerlék búgnak a szertárak felől. Autók húznak el a mellettünk lévő aszfaltúton. Öltözködni kezdek, ma korábban kell kelni, hogy időben elkészüljünk, mert itt a Rába völgyét vastag pára fedi. Erősebb a harmat is, és a sátortetőt kívül-belül le kell majd törölni!

A hortobágyi tündér - nőnapi mese

A hortobágyi tündér - nőnapi mese

2015.03.08.

A bágyadt őszi napsugárban az arany lombú nyárfákról, mint színes pillangók kerengenek alá a hulló levelek. A tavakban szárcsák, récék, és bukó madarak sokasága. Tavasszal a laposokban összefutó vizek mentén futómadarak. Nyári melegben susogó nádasok, borókások, szürke nyárasok. Igen, ez az Alföld.

→ Tovább
A veréb és a lócitrom

A veréb és a lócitrom

2015.02.25.

Úgy tartják, amíg van veréb, lócitromból sem lesz hiány! Vagyis amíg valaki hegyikerékpárt, búvár felszerelést, hőlégballont, gördeszkát, terepmotort, vagy bármi más kéz-, láb-, és nyaktörő sport felszerelést szeretne venni, addig a kereskedelem is bőséges választékkal fog rendelkezésére állni.

→ Tovább