MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Csodák nyomában a Dráva és a Mura találkozásánál

A Dráva és a Mura jórészt szabályozatlan, vadregényes határfolyóink. Völgyeik stratégiai jelentőségük miatt gazdag történelemmel rendelkeznek. Összefolyásuk környékén kerestünk alig ismert érdekességeket.

A Mura hazánk leggyorsabb sodrású folyója. Ausztriában a Hohe Tauern hegységben ered, majd 1800 m magasságban. A Dráva legfontosabb mellékfolyója, 454 km hosszan kanyarog, míg az Őrtiloshoz tartozó Szentmihályhegynél eléri. Magyarországi szakasza 48 km. A folyó a gyorsasága miatt napjainkban is állandóan változtatja a medrét, így völgyében rengeteg vízfolyás, morotva alakult ki, óriás kanyarjait helyenként maga szakítja át. A kialakult holtágakat a helyiek „állóként” ismerik.

 

Fotó: Soós Margit

 

Hazánk és Horvátország határa egykor a Mura sodorvonala volt, de vándorlásának következtében a határvonal mára szinte sehol sem esik a sodorvonalra. Vadságának és szeszélyességének köszönhetően értékes élővilág alakult ki a környezetében, mely ma is őrzi természetes állapotát. A Mura vízrendszerében több mint 50 halfajt tartanak számon, közülük nem egy védett. A madárvilág a vonulási időszakok kivételével szegényes, de pl. a réti sas egész évben jelen van. Elzártságának, nyugalmának köszönhetően megtelepedtek a vidrák, de a hódok nyomait is megfigyelhetjük. A szeszélyes folyó érintetlen területén 2007-ben alakult meg a Mura-menti Tájvédelmi Körzet, mely a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része.

 

Fotó: Soós Margit

 

A Dráva Dél-Tirolban, 1200 m magasban ered. 5 országon át kanyarog 750 km-en, míg Almás közelében eléri a Dunát. Magyarországi szakasza mintegy 150 km. A Dráva Közép-Európa legtisztább folyóvize, gyors sodrású, jelentős eséssel, sok hordalékot hoz magával. Elérve hazánkat, esése csökken, a hordalékot lerakja. Jellegzetesek a zátonyszigetei, melyek folyamatosan épülnek és pusztulnak, helyüket állandóan változtatják. Egyike Európa utolsó természetes partvonalú, jórészt háborítatlan, szabályozatlan folyóinak. Több ritka növényfaj (pl. a csermelyciprus) csak itt fordul elő hazánkban. A magyarországi halfajok kétharmada megtalálható a folyóban, közülük több védett. Érintetlenségnek köszönhetően gazdag madárvilággal rendelkezik, és itt ugyancsak megjelentek a vidrák és a hódok. A Duna-Dráva Nemzeti Park 1996-ban alakult, melynek része az egész magyarországi Dráva-szakasz.

 

Fotó: Soós Margit 

A két folyó az őket kísérő meredek magashegy alatt, Szent Mihály-hegynél találkozik páratlan természeti környezetben. A terület 1945-öt követően több mint 40 esztendeig zárt volt, így csak a kiváltságosok láthatták ezt a csodát. A mostani alacsony vízállásnál kitűnően megfigyelhető volt a folyók építő-romboló munkája, az alámosott mederfalak és a felszínre kerülő szigetecskék, homokzátonyok. Jártunk már itt bővizűbb időszakban is, akkor viszont a folyók örvénylő vadsága nyűgözött le bennünket. Ha kicsodálkoztuk magunkat, tehetünk egy vadregényes ártéri túrát a szinte érintetlen természetben. Érdemes elsétálni egy jó darabon mind a Mura, mind a Dráva mellett, így megláthatjuk a két folyó közti jelentős különbséget, és több mederváltást is megfigyelhetünk, elsősorban a vad Murán.

 

Fotó: Soós Margit

 

A meredek oldalú Légrád-hegyen (mely a Dráva túloldalán lévő Légrád településről kapta a nevét, Trianon óta Horvátországban fekszik) található a mediterrán jegyeket mutató Szent Mihály-hegy. Az egykor önálló falu ma Őrtilos része, de területeinek jelentős része 1949-ig a légrádi gazdák birtokában volt, és át is járhattak művelni a földjeiket. A településrész az 1740-ben felszentelt hófehér, barokk stílusú kápolnáról kapta a nevét. A legenda szerint itt egykor pálos kolostor állt, de ennek a létezése még nem bizonyított.

 

Fotó: Soós Margit

 

Magyar Kálmán és Nováki Gyula somogyi várakat bemutató művében a térség öt várát írja le, ezek közül 3 Őrtiloshoz köthető. 1848-ban a szabadságharc leverésére érkező Jelasics horvát bán csapatainak egy része itt kelt át a Dráván. A meredek dombsorra Perczel Mór személyes vezetésével az ágyuk védelmére földsáncokat ástak, melyek ma is láthatóak. Ezt Festungnak nevezik, ahol egy 1848-as emlékmű áll. Mint Őrtilos falugondnokától megtudtuk, a helyiek kiemelt figyelmet szentelnek a helynek, példásan gondozzák és minden évben itt tartják a március 15-ei ünnepséget.

 

Fotó: Soós Margit

 

Mind a kápolnától, mind a Festungtól fenséges kép tárul elénk a folyók völgyeiről, szeszélyesen kanyargó medreikről, zátonyaikról. A távolban pedig a horvát hegyek hullámzása zárja a látképet.

 

Fotó: Soós Margit

 

Őrtilosnak elég beszédes a neve. Míg az előtagja a középkorban itt élő határvédőkre utal, addig az utótagja a tiltott területet jelentheti. Birtokosai gyakran változtak, a legjelentősebbek a Kanizsaiak és a Zichyek voltak. A rendszerváltásig szigorúan ellenőrzött terület volt. Említést érdemel az 1740-ben épített barokk Szent László templom és az annak kertjében 1870 környékén épült Szent Flórián kápolna, melynek érdekessége a déli oldalán található napóra. Ha a faluban járunk, mindenképpen nézzük meg a napközben mindig nyitott ajtóval váró tájház értékes gyűjteményét.

 

Fotó: Soós Margit

 

A falutól délnyugatra a Dráva fölé magasodó dombsor egyik kiugró területén található a Földvár nevű rész. A vár mintegy 7 hektár lehetett, de nyomait csak az erdőben fedezhetjük fel, mivel a nyílt részeken azokat teljesen eltüntette a földművelés. Az őskori alapokon nyugvó várat a honfoglalás után megerősíthették, és a belső gyepű védelmének fontos őrhelye volt.

 

Fotó: Soós Margit

 

A Légrádi szőlőhegy legészakibb nyúlványán, a sokat mondó „Unom-Bánom dűlőn” állt 1661 és 64 közt Zrínyiújvár (Új-Zrínyivár), mely Őrtilos külterületén található, de legegyszerűbben Belezna vonatállomásáról közelíthető meg a piros kereszt jelzésen, mely egészen a folyók találkozásáig vezet. A várat a költő-hadvezér, magyar-horvát szabadságharcos Zrínyi Miklós építtette Wassenhoff hadmérnök közreműködésével a Mura mellé, a Principális és a Visszafolyó-patak összefolyásánál. Az erődítmény fontos szerepet játszott a nemzetközi törökellenes tervekben. Védte a Zrínyiek Muraközi birtokait, hídfőállás volt a Kanizsát elfoglaló török elleni támadáshoz, ugyanakkor feltartóztatta volna az oszmán seregeket a Stájerország és a Velencei Köztárság elleni támadás esetén. A vár építése azonban ellentétes volt a korábbi békeszerződések előírásaival, így a török rögtön protestált ellene. A császári udvar hiába próbálta megtiltani az építkezést, Zrínyi ennek ellenállt. Így a török az 1663-64-es háború elindításának egyik okaként nevezte meg a vár létezését.

 

Fotó: Soós Margit

 

Kanizsa 1664-es sikertelen ostroma után a keresztény seregek Zrínyiújvár alá vonultak, ahol a Murán való átkelés után bevárták a Montecuccoli főparancsnok vezette felmentő sereget. A várban maradt mintegy 2000 fő védő Horváth András kapitány vezetésével próbált ellenállni az egyre vadabb török támadásoknak. A felmentő csapatok megérkezésével azonban Montecuccoli nem avatkozott be, tétlenül szemlélte az eseményeket, sőt Zrínyi tiltakozásának ellenére ki akarta üríttetni és felrobbantatni a várat. Mielőtt azonban erre sor kerülhetett volna, a törökök egy végső rohammal elfoglalták, védőit lemészárolták. Később felrobbantották, teljesen a föld színével tették egyenlővé. Jelentőségét jól mutatja, hogy a háborút lezáró vasvári békében leszögezték, hogy a várat egyik fél sem építheti újjá, helyére őrséget sem vezényelhet.

 

Fotó: Soós Margit

 

A földig rombolt vár pontos helyének meghatározása sokáig bizonytalan volt, ebben hozott áttörést az Esterházy Pál nádor, hadvezér hagyatékából előkerült hadmérnöki térkép. Ennek alapján Hrenkó Pál és dr. Vándor László azonosította be a helyszínt. A vár területén többször is folytak feltárások, jelentős leletek kerültek elő. 2017-ben megtalálták az egykori kutat, annak feltárásakor a korábbinál is több értékes lelet került felszínre, melyeket a Somogy megyei múzeumba szállítottak. Esterházy a vár ostromának leírásában arról számol be, hogy az oszmánok a leölt védőket a kútba dobták, azonban a kút feltárásakor csak kevés emberi csontmaradványt talált a régészcsoport. Az ellentmondás oka az lehet, hogy amikor a török elvonult, a Mura túlpartján lévő sereg tagjai visszatértek társaik holttestéért, és azokat a mai Horvátország területén temették el. A vár helyén 2003-ban emlékművet állítottak Zrínyi Miklósnak, ezenkívül egy emlékoszlop és egy kopjafa található ott. A mértéktelen pusztítás és a természet térfoglalása miatt még lombmentes időszakban is csekély nyomát fedezhetjük fel a vár falainak, sáncainak.

 

Fotó: Soós Margit

 

Ha Beleznán járunk, mindenképpen szánjunk időt a Szűz Mária nevére felszentelt római katolikus templom megismerésre. A neogótikus templomot id. Gróf Zichy Ödön építette 1899-ben, a kegyúr síremléke a szentély mögött tekinthető meg. Az épületet a tervezői a budai Mátyás-templomról mintázták, sok hasonlóságot fedezhetünk fel a kettő között.

 

Fotó: Soós Margit

 

Zákányfalu 2002 óta önálló település, addig a szomszédos Zákánnyal alakított közös községet. A Zichy kastélyt 1835-ben eredetileg udvarháznak építették, a névadó család 1911-14 között impozáns főúri kastéllyá alakította. A II. világháború után itt működött a falu iskolája, de mára ez is bezárt, így a jobb sorsra érdemes épület tetszhalott állapotba került. Szerencsénkre az éppen ott dolgozó közmunkások megengedték, hogy megnézzük belülről is a jobb sorsra érdemes kastélyt. Elhagyott osztálytermeket, foszladozó könyvtárat, omladozó falakat, rogyadozó lépcsőt láttunk, de így is felfedeztük főúri eleganciáját. Gondozott parkjában több növényritkaság is felfedezhető. A falu késő barokk temploma Széchényi Ferenc gróf segítségével épült, 1811-ben.

 

Fotó: Soós Margit

 

Az egykor jelentős mezőváros Zákányban a középkorban vár állt, melyből magyar védői Szigetvár elestét követően a török jöttének hírére elmenekültek. A várfalakat felrobbantották, felgyújtották. A várnak ma már csak nagyon csekély nyomait fedezhetjük fel a falu fölé magasodó domboldalon, megmaradt falait, sáncait a szőlőművelés teljesen tönkre tette. Szent Imre nevét viselő oldaltornyos timpanonos temploma 1931-ben épült. Fontos vasúti csomópont, ugyanis itt lépi át a vasútvonal a magyar-horvát határt, és Fiume felé tart. Érdekesség, hogy a faluban két vasútállomás található, és a fontosabb csomópontban lévőt Gyékényes vasútállomásként ismerjük.

 

Fotó: Soós Margit

 

A község fölött magasodó Látó-hegyen egy uniós projekt keretében kilátót építettek, melyből a Festungnál megcsodált látkép tárulna elénk, ha a gazdái gondoznák, és nem engednék, hogy a környék lombkoronája a kilátószint fölé nőjön. A faluban egy tábla sem utal rá, nehézkes a megtalálása, gondozatlan, így kár megkeresni. Utóélete tipikus példája a slendriánságnak, átgondolatlanságnak és a pályázati pénzek mindenáron való elköltésének.

 

A Dráva-völgyben található alsó-zákányi vár szétszántott maradványai ma Gyékényes területére esnek. A helyszínről több értékes lelet került elő, de mivel a területén intenzív gazdálkodás folyik, a helyét keresni sem érdemes.

 

Fotó: Soós Margit

 

Gyékényes már a Római Birodalom idején is lakott volt, legjelentősebb birtokosai a Széchenyiek, majd a Zichy család volt. Országos ismertségét vasúti csomópontjának és a kavicsbányatavaknak köszönheti. A falu kavicsbányái az 1920-as évektől működnek, helyükön alakultak ki a rendkívül tiszta és mély bányatavak. Közülük a legismertebb a Kotró. Adottságainak köszönhetően nagyon népszerű a horgászok körében, a parton egymást érik a horgászkunyhók, melyek cölöpökre épített stégekkel rendelkeznek. Legendás harcsázó hely, több kapitális, 2 méter fölötti nagybajszú is horogra akadt már. Mélységének és tisztaságának köszönhetően világszínvonalú búvárbázis működik itt, ahol az oktatás mellett világversenyeket is rendeznek. A tavakon engedélyezett a motorcsónak használata. A tavon több extrém sportot kipróbálhatunk, pl. a vízisít vagy a wakeboardot.

 

Fotó: Soós Margit

 

A környék megismeréséhez több lehetőség is adott. A térségben mindössze két jelzett turistautat találunk, a már említetten kívül a folyók találkozásától induló zöld sávot, de ez az ismertetett csodákat nem érinti. Ezért ha gyalog szeretnénk bejárni a környéket, akkor magunknak kell jelzetlen utakon megtervezni a túrát, melyet Belezna vasútállomásán érdemes kezdeni.

 

Fotó: Soós Margit

 

Kisforgalmú, hullámzó közútjai, földútjai kiválóak kerékpáros túrázásra, így a drótszamarat kedvelők is kellemes túrát tehetnek az alig ismert környéken. A vízitúrázás szerelmeseinek is ajánlható a térség, mivel a nyári hónapokban mind a Murán, mind a Dráván lehetőség van kajaktúrákra, sőt, a Murán raftringtúrára is. Így a felsorolt csodákat is megnézhetjük. A vízitúrákat minden esetben egyeztetni kell az illetékes nemzeti parkokkal.

 

Fotó: Soós Margit

 

Mi egy másik lehetőséget választottunk, autóval mentünk el az érintett településekre, ahonnan rövid gyalogtúrákkal fedeztük fel a környék lebilincselő látnivalóit. A napot egy komolyabb sétával, a Kotrónál fejeztük be, ahol az egyik vízparti étteremben egy halászlével és egy óriás dupla hamburgerrel jutalmaztuk meg magunkat.

 

Írta: Soós Lajos
Fotók: Soós Margit


Ha szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. december
Nagy Ferenc:
Tükröződés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...