MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Eltévedtem a kedvenc terepasztalomon

Gömbölyű lejtők, évszázados templomok, idilli patakkal a dombok között: az egyszerű különlegességeket kedvelők legjobb választása lehet az Öskü és Hajmáskér határában elterülő névtelen minihegység.

Szerencsére szép számmal akadnak hazánkban közismert helyek, amik látványosságukkal és hangulatukkal méltán vonzzák a kirándulókat. Mellettük pedig talán még nagyobb számban vannak olyan különlegességek, amelyekből ugyan hiányzik a panoráma, a sziklaalakzat vagy egyéb „hűhafaktor”, de más jellemzőjük miatt mégis bizonyos érdeklődésű kirándulók kedvencei. Létezik viszont egy harmadik csoport, ami jelenlegi formájában jóval nehezebben érthető: az igazán látványos, mégis alig ismert tájak. Például Öskü és környéke. Június közepén megpróbáltuk egy nap alatt felkeresni az összes látványosságát, de hamar beláttuk, hogy ez esélytelen. 

 

A távolban a lőtér alig háborgatott, őrzött vidéke

 

A Bakony déli lábánál járunk, ahol a sziklás hegyek kicsit az erdős hegyektől távolabbra nyújtóznak, és még a Veszprém felől folyó, széles Séd patak is elkanyarodik előlük. Nagy része kopár vidék, amelynek lakatlan, északi részét évszázadok óta a hadsereg használja, mint óriási tüzérségi lőteret, ahol még a néhány kilométert tévedő lövedék sem veszélyeztet lakott területet.

 

Otthon a tájban

 

Öskü templomai egy korábbi látogatás alkalmával

 

Egyedül az itt eredő patakok forrásai környékén van talpalatnyi termékeny föld, amik oázisként zöldellnek a dombok alatt. Itt már a rómaiak is építkeztek, az elmúlt években Öskü határában őrtorony és völgyzáró gát falai is előkerültek. Az eltelt évszázadokban folyamatosan épült és alakult a két falu, amiket a vasút, majd a szélesedő 8-as főút egyre közelebb hozott Veszprémhez és Székesfehérvárhoz. Ezeknek köszönhetően Öskü és Hajmáskér mára tulajdonképpen a két megyeszékhely és a közeli Várpalota kertvárosaként funkcionál: a tíz-húsz percenként járó buszok és a vasút is negyed óra alatt a legközelebbi városba repít. Mi is így érkeztünk, vonattal egynesen Öskü központjába.

 

Naponta tíz távolsági gyorsvonat áll meg a faluban 

 

Leszállás után szinte a peron fölött áll a falu legismertebb épülete, a kilencszáz éves körtemplom. Elterjedt neve, a rotunda ősi latin szó, ami kör alakú épületet jelent, a rota (kör, kerék) alapján, amelynek különféle módosulatai a világ számos nyelvében élnek (rolád, rotáció, roller, rulett stb.).

 

Az Árpád-kori körtemplomok közül mára csak az ösküi maradt meg építéskori állapotában. Eredeti céljára viszont már nem használják, hiszen a falu gyarapodó lakossága a 19.században új, nagyobb templomot építtetett, azóta a körtemplomot jeles alkalmakkor, kápolnaként használják. A két katolikus templom mellett egy 18. századi evangélikus templom is díszíti a tájat.

 

A rotunda tövében
 

Egy alapos körbenézés után a körtemplom tövéből induló, kanyargós István utcán, gyorsan elértük a faluból kivezető utat. Néhány házzal később pedig már kint is vagyunk a vasúti átjárónál, amelynek sorompója egyben a falu határában hullámzó dombok bejáratát is jelenti.

 

Az árvalányhaj-virágzás utolsó napjai

 

Csúcsélmény 196 méteren

 

Aki a „kis hegyek” hallatán Alpok helyett Bükki magasságokra gondol, csalódnia kell, ez ugyanis a következő szint, a terepről 10-30 méterre kiemelkedő, miniatűr sziklák, völgyek, csúcsok és hegyoldalak világa: kék ég, hullámzó zöld, azaz a táj a maga legteljesebb valójában, ahol minden távolság játszi könnyedséggel elérhető.

 

Sikeres csúcstámadás, oxigénpalack nélkül

 

A környék legmagasabb csúcsain túl viszont már inkább a barna az uralkodó szín: Hajmáskér felé indulva csak két hónapig tartottak a nyár zöld napjai. A dolomitdombokat borító pár centi vastag talajon június végére már csak néhány elvirágzó árvalányhaj emlékeztet az igazán színpompás időszakra. 

 

Visszapillantás Ösküre

 

Egy hosszabb, egyenes szakasz végén már Hajmáskér határában járunk. Az alig emelkedő domboldal tetejéről, az eddigiekhez képest már szinte szédítő magasságból tekinthetünk le a Tési-fennsík lábára.

 

A távolban Veszprém

 

Itt már újra több a zöld, a lábunk alatt megjelenik a Veszprém felől folyó Séd patak, a fák, és a Budapest- Boba vasútvonal: mint valami gondos munkával elkészült terepasztal, aminek az életre keltése elakadt valahol félúton.

 

 

A lőtér már távol, de a használói épp erre tartanak: hadgyakorlatról hazatérő katonai különítmény utazik nyugat felé.

 

Fotóztunk, lefotóztak

 

Visszafelé aztán eltűnik az ösvény, és ahol néhány kisebb szikla mögött az idevezető utat sejtettük, csak egy újabb minivölgyet találunk... Eltévedtem a kedvenc terepasztalomon?! Pedig itt sem egyformák a dombok, de az egyszerű tájba belefeledkezve mégis összejön egy kis tévesztés.

 

 

Újabb völggyel arrébb aztán már a Hajmáskérről jövő szekérúton voltunk, és a gyorsan közelgő, utolsó nappali vonat indulására tekintettel úgy döntöttünk, vissza is indulunk rajta. A nap mérlege: 12 kilométer (nagyrészt a kis területek cikkcakkos bejárása által), és legalább két tucat hegy megmászása, miközben csak néhány száz méter jelzett úttal és két másik kirándulóval találkoztunk. Pedig a távoli, hófödte hegyek és a valódi, szobai terepasztalok közti, átjárható és átlátható átmenet egészen egyedülálló túraélményt kínál.

 

 




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. október
Nagy Patrícius:
Csillagkapu
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...