Gulyáságyú

A Bakony déli sarkának eldugott medencéje hosszú évek óta őrzi az ember és a természet különleges alkotásait. Hazánk legfiatalabb műemlékétől a négyszögletű kerekerdőig bejártuk Taliándörögd határát.

Aki februárban a porhóval behintett tél stílusos lezárását várta, annak bizony idén is csalódnia kellett: nem fehér, de még csak nem is barna, hanem zöld dombok jelzik az időjárás szeszélyét. A siető tavasz ezúttal a kedvenc, ismerős helyek mellett egy régen felfedezésre váró helyszínen ért utol.

Miközben a városokban továbbra is csak lassan hízik a hótakaró, a Bakony második legmagasabb csúcsán olyan elvarázsolt téli világ köszöntött be, ahol még a nap is csak óvatosan mert felkelni. Annál különlegesebb az összkép!

Amikor az ember legszívesebben a másik oldalra fordul a párna alatt, egy nagy csapat épp a Bükk-fennsík vastag havában élvezi a napsütést. A Transzbükki Átkelés nem csupán teljesítménytúra és terepi tanulmányút, hanem egy évtizedes hagyomány ápolása.

Az ország nyugati sarkához nemcsak egyedi tájak, de változatos emlékek is kötődnek. A legkorábbi és legkésőbb végigjárt szakaszok képein nem csupán az évszakok, hanem a közben eltelt évek változásai is visszaköszönnek.

Hóvihar, napfény, holdvilág és erdő: idén is sikerült számtalan különleges helyre eljutni, ahol időnként nemcsak a látvány, de a megörökítésének módja is tartogatott meglepetéseket. 

A tíz éve járt kéktúra bakonyi szakasza több szempontból is különleges helyzetben volt, de egy valamiben mégis az „unalmast” hozta: minden itteni kirándulás a terveknek megfelelően, nagyszerűen sikerült!

Megkapó és átlagos helyszínek, meghatározó emlékek és a természet négy évszakon át tartó átváltozásai: a kéktúra lakóhelyhez közeli szakaszai szerencsére szinte csak ezekről az alapvető dolgokról, és nem az oda-vissza utazás kérdéseiről szólhattak.

Hazánk legújabb csilagoségbolt-parkja tavaly a Bükki Nemzeti Park területén jött létre. Itt nemcsak a mesterséges fény hiánya hoz közelebb a csillagokhoz, de a fennsík töbreinek mélyén a nyári fagyok is a világűrt idézik.

A kéktúra tájképileg talán legváltozatosabb kétszáz kilométerén nemcsak a dátumokban volt nagy szórás, de ide esett a leghosszabb és a legrövidebb egynapos táv, sőt az egyetlen autós utazás is. De hogyan is alakult ki a bejárások ilyen össze-vissza sorrendje? A sorozat mostani, harmadik részéből kiderül!

A Kéktúra talán legemlékezetesebb kilométerei azok, amelyek hosszú előzmények után végre a szülőföldjén is végigvezetik az embert. Főleg, ha az egyik legváratlanabb meglepetés viszi őt oda.

Zöldellő hullámok, párás távolságok és a jelzetlen út titka: végre összejött egy órák és kilométerek említése nélküli kirándulás, ahol a névtelen dűlőúttól a tóparti sétányig jártuk be a Baranyai-hegyhát déli sarkát.

Egy évtized távlatából visszaemlékezni az első lépésekre erősen nosztalgikus érzés. Bár annak idején nem földrajzi sorrendben jártam végig a kéktúrát, a most induló hétrészes sorozatban mégis eszerint mutatom be a legemlékezetesebb pillanatokat.

Az ősz végi bakonyi túra második felében az útvonal már a látványosságok kerülgetése helyett egyenesen átmegy rajtuk, szó szerint hegyen-völgyön át.

Az ősz zárásának legszínesebb napjai alaposan eltervezett fotóstúra helyett ezúttal a Bakony legnépszerűbb kirándulóhelyeinek közelébe vittek, de az időjárás azért gondoskodott meglepetésekről is.

Gömbölyű lejtők, évszázados templomok, idilli patakkal a dombok között: az egyszerű különlegességeket kedvelők legjobb választása lehet az Öskü és Hajmáskér határában elterülő névtelen minihegység.

Közel három éve, hogy a füzetbe került az utolsó bélyegző Írottkőn, de a dunai kompátkelés gépi segítsége mindig is kettéosztotta a nagy gyaloglást. Most viszont egy titkos víz alatti alagút segített a hiányzó szakasz lesétálásában.

A Bakony talán legszebb lankáiért nem feltétlenül kell sokat túrázni: a csetényi szőlőhegy miniparadicsomához minden közel van, a kertekben számtalan gyümölcs és zöldség mellett pedig még áram is terem.