MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2017.03.09. 10:39,   Szöveg: Lánczi Péter,   Fotó: Lánczi Péter

Göcseji gyalog galopp

A Göcsej a Zalai-dombság legnagyobb kistája. Kevés turista ismeri ezt a dimbes-dombos tájat, melyben apró haranglábas falvak bújnak meg, és ahol pagonyerdők és lápos rétek váltják egymást. Pedig egyszer mindenkinek látni kell.

A hétvégi túrák közül válogattam, mikor egy ismerősöm a Göcsej Galoppot ajánlotta. Felkeltette bennem a kíváncsiságot, hiszen korábban még sosem jártam ezen a vidéken. Igazából nem sokat tudtam a környékről és a túráról sem – amit a Göcsej Környezetvédő, Tájékozódási és Futó Egyesület szervez évről évre, ezért gondoltam itt az alkalom, hogy új felfedezést tegyek kishazánkban. Igaz, kétszer is meggondoltam, hogy ezt a túrát válasszam testmozgásnak, hiszen a Göcsej messze van, még az ország közepének számító Budapesttől is.

 


Ezért kellett vasárnap már fél 4-kor autóba vágódni, hogy odaérjünk a rajtba, ami Kávásról indult több résztávval és teljesítési móddal. A szervezők ugyanis a nevükhöz híven futóversenyt is rendeztek a gyalogos teljesítés mellett. Mi hárman, akik közösen utaztunk le Kávásra, és vágtunk neki az 55 km-es távnak, az utóbbit választottuk.

 


A hosszú utazásban elmerevedett lábbal, és a kevés alvástól kissé kábán vágtunk neki a táj felfedezésének. Útitársaim sem jártak itt korábban, így bizakodva és kíváncsian kezdtük a szelídnek tűnő göcseji táj bejárását. Először Kávás régi házait csodáltuk meg, majd a falu feletti dombról a felkelő napot. A szőlőföldek és a kis romos présházak vegyes képet festettek a tájba, aminek látványát szántóföldek követték, széles földutakkal.

 


Meredek kaptatókkal ezen a vidéken nemigen kell számolnunk. Kényelmesen hullámzunk dombról dombra, anélkül, hogy különösebben észre vennénk a szintemelkedéseket. A környék legmagasabb pontja a Kandikó 304 méteres „csúcsa”, amin geodéziai mérőtorony is áll. Túránk ezt a pontot nem érintette, de a helyhez tartozó monda a környék meteorológiai megfigyelésére ad magyarázatot.

 

Kandikó mondája
Kandikó vezér egykoron a környék réme volt. Fosztogatott, rabolt és kegyetlen ember hírében állt. Csatár nevű vitéz feleségére is szemet vetett. Ezért vadászni hívta a vitézt, aki el is fogadta a meghívást, mert nem sejtette, hogy ő lesz az áldozat. Csatárt a megbeszélt helyen Kandikó emberei várták, és a mélybe dobták. Mikor Kandikó a hegy szélére lépett, hogy meggyőződjön Csatár haláláról, a hegy füstöt és tüzet kezdet hányni, és ettől ő maga is a mélybe zuhant. Ezért tartják úgy, ha tiszta a Kandikó, az jó időt, derült égboltot ígér, ha viszont gőzölög, akkor rossz időt jósol.
 


Az már a túránk elején is látszott, hogy a fa fontos szerepet tölt be ezen a tájon. Az erdészet munkája lépten-nyomon szembetűnő, és nem csak az útszéli hatalmas farönkrakások miatt. Változatos faállomány jellemzi az erdőket, melyek fái sok helyen katonás sorokban vannak telepítve. Bükk, fenyő, éger, tölgy, gyertyán és akácerdők váltják egymást szántóföldekkel, szőlőföldekkel vagy karácsonyfatelepekkel elválasztva. Egyszóval errefelé változatos a flóra, amit egy-két lápos és mocsaras völgy még inkább tarkít.

 


Az itteni turistautak többsége széles erdészeti földút, melyek gyakran sarasak, de szerencsénkre most annyira nem volt vészes a helyzet, mint amennyire beharangozták. Akadályt inkább csak pár bedőlt fa, egy-két patakon és lápos részen való átkelés jelentett. Utóbbi minket is megviccelt, mikor észrevétlenül a közepén találtuk magunkat. Sokan nem úszták meg szárazon...

 


A kora tavaszias táj egyhangú fakóságát a tavaszi tőzikék mezői törték meg, melyek távolról hóvirágnak is tűnhetnek. Ha közelebb hajolunk ezekhez a fehér virágokhoz, jól láthatjuk a levelek végén található sárga foltot, mely egyértelműen jelzi a különbséget. A tavasz többi hírnökére viszont még itt is várni kell pár hetet, mert egyenlőre, csak a kis fehér virágok és pár barkaág jelzi a tél végét.

 


Sajnos a környéken sok az elhagyatott, romos ház és gazdasági épület, ami egyszerre jelzi a vidék elnéptelenedését és a munkalehetőség hiányát. Szerencsére pár falu kivételt képez felújított épületeivel és rendezett portáival, de sajnos ennek ellenére sok helyen találkozhatunk szeméttel a falvakba be- és kivezető utak mentén, néhol az erdő mélyén is.

 


A Göcsejre és a szomszédos Őrségre jellemző haranglábakból is láttunk jó párat, de Kislengyel olajfúrótornya még haranglábjánál is jellegzetesebb látvány. Sok települést egyébként nem érintettünk a túra során. A kisebb tanyákon kívül áthaladtunk Becsvölgye Barabásszeg, Kereseszeg, Kislengyel részein, illetve Kustánszegen, Németfalun és Bödén is. De sokszor épphogy beérünk ezekbe a kis egy utcás falvakba, pár lépés múlva már el is hagyjuk őket.

 

 


Annak ellenére, hogy túratársaimmal most először vetünk részt ezen a teljesítménytúrán, és előszőr jártunk a Göcsejbe is, a tájékozódás egy percig sem okozott problémát. Még a térképet sem kellett elővennünk az út során, mert a szervezők olyan sűrűn helyeztek ki irányjelző nyilakat, hogy még a tájékozódásban járatlanok is könnyedén elnavigálhatták magukat.

 


A túrán a kiváló útjelzés mellett, a frissítőpontok bőséges és változatos ellátása is kiemelkedő volt. És bár a hosszú távon túl sok terepfutó nem indult – mi, ha négyet láttunk összesen, a szervezők külön gondoltak az ő ellátásukra is, többek között izotóniás itallal. Nem is értettük, miért voltak ilyen kevesen a futók, hiszen a szervezők és az időjárás is mindent megtett egy jó versenyért. A rendezőcsapat kedvessége és lelkesedése láttán kívánom nekik, hogy jövőre sokkal többen fedezzék fel a Göcsej Galopp terepfutó és teljesítménytúrát, mert ez a rendezvény megérdemelné a nagyobb népszerűséget.

 


Az 55 kilométert és a csekély, mindössze 850 méteres szintemelkedést mi picivel több mint 11 óra alatt teljesítettük. A környéket új színben mutató, felhők közt lemenő narancsszínű napfényben értünk célba, ahol lángossal és pár kedves szóval várták a befutókat. A kitűző és az oklevél átvétele után nem sokat időztünk Káváson, hiszen még várt ránk egy több mint két és félórás autókázás Budapestre. Talán ez a tényező lehet a magyarázata, hogy a kiváló szervezés ellenére, azért tömegek nem jellemzik ezt a rendezvényt. Hiába, a Göcsej messze van. De azért mindenkinek érdemes legalább egyszer ellátogatni erre a tájra!

 

Túra itinere

 

Kapcsolódó cikkeink: 

ÉLET A KÉKEN DDK 3. RÉSZ - A ZALAI DOMBOK KÖZÖTT

ŐRSÉG - A SZEREK BIRODALMA
AZ ERDŐ KAPITÁNYAI: BEMUTATKOZIK A ZALAI ERDÉSZET





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. július
Czigány Dávid:
Első fények
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...