Hatvan év a természetjárás szolgálatában

Az MTSZ tiszteletbeli elnöke, Thuróczy Lajos idén júliusban pontosan hatvan éve lett „hivatásos” turista. Ennek örömére csináltunk Lajos bácsival egy mini interjút.

Szerző:
Turista Magazin
Fotó:
MTSZ
2018. június 29.

Az MTSZ tiszteletbeli elnöke, Thuróczy Lajos idén júliusban pontosan hatvan éve lett „hivatásos” turista. Ennek örömére csináltunk Lajos bácsival egy mini interjút.

Mikor és milyen körülmények között csatlakoztál a hazai szervezett természetjáráshoz?

Thurózcy Lajos: 1945-ben megismertem Vizkelety Lászlót, akiről később kiderült, hogy született szervező volt. Abban az időben mindketten lakóhelyünkön és igen fiatalon, cserkészcsapat-parancsnokok lettünk. A cserkészet megszüntetését követő évben, 1949 őszén, most már mint dr. Vizkelety, azzal keresett meg, hogy nem kívánok-e turistaegyesületi tag lenni? Ő ugyanis a MÁV Vezérigazgatóság revizora lett, és ott megalakította a Budapesti Lokomotív S. K. Természetjáró Szakosztályát. Én kívántam, annyira, hogy 69 éve ennek, az időközben önállóvá lett Lokomotív Turista Egyesületnek vagyok tagja. 1952-ben szakszervezeti segítséggel megszerveztük a vasutas turisták természetjáró társadalmi bizottságát. Itt közös elvárás volt, hogy minden csoport segítse a hazai természetjárás fejlesztését, és aki teheti, vállaljon társadalmi munkát a területi, budapesti és országos szövetségekben. Én hamarosan a budapesti, majd 1954-ben az országos szövetség elnökségében találtam magam. Amikor 1958-ban az akkori Természetjáró Társadalmi Sportszövetség felügyeleti szervétől újabb álláshelyet kapott, engem javasoltak az irodavezetői (később titkári) feladatkör betöltésére. Így 1958. július 1-től „hivatásos” turista lettem.

Mikre vagy a legbüszkébb, ha visszatekintesz az elmúlt 60 évre?

TL: Nagyon sok mindenre vagyok büszke, illetve nagyon sok mindent könyvelek el sikerként, amit csak felsorolni tudok. Ilyenek például a hazai (később nemzetközi) országos találkozók (Szigliget, 1958; Balatonfüred 1960; Révfülöp 1963; Kiliántelep 1965 és 1966; Salgótarján 1978; Szarvas 1982; Orfű 1986), avagy a rendszeres nyári táborozási lehetőségek (Kiliántelep, Balatonfüred, Balatonakali). Ugyancsak büszke vagyok a túravezetői képzési és minősítési rendszerre (bronz, ezüst, arany), a nemzetközi kapcsolatok kialakítására, az egyesületem által kezdett és a szövetség által folytatott Országos Kéktúra első útikalauzának szerkesztésére (1964), a területi vezetőinkkel kialakított jó munkakapcsolatokra, az ERA-EWV elnökségében eltöltött 12 évemre, nem utolsósorban pedig az immár több mint 25 éves tiszteletbeli elnökségre az MTSZ-nél.

Ez mind nagyon szép, és ha a másik oldalt nézzük, akkor melyek azok a dolgok, amiket máskép csináltál volna?

TL: Amikor ( néha, de inkább többször) szabad szombaton, vagy vasárnap bementem szövetségi irodámba, az elmaradt restanciák pótlására, a sürgős dolgok elintézésére és ott egyedül körmöltem, vagy gépeltem, s fel- felnéztem a mennyezetre, hogy nem szakad-e rám. Gyakran felmerült bennem, hogy tudom-e egyedül tartani a frontot, és ilyenkor gondoltam arra, hogy másképpen kellene ezt csinálni! De sosem tudtam magam megváltoztatni. Komoly kudarcom soha nem volt. Ez azért megnyugtatott. Már a közösségi tevékenységek elején éreztem, hogy ha ezt valaki nagyon felelősségteljesen akarja végezni, ahhoz rengeteg idő kell, éjjel és nappal, hétköznap és ünnepnap. Ilyen nagy közösség és egy kis család nagyon nehezen fér össze. Legalább is bennem. Így maradtam szólóban és a közösség szolgálatában!


Hogyan látod a hazai szervezett természetjárás fejlődését és jövőjét?

TL: A természetjárásban eltöltött közel 70 év sok tapasztalata alapján sem merek jövendölni a hazai természetjárás további alakulásáról. Egy-két évtizede mondom, ha a nyugati országokban, ahol a természetjárásnak nagy múltja van, továbbra is élnek, működnek az évtizedes, de inkább évszázados turistaegyesületek, akkor nálunk is van további létjogosultsága ennek a szervezeti megoldásnak. Azonban a legutóbbi évek során rengeteg változást tapasztalhatunk. Az internet népszerűsége, ismeret- és hírközlő lehetőségei a magukat a közösségektől távol tartó, természetjárás iránt érdeklődőket egyéni, családi, kis csoportos tevékenységre készteti. Ha ezek a lehetőségek „eluralkodnak”, csökkenhet az érdeklődés a szervezett természetjárás iránt. Még valami: amíg szövetségünk civil szervezetként működik, nem a mi feladatunk a turistalétesítmények építése és fenntartása, ami sokkal inkább az állam és a magánvállalkozások dolga.

Az alábbi videós portrét még 2014-ben készítettük Lajos bácsival

Portré - Thuróczy Lajos from Turista Magazin on Vimeo.




Cikkajánló