Az élénkkék virágú kornistárniccsal leginkább lápréteken, hegyi réteken, mocsárréteken találkozhatunk, de alapvetően ritkaságnak számít. Összegyűjtöttük, mit lehet róla tudni.
A növényről a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság posztolt látványos képeket a Facebook-oldalán a napokban. Sok helyen már nyár végén kiszúrhatjuk a sötétlila színű, 3-5 centis szirmokat a 20, vagy akár 60 centire megnövő kornistárnicson, és egészen október végéig csodálhatjuk, időjárástól függően. Nálunk szórványosan hegy- és dombvidékeken, az Alföldön, illetve helyenként tömegesen a Bereg-Szatmári-síkon lehet belebotlani. Egyébként Európa nagy részén megtalálható, Szibériáig húzódik az elterjedési területe.
A kornistárnicsot hajdanán tüdőbetegségek gyógyítására használták, ezért népiesen tüdőtárnicsnak is hívják. Emellett pedig ördögmézének, mert a gyökeréből készült „enciánpálinka” igencsak keserű volt. Magyarországon 1982 óta védett (természetvédelmi értéke 10 000 Ft). Azonban nem csak nálunk veszélyeztetett
az élőhelyeinek átalakulása, beszántása, az invazív fajok megjelenése és a csapadékhiány miatt.
Németországban például a kornistárnics volt az első vadvirág, amit az Év Vadvirágának választottak 1980-ban. Összességében azonban nagy elterjedési területe miatt a Természetvédelmi Világszövetség listáján a nem fenyegetett kategóriába tartozik.
Zászlóshajó faj, tehát azért is fontos megőrizni, mert így más élőlényeket is védünk. Például a szürkés hangyaboglárkát, aminek az egyetlen tápnövénye a kornistárnics: a szirmaira rakja a petéit, a lárvák pedig a magkezdeményeivel táplálkoznak. Emellett a buglyos szegfű, a vérfű hangyaboglárka és a nagy tűzlepke is általában kedvező életfeltételeket talál ott, ahol a kornicstárnics nő.
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/J5VKJS69CYF.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
