MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumGalyakilátó

Kőszeg és Írott-kő között a Kéken

Augusztus végén a Kőszegi-hegységbe látogattunk, hogy a Kék ottani szakaszát is bejárjuk. Bár a több napos rendezvényünk nem indult zökkenőmentesen, végül egy szép túra lett belőle.

Zsuzsival folytatott Kéktúra bejárásunk legújabb fejezetében az ország nyugati szegletébe látogattunk el, hogy az eddig hanyagolt 1. szakaszt is magunkénak tudhassuk. A túrát megelőző nap elutaztunk Szombathelyre, és az éjszakát a város egyik kollégiumában töltöttük. Ezáltal nem kellett túl korán kelnünk, hogy Velembe érjünk, hogy aztán onnan a Kéktúra emlékművet érintve felkaptassunk az Írott-kőre, és megkezdhessük a menetelést.

 

 

Kőszeg, Fő tér

 

Ez volt az eredeti tervünk, amit aztán egy szempillantás alatt el is felejthettünk, pedig egészen a kollégiumban való ébredésünk napjának 7. órájáig minden rendben ment. Egy malőr folytán lekéstük a Velembe induló utolsó reggeli buszt, ezért programunk gyors átszervezésével egy Kőszegre tartó vonatot céloztunk meg. Így kicsit a tervezettnél később, és ellentétes irányban, de nekiláthattunk a kívánt szakasznak. Kis keresgéléssel megleltük a Szombathelyről Kőszegre tartó vonatok indulási helyét - ami nem 8-as, hanem a B vágány, - majd fel is szálltunk az épp bent álló szerelvényre, amivel fél órán belül már célba is érkeztünk. Szemerkélő esőben beballagtunk az állomásépületbe egy igazolópecsétért, majd néhány jó szó kíséretében meg is indultunk a belváros felé.

 

Rutinosan szeltük át a várost, mivel egy korábbi túránkon már megtettük a Kék ezen részét. Épp csak pár fotó erejéig álltunk meg a Fő téren illetve a várban. A Koronabunker és a Kálvária stációi előtt elhaladva értünk fel a Kálváriatemplom tisztására. Fent egy rövid időre megszakítottuk a menetelést, hogy sátorhelyet keressünk, mivel az volt a tervünk, hogy ott töltjük az éjszakát. A megfelelő hely kiválasztása után tovább is indultunk a Hét(vezér)-forrás felé.

 

 

Kálváriatemplom

 

Addig azonban még pár leküzdendő kilométer és néhány méter szintemelkedő állt előttünk. Egyik emelkedő végén egy Pintér-tető című ismertető tábla fogadott bennünket, melyet Zsu széles mosollyal konstatált - egy újabb felfedezett hely, amely a nevét viseli.

 

Rövid ereszkedést követően egy enyhe emelkedő következett. E felfelé tartó menetelést a forrás elérése miatt szakítottuk meg rövid időre. Lepakoltuk táskáinkat az egyik fedett pad mellé, majd Zsuzsira bízva a fotózást, jómagam a Kék pecsétjéért indultam. Miután megvoltam a bélyegzéssel, kicsit még nézelődtünk, majd éppen induláshoz készülődtünk volna, mikor nekiállt szemerkélni az eső. Ez miatt az Óház-tetőhöz tervezett ebédünket előrébb hoztuk és kényelmesen elfogyasztottuk az elemózsiánkat. Mire végeztünk vele elállt az eső és végre elindulhattunk.

 

 

Hét(vezér)-forrás

 

Általában szeretem megkóstolni az ilyen források vizét, de ezúttal szót fogadtam a figyelmeztető táblának és e nélkül hagytuk magunk mögött a helyet. Menet közben vetettünk egy-egy pillantást a valamikori határőr-őrs még álló falaira.

 

Rövid, de meredek kaptatót leküzdve hamar fel is értünk az Óház-tetői kilátóhoz. Az építményt még nem is láttuk a fák között, a hangos gyerekzsivaj azonban már messziről tudatta, hogy már nem vagyunk messze. Hamarjában meghódítottuk az erődítményszerű építményt és rögvest elállt a szavunk. A levegő elég párás volt, viszont így is elég szépen felismerhetőek voltak Kőszeg jellegzetes épületei és a messzebb eső dolgok is csodás látványt nyújtottak.

 

 

Kőszeg az Óház-tetőről

 

Elég erős szél fújt a magaslaton, ami miatt nem töltöttünk sokat a kilátóban. Lefelé menet közben ismét eleredt az eső, ezért a továbbindulás után úgy döntöttünk, hogy feladjuk eredeti tervünket és foglalunk Kőszegen szállást éjszakára.

 

Miután elintéztük a foglalást, rögvest haladtunk tovább, hogy még aznap oda is érjünk. Jó néhány erdei ösvényen megtett lépés után egy aszfaltozott műútra tértünk rá. Hosszan kanyarogtunk az aszfaltcsíkon, melyen a jónak éppen nem mondható időjárás ellenére számtalan túrázóval találkoztunk. A Stájerházak közelében is egy nagy csoportra váró busz mellett haladtunk el.

 

 

Stájerházak

 

Az épületegyüttest magunk mögött hagyva, nemsokára a műutat is elhagytuk és egy jobbra elágazó meredeken emelkedő ösvényre fordultunk. Nagyjából egy kilométeres meneteléssel a Hörmann-forráshoz érkeztünk meg, ahol tartottunk egy lélegzetvételnyi pihenőt, mielőtt befordultunk volna a célegyenesbe.

Az Írott-kő felé vezető, maradék 2 kilométeren a forrás felé megkezdett emelkedést folytattuk, viszont egyes helyeken már megenyhült kicsit. Kis bónuszként néhol nézelődésre is adódott lehetőség a környező települések felé, ízelítőül a csúcson található kilátóból adódó látványból. Rövid gyaloglás után meg is érkeztünk az Árpád-kilátó tisztására, s táskáinktól megszabadulva rögtön megrohamoztuk az objektumot. Párás volt még ugyan a levegő de így is csodás körpanoráma tárult elénk. Ekkorra már a nap is kisütött, úgyhogy az eső nem akadályozott bennünket a nézelődésben. Nem úgy, mint az erős szél, ami miatt végül hamar visszatértünk a kilátó tövébe.

 

 

Árpád-kilátónál

 

Letelepedtünk az egyik asztalhoz, hogy korai vacsorát tartva könnyítettünk egy kicsit a hátizsákjainkon, s közben a Velembe vezető lehetséges útvonalakat böngésztük a térképen. Úgy döntöttünk, hogy a legrövidebb - P sáv jelezte, - utat fogjuk megjárni, majd miután befejeztük az estebédet, neki is indultunk az útnak. Mielőtt azonban elhagytuk volna a tisztást, még megejtettük a kötelező pecsételést is a jobb minőségűnek ítélt fémbélyegzővel.

 

Jó tempóban ereszkedtünk lefelé, végig követve a jelzéseket - legalábbis mi ezt gondoltuk. Egy elágazást elvétve jelzetlen útra tévedtünk, melyet csak jó pár száz métert megtéve vettünk észre. A térképünkre pillantva nagyjából betájoltuk a pozíciónkat és újraterveztük az útvonalunkat. Ezen az úton utunkba esett a Szent Vid-hegy is, aminek csúcsa közelében található a Kéktúra egykori nyugati végpontját jelző emlékmű. Sokáig műúton kanyarogtunk, majd pár száz méteres erdei ösvény után meg is pillantottuk az emléket és az attól nem messze álló Szent Vid kápolnát is. Készítettünk a jövő számára pár közös fotót az emlékművel, majd a kápolnáról is.

 

 

A Kéktúra emlékműnél

 

Rövid ott tartózkodás után elindultunk a falu irányába. Hamar leereszkedtünk a meredek lejtőn és rövidesen már az autóbusz fordulóban ülve vártuk a Kőszeg felé tartó buszt. Nagyjából fél órát vártunk a járműre és felszállás után nagyjából ugyanannyi idő múlva már szálltunk is le a város autóbusz-állomásán. Elsétáltunk a Gyöngyvirág Panzióba, ahová napközben foglaltunk szobát, majd a bejelentkezés után el is foglaltuk a szobánkat. Kellemes érzésekkel rendezkedtünk be, mivel estére megint esős lett az idő..

 

További érdekes történetek olvashatóak a blogunkon.




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2017. október
H K Sze Cs P Szo V
01
02030405060708
09101112131415
1617181920
21
22
23242526272829
3031
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. október
Fábián László:
Menedékház az Alacsony-Tátrában
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...