MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Miért nyúl a nyúl? – Túracipőért!

Május 15-én, pünkösdvasárnap, a Bakonyi Kalandorok Turista Egyesület szervezésében az I. Sokorói Kalandok teljesítménytúrán vettünk részt 560 társunkkal. Eddig kevesen fedezték fel ezt a vidéket, így ez a hagyományteremtő túra jó lehetőség a viszonylag ritkábban járt ösvények népszerűsítésére.

Itt születtem, így alátámaszthatom, hogy a Sokoró térsége kiváló túrahelyszín, kényelmes lehetőséget nyújt a kiránduláshoz. Könnyen megközelíthető Győr felől, és az itt húzódó települések természeti, valamint kulturális értékekben is gazdagok. Változatos a domborzat és az élővilág, sok védett növénnyel és állattal találkozhatunk a barangolásaink során, bármely évszakban. Kora márciusban hóvirág-, majd ibolyaszemléléssel szoktam nyitni a túraszezont, aztán a hónap vége felé számomra megszokott program a leánykökörcsinek felkeresése a Nyúli-hegyen. Emellett található még felénk méh- és pókbangó, árvalányhajak, nőszirom, gyurgyalag, tengelic, sárgarigó, búbosbanka, ölyvek, héják, baglyok, ritka lepkék, hogy csak párat említsek. Egy-egy dombot megmászva pedig pazar panoráma tárul elénk: Pannonhalma bencés főapátságára és a környező településekre pillanthatunk rá.

 


Mindemellett a környék évezredes szőlészeti, borászati kultúrával rendelkezik, és 1990-ben történelmi borvidékké nyilvánították a Sokorói-halomvidék 12 települését. Napjainkban számos családi pincészet várja az elfáradt vándorokat frissítő nedűvel. A pincéken túl megfigyelhetők még népi és szakrális építészeti emlékek, például régi tömésházak, présházak, partfalba vájt kemencék.


A túra napján az időjárás annyiban kegyes volt hozzánk, hogy csak kora reggel esett az eső. Meglehetősen hűvös időnk volt, és az előző napokban sok csapadék hullott, ezért számítottunk a sárra. Így már nagyobb kihívás volt a 399 méteres szintemelkedést és a 16,4 kilométert leküzdeni, a löszös-agyagos talajon fel-le csúszkálva, vaddisznódagonyákat kerülgetve.

 


A gyülekező Nyúl község főterén, a Szent István téren elhelyezkedő étteremnél volt. Ez előtt áll a Mária Terézia idején épített barokk templom, amelyet belülről is érdemes megcsodálni, ha valaki érdeklődik a híres festő, Dorfmeister István freskói iránt. A templom előtt egy másik nevezetesség is látható: a püspökségi szőlőprés az 1880-as évekből.


A túra első szakasza a Kökörcsin körútnak nevezett, a falu fő látnivalóit bemutató útvonallal egyezően haladt. A térről felfelé indultunk a zöld sáv jelzésen. Az általános iskolát és a sportpályát elhagyva az utca végén, egy régi barokk parasztház közelében, hatalmas, védett vadgesztenyefához érkezünk. Aljában egy 17. századi, korinthoszi oszlopon álló „Mária a gyermekkel”-szobor látható. Eredete máig vitatott. Az egyik történet szerint a török kiűzésének emlékére állíttatta Bubnich Mátyás győri kanonok. A másik úgy szól, hogy fogadalmi engesztelő szerepet töltött be a szobor a kuruc–labanc háborúk idején, amikor Heister generális vezetésével felégették a falut büntetésül, mert a kurucokat segítették.

 


Ezen a helyen végződik – számunkra kezdődik – az országos viszonylatban páratlan, eróziós szurdokvölgy, a Sárkány-völgy, helyi nevén Szurdik. A dombot átszelő vízmosás 650 méter hosszú, 40–60 méter széles, helyenként 20–30 méter mély. A partfalon megfigyelhetők az egykori Pannon-tenger üledékrétegei és a jégkorszak idején lerakódott lösztakaró.


Túránk meghatározó részét adták a löszmélyutak. A Sokorói-halomvidék keleti lejtőit borító sárga kőzetport vékony mészréteg köti össze, emiatt képes függőleges falakban is megállni. A meredek falakba a helyiek pincéket véstek, ebből a leglátványosabb a Vaskapu utca mentén húzódó pincesor, amelyen szintén végighaladtunk túránk során. A lösz szárazon olyan teherbíró, hogy a belevájt pincék téglaboltozást sem igényelnének. Ilyenre is számos példát látni Nyúlon. 100-150 évvel ezelőtt pedig még löszbe vájt partlakásokban is éltek a helybéliek, néhány ilyen is fennmaradt az utókor számára.

 


A Szurdik felső részén elhaladtunk a Szent Donát-kápolna előtt, amelyet a római korban vértanúságot szenvedett, a szőlősgazdák védőszentjeként tisztelt püspökről neveztek el. Itt megcsodálhattuk a hársfák frissen zöldellő leveleit is. A kápolna szentélyrésze 1710-ből való, kápolnává 1830-ban bővítették, a harangtornyot pedig 1901-ben kapta.


Innét a Bereknek nevezett, ligetes vízmosáson haladtunk a dombvonulat gerince felé. Az utolsó, legmeredekebb, agyagos talajú – a helyiek által Rovátnak hívott – szakasz végére érve, egy éles balkanyarral, a Szent Márton-vándorút piros sávval jelzett vonalát követtük egészen fel a Nyúli-hegyig, amely a Sokorói-dombság legmagasabb pontja 316 m tengerszint feletti magassággal. Ezután a Tényőhöz tartozó Bartus-völgy zöld, majd piros kereszt jelzései mentén haladtunk, ahol változatos talaj és növényzet tette érdekessé az utunkat. Egy-egy helyen szép kilátás nyílt Tényő északi részére. Sok csúszkálással, de szerencsére minden probléma nélkül eljutottunk a Győrújbaráthoz tartozó Prépostpusztára, ahol a Győri Gyermektábor található. Talán ez volt a túra legnehezebb szakasza a talajviszonyok miatt. Innét már csak egy komolyabb emelkedő vezetett a Pap-erdőn keresztül, hogy a nyúli Lila-domb lábánál elhaladva balra forduljunk, és leereszkedjünk a Vaskapu utcai pincesoron keresztül, vissza a kiindulóponthoz. A túra végére a nap is szépen kisütött, és rögtön kedvünk támadt volna újrakezdeni a sokorói kalandozást.


Szöveg és fotók: Bene Katalin





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. december
Nagy Ferenc:
Tükröződés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...