Németh Csaba július 6-án elvétette a Cervino X-Trail utolsó kilométerein a pálya útvonalát, noha a harmadik helyen futott. A tanulságokról beszélgettünk vele.
Miért választottad ezt a versenyt? Nyilván akadt más kihívás is ebben az időpontban, mint a skyrunning vb Chamonix-ben.
Egyrészt egy baráti meghívásnak szerettem volna eleget tenni, másrászt egy számomra érdekes, vonzó, eddig még ismeretlen területre juthattam el. Úgy gondolom, hogy a különböző helyeken és körülmények között megrendezett versenyeken való sikeres részvétel fejleszti a „futó intelligenciát”, ezért a változatosság híve vagyok. E mellett a nagy „cím” versenyek már nem érdeleknek igazán, hiszen nincs befolyásoló tényezőjük sem a „szakmán” belül, sem pedig a teljesítmény hazai valós megítélésében. Ezért könyedén kihagyom őket egy izgalmasabbnak ígérkező kihívás miatt. Ez történt most is.
Milyennek találtad a pályát és a szervezést?
A pálya tükrözte az alpesi terepek szokásos nehézségeit. Nagy szintkülönbségek, technikás, köves szakaszok, minden pillanatban teljes odafigyelést igénylő hegyoldalak. Magyar szemmel az ilyen pályák már-már túl nehezek, de ilyenkor inkább az edzettséggel van a gond. Nem a pálya nehéz, mi vagyunk edzetlenek hozzá.
A szervezés általában rendben volt, ám mindig adódnak apróbb hibák. Ezen a versenyen az útvonaljelzések mérete és gyakorisága hagyott némi kívánnivalót maga után (kicsik voltak és ritkán láthatóak). Ez a sajátos, az olaszoknál alkalmazott „lezseren mediterrán” stílusú jelzésfestés meglepheti a magyar szemet. Összességében családias és baráti volt az esemény, a „tömegversenyek” agyonpumpált nagyítása nélkül.
Mi a legfőbb tanulsága a versenynek? Az első igazán kemény emelkedőn, ami 2000 m szintet és 20 kilométert takar, még vezettél, aztán az emelkedő tetején vágott eléd Dapit, aki végül első lett.
Legfőbb tanulság a folyamatos éberség és állandó találékonyság fenntartása a nagy fizikai terhelés ellenére. Magyarán látni, érzékelni, gondolkodni tudni kell végig a verseny alatt. A szüntelen alkalmazkodás a körülményekhez kulcsfontosságú tényező. Nem elég az, ha csak izomból „nyomjuk” a távot. A terepfutás inkább az ész, főleg a józan tudatosság sportja. Úgy kell tudatosnak lennem, hogy közben már nem is tudok róla… miközben nem érzem a lábaimat, zihál a tüdőm, és homályosan látok az energiahiánytól.
A verseny eleje jól ment, és kedvezett nekem a terep is. Sajnos azonban a lejtőkön még mindig hátrányban vagyok. Az ellenfelek tudták ezt, és ki is használták. Gratulálok nekik, ügyesen futottak. A győztes, Dapit volt a legtudatosabb közöttük amellett, hogy fizikálisan is egy remek futó.
Nekivágsz még egyszer?
Ha lehetőségem lesz rá, mindenképpen. Nem szoktam félbehagyni dolgokat. A tanulságok megvannak, ezeken nem rágódni kell, hanem felhasználni őket. Visszatérek ide, még nem végeztem.
Mi a következő verseny?
Nagyon rugalmasan kezelem a versenynaptáram, hiszen minden a munka és a szabadidő függvénye. Ebben az évben kicsit kevesebb versenyt tudok vállalni, azok is a „csendesebb” vonalat képviselik. A következő talán a Silvretta 3000 Ausztriában, de tervezek még egy-két érdekes, nem versenyalapú teljesítést is.
Mennyire technikás a Cervino X-Trail? Ajánlod-e a Magyarországon edzett terepfutóknak?
Vannak benne nagyon technikás szakaszok, de ezek csak a szokásos alpesi léptékűek. A magyar mezőnyből csak páran érettek az ilyen típusú terepen történő futásra, megmérettetésre. Ennek ellenére bízvást ajánlom, mert mindent tanulni, tapasztalni kell. A táj, az élmény fantasztikus. Az izomláz utána pedig garantált!
Kapcsolódó cikkek:
