MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2014.09.30. 11:50,   Szöveg: Hidvégi Brigi,   Fotó: Molnár Attila Dávid

Nem csak láblógatás… - Interjú Molnár Attila Dávid természetfilmessel

Molnár Attila Dávid természetfilmest nem egyszerű elcsípni: bár saját bevallása szerint mostanában nem utazgat annyit, mint régebben, így is beletelik pár hétbe, míg végre összehozunk egy találkozót a Természetfilm.hu budapesti műhelyében. Ebben a kreativitással átitatott légkörben beszélgetünk Attila karrierjéről, a másodízben megrendezett PET Kupáról és úgy általában a természetfilmezésről.

T.M.: Mikor szerettél bele a filmezésbe?

 

M.A.D.: A pontos pillanatot nem tudom körülhatárolni, de arra nagyon jól emlékszem, hogy az első filmem még általános iskolás koromban készült. Ez egy animációs film volt, amit az osztálytársaimmal együtt készítettünk rajzszakkörre. “Az evolúció” címet adtuk neki, és azt mutatta be, hogy az élővilág egyes képviselői hogyan alakulnak ki. Egy pici sejttel indult, majd sorra jelentek meg az egyre bonyolultabb élőlények, és legvégül maga az ember. Minden egyes képkockát külön kellett megrajzolnunk. A filmtekercs a mai napig megvan. Ugyan ez egy nagyon egyszerű kis film, mégis előrevetítette, hogy mivel fogok foglalkozni később. Azt hiszem, mondhatom, hogy általános iskolában kezdtem a szakmával foglalkozni - akkor még nem tudatosan.

 

T.M.: Hogyan néznek ki a mindennapjaid?

 

M.A.D.: Mielőtt családapa lettem volna, nagyon sokat utaztam, mostanában lényegesen kevesebbet. Ha mégis, akkor többnyire a határokon belül mozgok. Most főként hazai témákon dolgozom. Régebben leginkább azok a dolgok érdekeltek, amiket víz alatt lehet felvenni, jelenleg kevesebbet búvároperatőrködöm. Ha nem kell terepre mennem, bejövök ide a filmműhelybe, mert itt nagyon hatékonyan lehet dolgozni, a munkatársak rendkívül kreatívak, és jól meg tudjuk beszélni a feladatokat. Máskor akár több napra elutazom vidékre. A mi életünkre nem jellemző a rendszeresség, inkább a gyors alkalmazkodás, az időjárási körülményekhez való idomulás a fontos. Sokan irigylik ezt a munkát. Nekik szoktam mondani, hogy ez az életmód sajnos együtt jár egyfajta bizonytalansággal - most már 38 éves vagyok, és sose volt még állandó munkaviszonyom. De én már megszoktam, és nem is tudnám máshogy elképzelni. Az emberek fejében él egy kép: a természetfilmes egy terepjáró tetején ül, a lábát lógázza, meleg van körülötte, és egy hatalmas kamera mellől várja, hogy bekövetkezzen a "nagy pillanat”. Valójában ez csupán töredéke a munkánknak. Általában esik az eső - elég, ha ennyit mondok. 

 

Molnár Attila Dávid

o

- Operatőr, rendező, forgatókönyvíró

- A Delta Tudományos Híradó, a Natura Szerkesztőség, a Közművelődési Szerkesztőség, később a Spektrum Televízió munkatársa

- A Természetfilm.hu Tudományos Filmműhely alapító tagja

- International Wildlife Film Festival (IWFF), Japan Wildlife Film Festival (JWFF), Naturvision és Envirofilm díjazott

 

Munkái (a teljesség igénye nélkül):

Tengeri történetek az Adrián I-II. - rendező

2000. A Kormorán-zátony amfórái - rendező, operatőr

2006. Farkaslesen - rendező
2007. Liliputi Mimikri - rendező

2007. Bence meg a többi jómadár - rendező

2011. A Láthatatlan Madárfotós - rendező

2012. Cápák a keresőmben - rendező, forgatókönyvíró

2013. Budapest Underground - forgatókönyvíró

T.M.: Hányan dolgoztok most itt, a filmműhelyben?

 

M.A.D.: Azt hiszem, mondhatjuk azt, hogy a Természetfilm.hu jelenleg Magyarország legnagyobb dokumentumfilm-gyártó műhelye. Állandó jelleggel körülbelül 10-12 ember dolgozik itt. A filmműhely szabadúszókat gyűjt össze, kreatív embereket, független filmeseket. Emiatt folyamatos a cserélődés a munkatársak között. Ez egy nagyon nyitott közösség, az emberek egyes projektekre szerződnek le, melyeket bizonyos határidőn belül be kell fejezni, és addig együtt dolgozunk. Ha az illető el tud kezdeni egy új projektet, marad, ha nem, átmegy máshova. A közösségben mindig segítjük egymást, a legjellemzőbb a kooperáció, nem versengünk.

 

T.M.: Hogyan tesztek szert anyagi támogatásra?

 

M.A.D.: A Médiatanács Kollányi Ágoston tudományos ismeretterjesztő filmek gyártására kiírt pályázatai folyamatos munkát adnak. Ennek keretein belül minden évben készítünk 2-3 filmet. A témát nem szabják meg, gyakorlatilag “kopogtatunk” az ötlettel, ők pedig elbírálják, hogy érdemes-e kivitelezni. Szerencsére egyre több olyan partnerünk is van, akik az eddigi filmjeink alapján akarnak velünk dolgozni. Ilyen például az Európai Unió Life Nature alapja, a Magyar Madártani Egyesület, a Természettudományi Múzeum, a Fővárosi Állatkert, de még mondhatnék más, kisebb civil szervezeteket, nemzeti parkokat, akik azért választottak minket, mert igényes filmet szeretnének látni természeti témában. Az ilyenfajta megrendelések, megbízások száma egyre inkább nő.

 

T.M.: Mit gondolsz a természetfilmek mostani helyzetéről itthoni vonatkozásban?

 

M.A.D.: Szerintem a tudományos ismeretterjesztés nincs annyira előtérben Magyarországon, mint régebben. Úgy gondolom, mindenki, aki ezzel foglalkozik, valamilyen módon küzd manapság. Azok az állandó műsorok, amelyek ilyen jellegű tartalmakat állítottak elő, megszűntek vagy átalakultak. Mindenki láthatja, hogy mondjuk vasárnap délelőtt a televízióban nem a tudományé vagy az ismeretterjesztésé a főszerep. Ezen érdemes lenne változtatni. Ugyanakkor léteznek tematikus csatornák, amelyek folyamatosan ontják az ismeretterjesztő tartalmat, tehát akit érdekel a műfaj, megtalálja az alkalmas felületeket. Sok az ezzel foglalkozó magazin, az online rovat, és ott vannak a nagy hírportálok tudomány rovatai is. Összegezve: a filmek valóban kevesebb figyelmet kapnak, mint amit megérdemelnének, ám aki érdeklődik, a tematikus csatornákon és a neten ki tudja elégíteni a kíváncsiságát.

 

 

Forgatás Máté Bence természetfotóssal 

 

T.M.: Milyen trendek dívnak manapság a természetfilmezésben?

M.A.D.: Vannak bevett műfaji sajátosságok: a teljesen tiszta természetfilm, angolul “wildlife documentary”, a magyar szóval kicsit esetlenül “útifilmként” aposztrofált videók, a felfedező jellegű dokumentumfilmek, melyek többnyire egy műsorvezető közreműködésével készülnek, de szintén természeti környezetet mutatnak be, illetve léteznek a környezeti problémákkal foglalkozó természetvédelmi filmek. Persze változik a trend, egyre gyorsabbak, pörgősebbek a videók, rengeteg animációt alkalmaznak. Sok projektnek fontos részét képezi az erős internetes háttér. Én ezeket igazából egy kalap alá venném: ami nem városi környezetben készül, és nemcsak emberekkel foglalkozik, hanem az élővilág van a középpontjában, azt én már természetfilmnek hívom, függetlenül attól, hogy valaki egy védett területen utazik, vagy mondjuk csak állatokat látunk benne. A trendeket legjobban talán a technológiák felől lehet megfogni, a kamerák egyre kisebbek, egyre jobban elérhetőek, egyre többet tudnak, lehetnek távirányíthatóak, vagy önmaguktól is működhetnek. Ma már mi is olyan dolgokra vagyunk képesek, amiket néhány évvel ezelőtt még ámulva néztünk, mert akkor csak a leggazdagabb természetefilmesek tudták megvalósítani. Mostanság az, hogy a film végül jó lesz-e vagy sem, többnyire az alapötlettől függ.

 

T.M.: Miben mások a te munkáid, mint a többi természetfilm?

 

M.A.D.: Nem akarok mást mutatni - talán fiatalabb koromban jobban foglalkoztatott ez. Most úgy látom, nekem az a dolgom, hogy a felmerülő feladatok megoldását a lehető leggördülékenyebbé tegyem. Ez magába foglalja a többi emberrel való munkát. Bizony van hová fejlődnöm, például abban, hogyan lehet koordinálni egy csapatot, hogyan lehet segíteni, hogy egy ötlet ténylegesen megvalósuljon. Elég jó vagyok abban, mikor egyedül vagy kisebb stábbal kell dolgoznom, és kicsit nehezebb, ha egy nagyobb csoportot kell irányítani. Nem hiszem, hogy ebben a műfajban az egó vagy a megvalósító személye lenne a fontos. Nem olyan, mint mikor egy képre pillantva az zakatol bennünk, ki volt a festője, vagy egy zenemű hallgatása közben ott van a komponista a fejünkben. Ez teljes mértékben csapatmunka. Van olyan filmünk, aminek két perces a vége főcíme, annyian dolgoztunk rajta. Én nem akarok közülük kitűnni, hanem minél jobb viszonyban szeretnék velük együtt dolgozni.

 

T.M.: Augusztus végén lezajlott a PET-palackból épült hajók versenye, a második PET Kupa. Milyen élményekkel zártátok az eseményt?

 

M.A.D.: Mindenki nagyon jó szívvel emlékszik vissza rá. A PET Kupa különlegessége, hogy nem csupán egy filmforgatás, hanem önmagában is életképes rendezvény. Aki kapcsolatba kerül vele, az mind a magáénak érzi, és hozzáteszi a sajátját. Örömmel indítottuk útjára. Abban különbözik más filmjeinktől, hogy nem csak áttételesen segít a környezetnek, mint egy környezeti problémáról szóló műsor; a Kupa aktivitást követel, a résztvevők egészen konkrétan szedik a szemetet a Tiszából. Ilyen szempontból ez egy egyedülálló kezdeményezés, nagyon büszkék vagyunk rá. Idén körülbelül 10 000 palackot gyűjtöttünk össze. Bár a szennyezés sokkal nagyobb, mégis bízunk benne, hogy a figyelem ráirányításával és az indulók számának növekedésével hozzájárulunk a dolgok változásához.

 

T.M.: Gondolom leginkább a fiatalokat aktivizálja ez a program…

 

M.A.D.: Mondhatjuk, hogy a fiatalok körében is népszerű, de a PET Kupa többnyire azokat az embereket érdekli, akik érzékenyek a környezeti problémákra, egy kis kalandvágy van bennük, és a hajózás szeretete is nagyon fontos ismérv. Ez egy olyan bolondéria, ami kortól független.

 

A PET Kupáról bővebben októberi számunkban olvashatsz!

 

T.M.: Idén januárban indítottátok útjának a Filmdzsungel.hu természetfilmes gyűjtőportált. Mi a küldetése ennek a weboldalnak?

 

M.A.D.: A Filmdzsungel lényegében a Természtfilm.hu-ból nőtte ki magát, nagyon egyszerű céllal. Rengeteg tartalmat állítunk elő, amelyet szeretnénk eljuttatni a közönséghez. Miután lemegy a film a televízióban, még szeretnénk kezdeni vele valamit, és a Filmdzsungelen keresztül alternatív módokon jutattathatjuk el a nézőkhöz. A hazai piacon ez az oldal nem termel számottevő bevételt. Itthon az ismeretterjesztő tartalmakért nem igazán szeretnek külön fizetni az emberek. Mégis úgy érzem, van létjogosultsága az oldalnak: a filmek egy helyen vannak, és mivel már eleve sok videót töltöttünk fel, azok az alkotók, akik csak néhány filmet csináltak eddig, szívesen odaadják a műveiket a többi közé.

 

 

T.M.: Mivel foglalkozol jelenleg?

 

M.A.D.: A Természetfilm.hu-n belül jópár film most is készülőben van. Több mint tíz filmet készítünk évente. A PET Kupa kiemelt projekt, mert úgy érezzük, több évadnyi lehetőséget rejt. Most éppen a többi résztvevő mobiltelefonos videóit gyűjtöm össze, amelyek szintén be fognak kerülni a végleges anyagba. Már eldöntöttük, hogy jövőre júliusban lesz a Kupa, és igyekszünk úgy csinálni, hogy minél profibb legyen, még többen tudjanak eljönni, még többen tudjanak nevezni, és még több szemetet gyűjtsünk össze!





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. október
Garai Szilvia Ilona:
Szúnyogcsípés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...