MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2013.09.20. 10:00,   Szöveg: Dabis Balázs Silvius,   Fotó: Gyuricza László

Nuuksioba egyszerűen beleszerettem

A hazai bushcraft egyik ismert alakjával, Gyuricza Lászlóval, vagy ahogy barátai ismerik, Papicával készítettünk interjút finnországi útja után.

Először is kezdjük ott mi is az a Bushcraft?
A bushcraft egy ausztrál angol kifejezés, amely néprajzi alapú természeti boldogulási technikákat tartalmaz. Úgy szoktuk mondani, hogy a bushcraft az, ami a túlélés után kezdődik. Egy olyan - akár hosszabb távú - lét az infrastruktúra nélküli természeti közegben (az urbánus túlélést a jó angol "prepper" kifejezéssel illetjük), amely a mai szemmel nézve nem egy komfortos, de valóban élhető és akár élvezhető is. Magyarországon leginkább az erdei, mezei, lápi emberek, csikászok, pákászok, juhászok boldogulási technikái tartoznak ebbe a témakörbe.

 


Van-e értelme annak, hogy hazánkban ilyen módszerek elsajátításával foglalkozzunk, amikor nincs komoly kiterjedésű vadon országunkban és pár kilométerre minden erdei úttól van lakott település és a pákászok, juhászok világa is egészen megváltozott. Magyarországon hányan kedvelik természetjárásnak ezt a formáját?
Vannak az olvasó érdeklődők, az ún. "foteltúlélők", akik a net biztonságából próbálják megosztani az elméleti tudásukat és vannak azok akiket a való életben is érdekel ez a hobby. Egy részük a tábortűz körül beszélgetős, túrázós fajta és sajnos igen kevés azoknak a száma akiket a bushcraft, vagy magyarul: bozótmívelés gyakorlati szinten érdekel.

 

Ez egy kikapcsolás, egy igen tartalmas és kreatív hobby, nem kifejezetten felkészülés egy vészhelyzetre. Bár hazánk valóban kicsiny és néhány kilométerre mindenhol található lakott település, mégis hallunk eltévedésekről, csoportok utáni kutatásokról. A tudástárban természetesen benne van úgy a modern, mint a régebbi tájékozódási technikák ismerete, illetve azok a módszerek, amelyekkel akár fagyos időben is egészségesen át lehet vészelni felszerelés nélkül elvben több éjszakát is a dudvában. Ami azonban tény, hogy önbizalmat ad a bushcraft, amivel különösebb aggódás nélkül képes az ember akár az ismeretlennek is nekivágni, úgy hogy pontosan tudja, meg fogja tudni oldani az átlag ember számára problémásabb helyzeteket is.

 



Nemrég érkeztél haza Finnországból. Miért ide utaztál túrázni?
Pár éve szerveztem a közösségemnek egy túrát a skót felföldre a WHW-ra. Sajnos úgy alakult, hogy nem tudtam elmenni. Nagyon bántott. Most nyáron volt a 40. születésnapom és Édesanyám valami olyan élményt akart nekem adni, amit akkor kihagytam. Ragaszkodott a hobbyközeli élményhez, így én mondhattam meg merre szeretnék menni.


Egy nyári bushcraft az ezer tó országában régi álmom volt, így választottam Finnországot. Mivel egy finn cégnél dolgozom és több kollégám is Helsinkiben van, így könnyen meg tudtam kérdezni, hogy a helyiek mit ajánlanak. Néhány napos vad levelezés és finn kollégák bevonása után megszületett az eredmény, hogy az én hobbymnak leginkább Nuuksio lenne megfelelő.


Tájékozódtam a helyszínről és a jegyárakról. A csapatomban megkérdeztem néhány srácot, hogy volna-e kedvük egy ilyen kiruccanáshoz. Az utazást meg kellett szervezni, mert a nemzeti park 40 perc autópályán a reptértől.

 


Mesélj erről a nemzeti parkról!
Nuuksio nem túl nagy, mindössze 37 négyzetkilométernyi területen fekszik, de olyannyira változatos, hogy minden kint töltött nap újabb és újabb élmény lehetőségét hordozza magában. Tavak és a finn dzsungel, tőzeglápok, úszó szigetecskék, áfonya hegyek. A szintkülönbség elenyésző és a láposabb területeken pallókon lehet közlekedni. Meglepően kevés állattal találkoztunk, gyakorlatilag három mókussal és néhány tőkés-, meg barátrécével.


Egyik este a mellettünk lévő tóra leszállt egy csapatnyi vadliba (nem láttuk, csak hallottuk) és ezen kívül néhány kicsi madarat láttunk és a repülő mókusra nagyon kíváncsiak lettünk volna, de csak kitömve láttunk egyet egy bemutató helységben. Ennek a szinte kihaltságnak az oka gyaníthatóan az, hogy néhány kilométerrel odébb már olyan vadon van, ami gyakorlatilag megegyezik Nuuksio-val, csak ember nem nagyon háborgatja.


Ami azonban meglepett minket, hogy mennyire nincs a tavakban hal. Semmi mozgást nem lehetett látni a víz felszínén és csak egy alkarnyi csukát láttam, meg két kisebb, számomra ismeretlen fajtájút. Zsebpecával engedély nélkül lehet horgászni, de azok után amit tapasztaltunk érthető az engedékenység, mert ezzel az erővel a városligeti tóban is próbálkozhattam volna. A térképen amúgy jelölik, hogy merre érdemes próbálkozni.


Fenyő és nyír az uralkodó fa, továbbá cserjék, páfrányok találhatók a földközelben. Rengeteg az áfonya, az egyik reggelinkhez azt csemegéztünk desszertnek. Amiből még nagyon sok nő errefelé az a gomba. Nagyon bántam, hogy nem ismertem fel 100%-osan csak a légyölő galócát, amit persze nem ettünk meg. Biztosan volt közöttük több ehető is! Ha a jövőre szerveződő programunk megvalósul, akkor biztosan lesz lehetőségem néhányat megkóstolni.


A parknak nagyon jól felszerelt táborozó helyei vannak. Tűzrakóhelyek rendesen kiépítve, sütő-, főző rácsozat, padok, asztalok. A fát egy tárolóban odakészítik, ne károsítsa az ember a környezetet. Nem csak néhány rönköt, hanem 10-20 köbmétert és van minden helyen balta, fűrész is. A rengeteg nyírnek köszönhetően nem kell gyújtós, a kéreg adja magát és még nedvesen is begyullad a szikravetőtől.

 


Milyen kalandokat éltetek át?
Nem is kalandból, hanem a látványból volt rengeteg. Ebben a közegben, ilyen időjárási viszonyok mellett bárki számára élvezhető lett volna ez a túra. Persze kell rendes derékalj, mert az én BW polifoamom nem egy kényelmes darab. Gyakorlatilag egyik helyről vándoroltunk a másikra az ösvényekkel szabdalt vadonban. Nem tájékozódom rosszul, de a finn térkép az elején feladta leckét. GPS trackem nem volt a területről és az okostelefonom helymeghatározójára sem támaszkodhattam, mert egy rossz pillanatomban 110 kilóval sikerült megterhelnem a kijelzőjét. Az 1:20000-es léptékű a térkép elvben igen pontos, de gyakorlatban már más a helyzet. A jelölt túra útvonalakat keresztező ösvények elég jól értelmezhetőek lennének, ha az áfonya szedők is csak ezeken közlekednének. Nekik köszönhetően azonban számtalan új, jelöletlen ösvény vezetett minket félre többször is, különösen szürkületben, esőben volt nehéz jó döntésre jutni. Az egyik táborozó helyünket elsőre emiatt nem találtuk meg és olyan kellemesen esett az eső, hogy alaposan bőrig áztunk.


Azért volt két kalandunk is, Haukalampi félszigetén szerettünk volna éjszakázni, mikor megjelent vagy húsz 18-19 éves lány és se szó se beszéd körberámoltak minket a csomagjaikkal, miközben éppen vacsoráztunk. Itt szeretném megjegyezni, hogy a finn menyecskék legalább olyan szépek mint a mi lányaink, így csak pislogtunk. Kizárólag csak azért döntöttünk, hogy csúfosan megfutamodunk, mert éjszaka szerettünk volna aludni és nem az ilyenkor szokásos viháncolást hallgatni. Szerencsénk volt, hogy lassabban megy le a nap mint nálunk, így ugyan már majdnem sötétben, de át tudtunk menni egy közeli - már ismert - táborozó helyre.

 


A másik kalandunk az volt, hogy amikor a nagy zuhéban eltévedve végre megtaláltuk a tábort, egy letakart farakás hirtelen megelevenedett. Egy harminc körüli szép nő állt föl a susnya közepén és köszönt ránk. Komoly ruházata, bakancsa, hátizsákja volt látszott, hogy nem csak hétvégi túrázó. Tőle nem messze táboroztunk le és szárítgattuk a ruháinkat. Már bőven éjszaka volt, sötét, amikor a nő úgy 300 méterre tőlünk el kezdett éktelenünk rikoltozni finnül. Olyan kántálás szerűnek tűnt. azon tanakodtunk, hogy vajon mi a fene történhetett vele? Nem sikoltozott, kiabált. Lévén, hogy finnül egy kukkot nem beszélünk mindenfélére kezdtünk gondolni. Kis idő múlva egy férfi kiabálás közeledett a tábora felé és akkor már szemtelenül vigyorogtunk egymásra a társammal. A hangok elhaltak mert megtalálták egymást a fiatalok, mi meg nem indultunk neki megmenteni a nőt, mert egy ilyen romantikus randit megzavarni mégsem illik. Ami érdekesség, hogy a randevú helye 10 km-re volt a lakott területtől.

 

Sikerült-e képet kapnotok a finnek természetjáró kultúrájáról?
Közvetlenül nem, csak közvetetten. Nagyon tisztelik és szeretik a környezetüket.

 


Finnországi bushcraftosokról mit tudunk? Találkoztatok velük?
Egy családdal találkoztunk, amelyben az apa tűzgyújtása és felszerelése olyan volt, ami közel áll hozzánk. Annyiban különbözött, hogy látszott rajta : neki ez nem csak hobby, hanem gyaníthatóan így nőtt föl, az élete része. A kése a ruházata, a baltája és a mozgása mind, mind erről árulkodott. A gyerekek szedték a rőzsét, a feleség gombászott, mi meg már indulóban voltunk.

 

Miért ajánlanád másoknak is Nuuksiot?
MERT HIHETETLENÜL SZÉP! Olyan látványban lehet részed, amit nem felejtesz el soha! Repülővel közel van, csak 2 óra az út. Helsinkiből megy busz is a parkba, nem kell helyi ismerős. Tanácsos hétfőn érkezni, mert hétvégén már lézengenek emberek (nem sok) és szombaton vissza Magyarországra. Minden nap más közegben lehet biztonságosan táborozni.





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2018. január
H K Sze Cs P Szo V
01020304050607
08091011121314
151617181920
21
22232425262728
293031
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. december
Tóth László:
Téli rajz
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...