MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2018.10.04. 09:48,   Szöveg: Lánczi Péter,   Fotó: Gulyás Attila, Lánczi Péter

Örök élmények az időtlen tátrai tájban

Könnyű túra árán átélt magashegyi csúcsélmény a magyar természetjárás bölcsőjében, amit ezúttal a szikrázó napsütésben ragyogó téli pompa tett még varázslatosabbá.

Kétségtelen tény, hogy a Kárpátok legmagasabb vonulatának aligha akad párja a maga nemében. Legkisebb magashegységként is vadregényes és tekintélyt parancsoló látványt nyújt a természetszerető emberek számára, akik közül sokan már az első alkalommal rabjává válnak a csipkézett hegyek lenyűgöző világának. Magam is ezért járok vissza évről évre a Magas-Tátra ormaira, hogy minduntalan átélhessem azt a szabadságot adó hegyi élményt, melyben egyszerre van jelen a vadon szépsége és meghittsége, ugyanakkor erőt próbáló, szigorú zordsága és veszélye is.

 

Fotó: Lánczi Péter


Ezt a változatosságot leginkább az időjárás befolyásolja, sokszor évszaktól függetlenül. Tehát bármikor, bármire számíthatunk, sokszor még az előrejelzéstől is függetlenül, ami megajándékozhatja, de akár kihívások elé is állíthatja a turistát. Ez a kiszámíthatatlanság viszont nem feltétlenül rossz dolog. Előfordulhat, hogy utunk során egyszerre van részünk télben és nyárban, ködben és panorámában, melyek összessége adja az igazi magashegyi túraélményt, pláne, ha sikerrel vesszük az esetleges akadályokat.

 

Fotó: Gulyás Attila

Az Oszterva az egyik legkönnyebb megmászható csúcs

 

A Magas-Tátra több okból is szerencsés választás a kezdő, illetve a magyar turisták számára. Több könnyen megmászható csúcsot is találunk a hegységben, melyek az önbizalom növelése mellett igazi hegymászókalandot és csipkézett bérckoronás panorámát tartogatnak, ugyanakkor úton-útfélen olyan történelmi emlékekkel találkozhatunk, melyek a hazai természetjárás kezdetét, egyben hőskorát jelentik, ez pedig még izgalmasabbá teszi számunkra a Tátra felfedezését.

 

Fotó: Lánczi Péter

Sokan a Tátra-villamos poprádi-tavi megállójától indítják a túrájukat a Menguszfalvi-völgybe


Ez alkalommal egy rövid és nem túl megerőltető út keretében a Menguszfalvi-völgybe „rándultunk ki”, ahogy ezt a régiek mondanák, és amely szóhasználat némely útitársam arcára derűt is csalt. Nekik ez volt az első alkalmuk megismerkedni a Tátra fenséges bérceivel, valamint a számukra szokatlan és egyben megragadó magashegyi tájjal, nem utolsó sorban pedig a turistaságunk történelmével. A környék szerelmeseként külön lelkesített az a tény, hogy én is hozzájárulhatok társaim új tapasztalatszerzéséhez, illetve egyedi élményeihez.

 

Fotó: Lánczi Péter

Sajnos a 2004-es szélvihar pusztításának nyomai még sokáig fognak látszani


A túrát a Tátra-villamos poprád-tavi megállójától indítottuk, ahonnan az aszfaltcsíkon kanyarogva vettük be magunkat a kezdetben foghíjas fenyőerdőbe. Sajnos ezen a szakaszon – csakúgy, mint a Tátra más részén – nyomasztó látványt nyújtanak a 2004-es szélvihar, valamint az azóta elharapódzó fabetegségek okozta károk. Öröm az ürömben, hogy a pusztulásnak köszönhetően már messziről is ráláthatunk a pompás hegyekre, melyek hósapkás csúcsai kék háttérben és szikrázó napsütésben meredeztek a nem is oly messzi távolban.

 

Fotó: Gulyás Attila

A szimbolikus temető kápolnája az Oszterva alatt


Mielőtt elértük volna a környék legnépszerűbb kirándulóhelyének számító Poprádi-tavat, kis kitérővel ellátogattunk a Magas-Tátra szimbolikus temetőjébe. Régi szokás, hogy a hegyekben életüket vesztett hegymászóknak, turistáknak emléktáblát állítanak a tragédia helyszínén, de ezek a táblák olyannyira megszaporodtak az 1900-as évek kezdetétől, hogy látványuk egyre nyomasztóbbá vált. A 30-as években a Csehszlovák Turistaklub közreműködésével valósult meg az a gondolat, miszerint a hegységben található valamennyi emléktáblát egy helyre kellene összegyűjteni, egyben pedig méltó emléket állítani a hegyek áldozatainak.

 

Fotó: Lánczi Péter

A sportszerű hegymászás első áldozatának emléktáblája


A Poprádi-tó közelében, az Oszterva meredek sziklái alatt elterülő hangulatos cirbolya-ligetben találjuk az 1934-ben emelt kápolnát és emlékhelyet. Az itt található sziklák majd mindegyikén találunk névtáblákat, kereszteket, köztük számos magyar feliratút is. Mind-mind egy tragédiára emlékeznek, ugyanakkor figyelmeztetésül is szolgálnak az élőknek, hogy a hegyek közt mindig ott leselkedik a veszély. Itt helyezték el a Magas-Tátra sportszerű hegymászásának első áldozata, Wachter Jenő emléktábláját is. A 20 éves budapesti egyetemista 1907-ben a Simon-toronyról ereszkedett le egy háromfős csoport utolsó tagjaként, amikor elszakadt az ereszkedő hurok. Akik figyelik a híradásokat, azok tudják, hogy alig telnek el hónapok két haláleset között, ami szintén intő figyelmeztetés a Magas-Tátra turistáinak.

 

Fotó: Gulyás Attila

Gyönyörű időben a Poprádi-tó partján

 

Fotó: Gulyás Attila

Szerpentines felmenetben az Osztervára

 

A szimbolikus temetőt elhagyva hóval borított sziklaösvényen értük el a közeli Poprádi-tavat, amely a ragyogó napsütésnek köszönhetően csak úgy tündökölt a fehérlő hegyek ölelésében. Hármunk közül ketten vállalkoztunk a tó fölé magasodó 1984 méter magas Oszterva megmászására, ahonnan még csodálatosabb a rálátás a környékre. A meredek, szerpentines út általában különösebb veszélyt nem tartogat, bár ezúttal a hegyoldalban feljebb érve a helyenként térdig érő hó igencsak meglepett minket. Legyűrve ezt a kisebb nehézséget, sikerült közel egy óra alatt feljutnunk a csúcsra, ami Attilának új magassági rekordot jelentett. Ezidáig még sosem járt ilyen látványos magasságban. 

 

Fotó: Gulyás Attila

Az Oszterva csúcs a Topa oldalából, kilátással a Menguszfalvi-völgyre és a déli síkságra


A hegység belseje felé a Menguszfalvi- és az Omladék-völgy fehér koronába zárt katlanja tárult elénk, az alattunk tátongó közel 500 méteres mélységgel. Déli irányban sokkal szelídebb, elterülő sík táj gyönyörködtetett, de tekintetünket leginkább mégis a hegycsúcsok és a Poprádi-tó látványa vonzották. Az Oszterva voltaképpen a mellettünk magasodó Topa leszaladó hegygerincének része, de ettől még különálló csúcs, melyről a Tátra egyik legszebb kilátását élvezhetjük. Mi ezt közel egy órán át tettük, mire a hideg szél távozásra bírt minket.

 

Fotó: Lánczi Péter

Rálátással a Tátra csúcsra


A hegyről való ereszkedést követően a távolról és már madártávlatból is megcsodált Poprádi-tavi hegyi szállóhoz igyekeztük, hogy rövid túránk sikerét a ház napsütötte teraszán koccintással megünnepeljük. Ezt az elődeink is alighanem így tették, hiszen a tátrai turistaházak már a századforduló környékén is szerves részét képezték a hegyi túrázásnak és kikapcsolódásnak. A Poprád-tavi ház sem kivétel, igaz, ez az épület már nem eredeti formájában őrzi a magyar turistaság emlékeit.

 

Fotó: Gulyás Attila


A Poprádi-tó partján már 1879-ben felépült egy menedékház, amit a Magyarországi Kárpát Egyesület akkori alelnökéről, Majláth Béláról neveztek el. Egy évvel később a faszerkezetű épület leégett, aminek helyére 1881-ben egy kőházat emeltek, de 1990-ben ezzel is ugyanaz történt. Két évvel később Máriássy Ferenc nagybirtokos önköltségén egy új szállót építtetett a tó északi partjára, de 1897-ben az időközben a területre birtokjogot szerző Hohenlohe herceg leromboltatta. A régi képeslapokról ismert Majláth menedékházat 1899-ben építették fel. Üvegezett ebédlőjében közel 150 vendég foglalhatott helyet, és 14 szobájában 35 személyt tudtak elszállásolni.

 

A Poprádi-tó és a menedékház egy 1915-ben kiadott képeslapon


Az első világháborút követően az épület befogadóképességét 200 főre növelték, majd 1928-ban a csehszlovák állam tulajdonába került. A turistaház a második világháború után évekig Morávka partizán százados nevét viselte, majd 1962-ben előbb a fából készült régebbi menedékházat, majd 1964-ben a később épített kőházat is lebontották. Ekkor azonban már állt az 1958 és 1961 között felépített, ma is működő Poprádi-tavi hegyi szálló. Azóta természetesen a jelenlegi épület több felújítást is megért, jelenleg egész évben 155 férőhelyet tudnak biztosítani 2, 3, 4 és 8 ágyas szobákban.

 

Fotó: Gulyás Attila


A Majláth-ház 2011-ben az eredeti helyén, korhű építészeti stílusban, de a modern kényelemnek megfelelően épült újjá. Az egész évben nyitvatartó régi-új menedékház négy szobájában 16 személy fér el. Az étterem kapacitása 50 személy, a teraszon pedig 250 fő számára elegendő ülőhely található. A két épületet nem ugyanazon tásaság üzemelteti, ezért ne csodálkozzunk, ha az egyikben jóval drágábban kapjuk a sört, mint a másikban.

 

Fotó: Lánczi Péter

Az újjáépült Majláth-ház


A tóparti turistaház teraszán egyszerre élveztük a szeptemberi tél színeit, a szikrázó napsütés és a sör együttes élményét, amely idillből csupán a múló idő sürgetése tudott minket kiszakítani, de az is csak nehezen. Beszélgettünk, néztük a hegyeket és a térképet, újabb csúcsok, újabb nagyszerű élmények után kutatva. Mire észbe kaptunk, már a nap is elbújt a hegyek mögé, és áthűlve, a jeges szél által kergetve, mondhatni menekülve vettük az irányt az „elektricska” (Tátra-villamos) megállója felé, ami még egy 40 perces utat jelentett átfagyott tagjainknak.

 

Fotó: Gulyás Attila

A Poprádi-tavi hegyi szálló teraszán akár órákat is elidőzhetünk

 

 

 

Kapcsolódó cikkek: 

Útonállók a Magas-Tátrában

A Magas-Tátra rejtett emlékei

Sárkánygerincen a Magas-Tátrában

Sokan edzőcipőben vágnak neki a Tátra legnehezebb turistaútjának

Szikláról sziklára a Magas-Tátrában

Magashegyi élmények kezdőknek és haladóknak

Tátra románc






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. december
Nagy Ferenc:
Tükröződés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...