MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumGalyakilátó

2017.09.25. 13:33,   Szöveg: Konfár Tibor,   Fotó: Konfár Tibor

Pazar madárvilág és Árpád-kori emlékek a Holt-Tisza mentén

Mára már nagyon kevés olyan igazi, árvízjárta ártéri területe maradt a Tiszának, amely a hamisítatlan, 19. századi, folyószabályozás előtti állapotokat idézi állat- és növényvilágában egyaránt. Mindez fűszerezve két, az Alföldön szinte egyedülálló Árpád-kori emlékkel, melyeket jól járható turistaút köt össze.

Fotó: Konfár Tibor

 

Csupán egy ilyen helyet ismerek: a Kecskeméttől alig 25 kilométerre fekvő, a Tőserdei Tisza-holtágtól a Tiszaalpári melletti Alpári-rétig elterülő gyönyörű vidéket. Az alig 9 km hosszú, zöld jelzésű turistaútat végigjárva egy csodás vízi élőhely madárvilágát, egy templomrom történetét és egy földvár históriáját ismerhetjük meg.

 

Fotó: Konfár Tibor

 

Fotó: Konfár Tibor


Templomhalom, Árpádszállás – mindig hittem abban, hogy egy-egy földrajzi objektum népi elnevezése sosem a véletlen műve. Lakitelek külterületén, a tőserdei Tisza-holtág mentén egymás mellett található e két igen beszédes nevű terület, melyek nevének eredete egészen a közelmúltig a feledés homályába merült. 2015-ben már csak legenda volt, hogy „ott a régi TSZ-központban egy nagyon régi templom van a domb alatt”, mivel a közelben zajló építkezések során sem találtak semmit. Aztán megtörtént a csoda, ott, ahol az ezeréves monda szerint lennie kell és a régi térkép is mutatja, a Templomhalom területén megtalálták az egykori Felső-Alpár nevű gazdag, Árpád-kori település ősi templomát. Anonymus szerint itt a közelben lehetett az a táborhely is, ahol Árpád vezér megpihent pár napra a bolgár Zalán fejedelemmel vívott végső csata előtt, a csata pedig, amely az Alpári síkon zajlott le, a magyarok győzelmével ért véget.

 

Fotó: Konfár Tibor

 

Fotó: Konfár Tibor


A közel ezer éves templom két méter magasan álló falai egyedülállóak a maguk nemében. Az épület megmenekülésének története sem mindennapi. Az 1920-as években a terület lelkiismeretes birtokosa, Kiss Albert homokkal betemettette a templomrom még magasan álló falait, hogy ne hordja el a köveit a környék élelmes lakossága, így mentette meg ezt a ritka műemléket az utókornak. Érdekes módon a romok feltárása szintén egy lelkes magánszemélyhez köthető.

 

Fotó: Konfár Tibor


Jelenleg a falak a Tőserdei Pálinkaház udvarán találhatóak, nyitvatartási időben szabadon megtekinthetőek, a templom feltárásának történetét bemutató kiállítással együtt. Ha valakinek ez sem lenne elegendő, áldozhat a gasztronómia oltárán az étteremben vagy a pálinkaházban.

 

Fotó: Konfár Tibor


A Tőserdő kedvelt üdülőhely a kecskemétiek körében, a fürdő környékén büfék, fagyizók sorakoznak, a part mentén játszótér, csónakkölcsönző és még egy kilátó is fogadja a kikapcsolódni vágyókat. A tőserdei, más néven Szikrai Tisza-holtág hídjánál érünk először erdőhatárt, gyönyörű, évszázados ártéri öregerdőben, egy régi gáton halad a zöld jelzésű túra útvonala az Alpári-rét felé. A túra során érintett, valamivel több, mint ezer hektáros terület Szikra és az Alpári-rét néven a Kiskunsági Nemzeti Park része, szigorúan védett. Famatuzsálemek, hatalmas törzsű nyír-, nyár- és fűzfaligetek kísérik utunkat, melyek törzsére a gyakran indaszerűen kapaszkodó kúszónövények, mint a komló, vagy a ligeti szőlő ún. „fátyoltársulást” alkotnak.

 

Fotó: Konfár Tibor

 

Fotó: Konfár Tibor


Az ilyen fátyolos, árnyas erdőkben az Alföldön igen ritka keleti kontyvirág is helyet talál, erre utal a róla elnevezett Kontyvirág Tanösvény és a Kontyvirág Erdei Iskola is. A növénytársulások mellett a Tőserdő énekesmadár-állománya is kiemelkedőnek számít, a rendkívül ritka szürke küllő és a fekete harkály mellett a fák odvaiban baglyok és denevérek is otthonra találnak.

 

Fotó: Konfár Tibor

 

Fotó: Konfár Tibor


Tiszaalpár felé haladva pár kilométer után az erdőből kilépve hatalmas, végeláthatatlan mező fogad, és a távolban felsejlő templom tornya jelzi: igen, ez már a híres Alpári-rét. A szélén, a turistaúton gyalogolva olykor a vízpartra kis kitérőt téve az évszázados fűzfák árnyékában az ártéri erdők madarainak mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Ezen a szakaszon lépdelve a vízparti csendet csupán a nád susogása, a hullámok csobbanása, vagy az éppen általunk megriasztott madarak szárnyainak suhogása töri meg olykor-olykor. Léleknyugtató környék, annyi bizonyos. Egy ponton, ahol a lápvidék és a nyílt víz összeért, egy csónak árválkodott egy fához kikötve. A hangulatról és a látványról egyetlen név ugrott be azonnal: Matula bácsi.

 

Fotó: Konfár Tibor

 

Fotó: Konfár Tibor


Tiszaalpárra egy régi, köves makadámúton érünk be. A falut átszelő zöld jelzés az Alföldön különleges látványt nyújtó, a környék fölé magasan emelkedő bronzkori földvárhoz vezet, amelyet az Árpádok korában előszeretettel használtak lakóhelyül, Anonymus krónikájában Castrum Olper néven szerepel. Mára csupán területének két ötöde maradt épen, a nagyobb rész a Tisza eróziós munkájának köszönhetően valamikor a 15. század derekán a vízbe omlott. Vajon hogyan is nézhetett ki egykoron?

 

Fotó: Konfár Tibor

 

Fotó: Konfár Tibor


Herczegh Ferencet legjobb tudomásom szerint az alpári földvár ihlette meg, amikor Pogányok című művében némi pátosszal ugyan, de remekül foglalja össze, hogy hogyan is nézhetett ki egy ilyen honfoglaláskori földvár: „Palánkfallal koronázott lomha földsáncainak és óriás gerendákból ácsolt őrtornyainak árnyékképe olyan, mint egy formátlan ököl, amely torkon ragadta és leteperte a szabad pusztát. Sötét tilalomfa a rónaság szívében. Örökös fenyegetés és irgalmatlan parancsszó, amely a sátoros pogányoknak szól..." (Egyébként a regény főhősét is így hívják: Alpár-vezér.)

 

Fotó: Konfár Tibor


A várdomb tetejéről egy kis elmélyüléssel időutazást tehetünk, a távolba tekintve a Duna-Tisza közének egyik legszebb panorámája tárul fel előttünk. A honfoglaláskori várból honfoglaláskori állapotokat idéző tájképi látvány fogadja az ide látogatót. A holtágba árvíz idején betörő Tisza által gyakran elárasztott Alpári-réten olyan madarak fészkelnek, mint a magyar természetvédelem címermadara, a nagy kócsag, a 2008-ban az Év Madarának választott kanalas gém, vagy éppen hazánk egyik legszínpompásabb madara, a jégmadár.

 

Fotó: Konfár Tibor

 

Fotó: Konfár Tibor


A földvárral szemben emelkedő Templomdomb szelídgesztenyésén átvágva érjük el a zöld jelzés tiszaalpári végpontját, a kicsinyke skanzent, amelyben egy Árpád-kori település életébe nyerhetünk bepillantást, melyet a környékbeli feltárások tapasztalatainak alapján építettek fel. A pici skanzen megtekintését követően eldönthetjük, hogy busszal vagy vonattal szeretnénk megtenni a nem egészen 10 perces utat vissza a kiindulópontra, Lakitelek-Tőserdőbe.

 

Fotó: Konfár Tibor

 

Fotó: Konfár Tibor

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2017. október
H K Sze Cs P Szo V
01
02030405060708
09101112131415
16171819202122
23
24
2526272829
3031
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. október
Fábián László:
Menedékház az Alacsony-Tátrában
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...