Konfár Tibor cikkei

Alig háromnegyed órányi autózásra fekszik a fővárostól, romantikus hangulata bármely felkapottabb kirándulócélponttal felveszi a versenyt. Part menti infrastruktúrája, szállásai, éttermei minden igényt kielégítő kikapcsolódást nyújtanak bárki számára, mégis csupán az elmúlt években nyerte el méltó helyét az üdülőhelyek színes palettáján a Bánki-tó.

A heti mókuskerékből kiszabadulva három kívánságunk volt csupán a másnapra tervezett kirándulással kapcsolatban. A forróságból menjünk hűvös, erdei környezetbe, legyenek szép, érdekes látnivalók, és végül, de nem utolsósorban, ne kelljen korán kelni. A Dobogókőtől Pilisszentlélekig gyönyörű erdőkben vezető, alig háromórás túra minden szempontból tökéletes választásnak bizonyult.

Az Imó-kő égbe szökő, hatalmas sziklafalából egy jókora forrásbarlang mélyéről zubogva tör elő a víz, majd látványos kis vízeséseken szalad tova, hogy lent a völgyben kistestvérével, a Fekete-lennel egyesülve érjék el a Tárkányi-patak medrét. Ez a jellemzően a tavaszi hónapokban látható tünemény ezúttal a sok esőnek köszönhetően egy nyár eleji túra legszebb ajándéka lett.

Negyvenkét kilométernyi tömény élmény Gyöngyöstől Parádsasvárig a hegység vadregényes tájain, melynek során felfedezhetjük II. Rákóczi Ferenc mátrai kötődésű emlékeit, és megpillanthatjuk a Mátra egy olyan rejtett, ritkán látható arcát, amely csak nagyon keveseknek adatik meg.

A palóc világörökség macskaköves kis utcái, hófehér falú házai, és fatornyos templomocskája alig száz esztendeje még pezsgő falusi élet színterei voltak. A kertek alatt és a várhegy körül futó tanösvények a hagyományos palóc gazdálkodás helyszíneit, a fás legelők, mosótavak, kenderáztatók és egy eredeti parasztfürdő világát mutatják be számunkra.

A fővárostól alig másfél órányi autóútra, Nógrád megye északi peremén, Nógrádszakál határában csordogáló Páris-patak az Ipoly felé igyekezve vadregényes szurdokvölgyet vájt magának a lágyan hullámzó cserháti dombok közé, melyet egy rövid, ám annál élménydúsabb túrával bármikor felfedezhetünk.

A Kékest mindenki ismeri. A legtöbben felmennek autóval, körülnéznek, és már indulnak is haza, abban a hitben, hogy látták a Mátrát, pedig szinte semmit sem láttak. Ha vennék a bátorságot és belépnének a Kékes évszázados bükkerdejébe, akkor egy kellemes sétával felfedezhetnék a Mátra igazi arcát, az egyik legszebb sziklabércét, a magashegységeket idéző Sas-kőt.

Eger felől Szilvásvárad felé autózva egy pillanatra tátva marad az ember szája, amikor egy útkanyarulatnál egyszerre csak megpillantja Bélapátfalva piros cserepes tetői felett a Bél-kő jellegzetes, szinte műremekké faragott monumentális tömbjét.

Upponyi-szoros, Damasa-szakadék, Három-kő-bérc, Kalica-tető, Lázbérci-tó – az Upponyi-hegység mélyén megbúvó gyönyörű bércek és sziklaszorosok nevének hallatán még a gyakorlottabb természetjárók közül is akad, aki felkapja a fejét, és elgondolkozva állapítja meg: itt bizony még nem jártam.

Nógrád megye északi peremén, vadregényes erdők mélyén, a trianoni határ által kettévágott Palóc Olimposz tetején, 727 méteres magasságban áll egy kiszolgált olajfúrótorony, melyről az ország egyik legszebb körpanorámája tárul a kalandozó kedvű kirándulók elé: ez a Karancs-kilátó.

Az egri vár elődjének falmaradványai, több ezer éves bronzkori erőd hatalmas sáncai, egy gigantikus hegyomlás nyomai, az egykori Egri Bükk Osztály évszázados kilátójának romjai, egy felhagyott dolomitbánya sziklafalai, és nem mellesleg a környékre és a Bükk-fennsíkra nyíló pompás panorámák teszik egy igazán izgalmas túra célpontjává a Bükk nyugati kapuját őrző felsőtárkányi Vár-hegyet.

Civitas Fortissima, a legbátrabb város, Balassagyarmat polgárai 1919. január 29-én ritkán látható, hősies összefogással verték ki városukból a megszálló cseh csapatokat, ezzel mutatva példát hazaszeretetből a széthullóban lévő magyarságnak. A régi nógrádi megyeszékhely hősökről regélő emlékművei, archaikus kis utcái, pazar műemlékei a palóc gasztronómia élményeivel kiegészülve egy nagyszerű városnéző kirándulást ígérnek mindenki számára.

A Balaton-felvidék bazaltsipkás tanúhegyeinek királynője lágyan lefutó, zamatos bort adó szőlőparcelláival, pazar kilátópontjaival, történelmi emlékeivel, káprázatos környezetével mindig elvarázsolja az embert. Éppen ezért választottuk idén is ezt a gyönyörű bazalthegyet első, egész napos tavaszi túránk célpontjául.

Alig háromnegyed óra autóútra a fővárostól, Hollókő közelében, Palócföld szívében egy elfeledett vár romjai omladoznak az erdő mélyén.

Fent ülünk a felhőkkel kacérkodó, tar homlokú hegytetőn. A világ összes gondja odalent maradt, átölel a csend, melyet csupán a bozótosból felcsendülő, vidám madárcsicsergés tör meg olykor-olykor.

„Lesz még egyszer ünnep a világon”. A négy fal között ücsörögve, a jelvénytartó dobozomban az elmúlt évek szerzeményeit rendezgetve Vörösmarty Mihály szavainak jegyében jött az ötlet, hogy pár mondatban bemutassak néhányat a kedvenc túráimból.