Konfár Tibor cikkei

Upponyi-szoros, Damasa-szakadék, Három-kő-bérc, Kalica-tető, Lázbérci-tó – az Upponyi-hegység mélyén megbúvó gyönyörű bércek és sziklaszorosok nevének hallatán még a gyakorlottabb természetjárók közül is akad, aki felkapja a fejét, és elgondolkozva állapítja meg: itt bizony még nem jártam.

Lágyan hullámzó, tüzes borokat adó lejtők a Hegyalján, vérzivataros történelmünk néma tanúi, Rákócziak, Perényiek várai a zord sziklabérceken, hatalmas, szinte érintetlen erdőségek, pazar sziklakilátók, aranybányák emlékei, pálos kolostorok romjai, mondhatni szinte ország az országban: ez a Zempléni-hegység.

Vajon ki gondolta volna, hogy régen még gőzmozdony is csühögött a Bükk-fennsíkon, a ma már szigorúan védett őserdő közelében? Vagy, hogy a Magas-Bakony legszebb hegyei közt vadregényes sziklaszorosokban apró dízelmozdonyok pöfékeltek az erdők mélyén? És azt, hogy Nógrád megye legnagyobb vonatrablása éppen a Medves-fennsíkra tartó kőszállító kisvasút alagútjánál történt?

A Kékest mindenki ismeri. A legtöbben felmennek autóval, körülnéznek, és már indulnak is haza, abban a hitben, hogy látták a Mátrát, pedig szinte semmit sem láttak. Ha vennék a bátorságot, és belépnének a Kékes évszázados bükkerdejébe, akkor egy kellemes sétával felfedezhetnék a Mátra igazi arcát, az egyik legszebb sziklabércét, a magashegységeket idéző Sas-kőt.

Az ország délkeleti szegletében, Gyulavári határában, az igéző szépségű Fekete-Körös árterében elnyúló, turisták által szinte ismeretlen Mályvádi-erdő mélyén lapul az évszázados fák alkotta, misztikus hangulatú „Bányaréti-őstölgyes”. Az ide vezető gyönyörű erdei utakon őzek és dámvadak csapatai kísérnek, a Körös-gátra fellépve pedig a távolból komoran kéklő Bihari-hegyek integetnek felénk.

Ennek a tragikus sorsú hegynek közel egy évszázadon át fúrták-faragták minden porcikáját, sziklagerincének eredeti szépsége a múlt ködébe vész, de még ilyen állapotában is az ország egyik legszebb, legkülönlegesebb hegyorma.

A zord sziklák rejtett zugaiban a jégkorszakból itt rekedt növények kandikálnak, a fák törzsein fél évszázaddal ezelőtt felfestett kék jelzések mutatják az utat, árnyas, misztikus légkör, érintetlen őserdei hangulat, melyet így tavasszal a mindent átható medvehagymaillat lengedez körül, Bakonykútitól egészen Királyszállásig éppen egy tucatnyi kilométeren: ez a Burok-völgy.

Alig háromnegyed óra autóútra a fővárostól, Hollókő közelében, Palócföld szívében egy elfeledett vár romjai omladoznak az erdő mélyén.

Ózd és környéke finoman szólva sem egy turistaparadicsom, az elmúlt években mégis megszerettem ezt a kissé elfeledett vidéket.

„Nincs rossz idő, csak rosszul öltözött turista.” Szabadidős tevékenységre tökéletesen alkalmatlan időben indulva csupán Rockenbauer Pál legendás félmondata nyújtott némi vigaszt a Badacsonytól Szentantalfáig tervezett túránk első kilométerein. Délutánra azonban a bágyadt téli nap fényében fürdő Káli-medence falvainak Toscanát idéző hangulata minden nehézségért kárpótolt minket.

A Kecskeméttől alig húsz percnyi autóútra fekvő Szikrai-Holt-Tisza és a szomszédos Alpári-rét az ősi, szabályozás előtti Tisza menti élővilág egyik utolsó megmaradt menedéke. Egy könnyed sétára kerestem fel ezt a varázslatos tájat, ám a jégbe fagyott ártéri világban olyan csodákra leltem, melyekről induláskor még csak nem is álmodoztam.

A Kárpátok elvesztett hegyeinek zord hangulatát idéző Upponyi-szoros, a pazar panorámát nyújtó Kalica-tető, a mesebeli nyugalmat árasztó Lázbérci-tó, az Árpád-kori Dedevár, és a ritkán járt, titokzatos Eszkála-tető felkeresése önmagában is felejthetetlen élményt nyújt az Upponyi-hegységet felkereső kirándulóknak. Egy szép téli napon ráadásként még egy igazán különleges ajándékot is kaptam ettől a kissé elfeledett, ámde csodaszép hegyvidéktől.

Harmadszor járom már az OKT-t, azt gondoltam, hogy egy rövidke Pilisszentlászló–Visegrád-szakaszon nem érhet különösebb meglepetés. Óriásit tévedtem. Pazar kilátások kápráztattak el, majdnem elgázolt egy komplett vaddisznókonda, a Borjú-főn mellbe vágott egy Wass Albert-idézet, majd végül a visegrádi vár erdőben rejtőző, omladozó falai mellett egy avarban lapuló, elfeledett Mátyás király emlékmű pörgette fel a fantáziámat.

Ha szeretsz túrázni, és hajlandó vagy picit kilépni a komfortzónádból, hogy jó esetben két, de inkább három egymást követő napon menetelj a nagy kék úton, akkor a Lokomotív Turista Egyesület által a 2022-es esztendőre kiírt „OKT 70” elnevezésű túramozgalmat neked találták ki.

A hideg idő beköszöntével rendszeresen tűnnek fel a neten szebbnél szebb fotók a Tátra hófödte csúcsairól, amelyeket nézegetve felötlik az emberben, hogy milyen jó lenne ezt élőben is látni. Persze a fotók többsége profi géppel készült és utólag megmunkált, viszont egy dolgot nem adnak vissza: azt a fantasztikus érzést, amikor ott állsz a hegytetőn, és a lábaid előtt hullámzik szinte a teljes egykori magyar Felvidék.

Pazar útvonalvezetés, párját ritkítóan ötletes tematika, egykori üveghuták helyére települt, megkapóan szép kis falvak, gyönyörű természeti környezet, mindez egy jól megtervezett egynapos körtúrába tömörítve: ez a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet legszebb látnivalóit bemutató, érdekes jelzésű Üvegesek útja.

Az ország északi peremén fekvő Somoskői vár a Karancs-Medves-vidék jelképe, az egyik legkedveltebb turistacélpont. Jellegzetes, sisaktetős nyugati tornya a közelmúltban egy új járószinttel bővült.