MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Pazar panorámák a lillafüredi sziklakilátókról

Lillafüredet bizonyára mindenki ismeri, azt azonban már jóval kevesebben tudják, hogy a völgy peremén körös-körül szinte függőlegesen kiugró, hófehéren szikrázó dolomitsasbércekről milyen különleges panorámák tárulnak a túrázók elé.

 

Molnár-szikla, Szeleta-tető, Fehérkő és Gulicska-tető – a Szinva-patak völgyét körülvevő, pompás sziklakilátókat egy kellemes, félnapos körtúrával bárki felkeresheti. Akinek van kedve, akár a Szeleta-barlanggal, vagy a szintén kevesek által ismert Herman Ottó múzeummal fűszerezheti az egyébként is változatos útvonalat.

 

Fotó: Konfár Tibor


A körtúrát látnivaló és nehézség szempontjából két részre érdemes bontani. Az első pár kilométer a Szinva tanösvényen a Herman-Ottó parktól a Palota-szállóig egy könnyebb, bemelegítő, 5-6 kilométeres szakasz, amely látnivalóival és viszonylagos könnyűségével akár kisgyerekkel is könnyedén bejárható.


A túra második fele nehezebb, kb. 8 km, a sárga, majd a zöld jelzésen, a Palota-szállótól a Fehérkőlápa Turistaházig, utána pedig tovább a Gulicska-tetőig. A látnivalók bőven kárpótolnak a szuszogtató kaptatókért. A zöld jelzésen végül visszaérhetünk a túra kezdőpontjához.

 

Fotó: Konfár Tibor


A csanyik-völgyi buszmegállónál a kisvasút sínpárját keresztezve, majd erdőbe lépve folyamatos, de nem túl meredek kaptató kezdődik. Szerencsére nem tart sokáig, egy negyedórás kapaszkodás után már fel is érünk az első kilátóponthoz, a Molnár-sziklához. A meredeken leszakadó dolomitsziklán egy magányos fakereszt vigyázza a völgyet. A legenda szerint egy szegény molnárlegény és egy gazdag molnárleány szerelmének emlékét őrzi, akik – mivel nem lehettek egymáséi –, innen vetették magukat a mélybe.

 

Fotó: Konfár Tibor


A kilátás megkapó a 313 méter magas mészkőszirtről Alsóhámorra, alant, egy közeli udvaron pedig kőből kirakott régi Magyarország-térkép vehető ki, amit minden bizonnyal a fent állóknak készítettek nagy gonddal, ugyanis máshonnan egyszerűen nem látható. A tanösvény a Szeleta-tető felé folyamatosan hullámvasutazva gyertyánosból bükkerdőre vált, a hatalmas, oszlopcsarnok-szerűen sorakozó szürke fák törzsükbe vésve régi túrák emlékeit őrzik. A legrégebbi bevésések 50-60 évvel ezelőtti turisták keze munkáját dicsérik.

 

Fotó: Konfár Tibor


A közeli, 373 méterre magasodó Szeleta-tetőn újabb csoda vár: a bimbózó orgonavirágok közt a Palotaszálló tornyai zárják a Szinva-patak völgyére nyíló csodás panorámát. Egyszerűen nem lehet betelni vele, az ember csak áll és bámul, ez ecsetre – ez esetben fényképre – kívánkozik.

 

Fotó: Konfár Tibor


A Szeleta-tető mészkőfalában évmilliókkal ezelőtt egy forrás vize hatalmas üreget vájt, a mára már világhírűvé lett Szeleta-barlangot. Herman Ottó polihisztorunk előszeretettel kutatta az ősember nyomait a Bükkben, kezdeményezésére a 20. század elején Dr. Kadic Ottokár tárta fel a barlangot, amelyből cseréptöredékek, barlangi medve csontjai, és még egy komplett tűzhely nyoma is előkerültek. Az itteni leletek után nevezték el az ősemberkutatásban ezt az időszakot paleolit Szeleta-kultúrának. A Szeleta-barlang falán fémből készült Herman Ottó-emléktábla található. Előtte tájékoztató tábla mesél a barlangról, amelyhez piros barlang jelzés vezet le a tanösvényről, mintegy 80 méter hosszan. Sok élmény ez így hirtelen, az ember ennek hatására jókedvűen baktat tovább a tanösvényen, immár lefelé, a lillafüredi országút felé.

 

Fotó: Konfár Tibor


Az ösvény egyik éles kanyarulatában, egy pihenőpadnál a fák közt megbújva egykoron kiépített, alig látható turistaút nyomai vehetőek ki nagy-nagy odafigyeléssel. Itt egy kis időutazást is tehetünk a múltba, ez azonban csak gyakorlott turistáknak ajánlható pluszkitérő. A mára már elfeledett, erősen benőtt, kidőlt fákkal torlaszolt ösvény jeles emlék romjaihoz és egy újabb szép kilátáshoz vezet. A magyar bakancsos turizmus hőskorában, 1899-ben a közeli Dolka-tetőn egy kilátót építettek elődeink, melyet Zsófia-toronyként ismert a korabeli turistatársadalom. Az építmény állítólag még egészen a 60-as évekig állt és használható volt. Ma már csak a romjai látszanak. No, és amiért anno ideépítették: a pazar kilátás a völgyre, majd a 20-as évek végén épült Palotaszállóra. Állítólag tervezik az egykori, ikonikus kilátó visszaépítését.

 

Fotó: Konfár Tibor


Továbbhaladva a tanösvényen hamarosan a lillafüredi autóúton lyukadunk ki, ahol érdemes kb. 150 métert visszafelé menni egy letérésig, ott pedig Felsőhámor autentikus kis utcáin találhatjuk magunkat. Ezeket magunk mögött hagyva egy mellékutcába, az Erzsébet sétányra fordulunk, ahol a völgy ölén megbújva egy apró kis ékszerdoboz várja a látogatót: Herman Ottó egykori üdülőháza, amely ma múzeum, és a tudós polihisztor életébe enged bepillantást. A kiállítás nagyon érdekes, Herman Ottó életétől a barlangi medve fogain át a Szeleta-kultúra ősemberének babérlevél-alakú nyílhegyéig sok mindenről kaphatunk tájékoztatást, kiváló tárlatvezetés mellett.

 

Fotó: Konfár Tibor


A múzeumlátogatás pihenőként sem jön rosszul, ugyanis a túra leghosszabb és legmeredekebb emelkedője következik. A zöld sáv jelzésű turistaút gyönyörű bükkerdőben szerpentinezik felfelé, nagyjából másfél kilométer hosszan az 567 méter magas Fehérkőig, melynek névadó, hófehér szikláiról ismét pazar kilátásban lehet részünk a lillafüredi völgyre, és a távolban a Bükk hegység 900-as koronája is felsejlik.

 

Fotó: Konfár Tibor


A Fehérkő után egy újabb érdekes létesítményt lehet meglátogatni, a fehérkőlápai, egykori DVTK turistaházat. Egy kezemen meg tudom számolni, hány ehhez hasonló hegyi turistaház működik még az országban, amit 500 méter feletti magasságban egy kis család működtet, finom, házias ételekkel, szörpökkel, saját sütésű házi kenyérrel és forralt borral várva a kirándulókat. Nagyon szimpatikus hely, érdemes felkeresni.

 

Fotó: Konfár Tibor


Hogy kevésbé gyakorlott túrázók se maradjanak ki egy ilyen autentikus élményből, kis turpisságot azért belevihetünk itt a túrába: a 2015-ben átadott lillafüredi libegővel is megtehetjük ezt a karcos szintemelkedést. A felső állomástól előbb hozzávetőlegesen 10 perc alatt elérhető a turistaház, majd újabb tízperces kitérővel már a Fehérkőn csodálhatjuk a kilátást, éppen úgy, ahogyan a szerpentinen felkapaszkodók tehetik.

 

Fotó: Konfár Tibor


A turistaházban feltöltődve újult erővel vághatunk neki az utolsó kilométereknek. Kényelmesen sétálva előbb a szépen foglalt Hajnalka-forrást ejthetjük útba, majd balra letérve ismét szép erdőben haladhatunk a Gulicska-tető felé. Érdemes a lábunk elé is figyelni, mert a Bükkre oly jellemző karrmező, népies nevén ördögszántás ugyan nagyon szép és érdekes látvány, ám a bokatörő kifejezés éppen ugyanennyire illik rá.

 

Fotó: Konfár Tibor


A Gulicska-tető 544 méteres csúcsáról egyszerre tárul elénk mindaz, amit a mai napon eddig láttunk, és az is, amit még nem. A Bükk hegység keleti nyúlványainak ölelésében a Szeleta-tető, a Fehérkő, távolban a Bükk-fennsík napsütötte magaslatai, a közelben a lillafüredi völgyet a magaslatokról lecsapó záporeső fellegei teszik hihetetlenül látványossá.


Kalandozó tekintetünket észak felé fordítva az Aggteleki-hegység és a Zemplén nyugati szélének magaslatain pihentethetjük meg, míg a távolból a Gömör–Szepesi-érchegység ezer méter fölé emelkedő bércei integetnek felénk.

 

Fotó: Konfár Tibor


A Gulicskáról lefelé menet, mint mindig egy jól sikerült túra során, most is dúdolásztam. „Acélváros, Miskolc mindig várni fog” – zúgott a fejemben a jól ismert nóta, miközben a zöld jelzésen való kényelmes ereszkedéssel hamarosan visszaértem a település szélén parkoló autómhoz, a túra kiindulópontjához, a Herman Ottó parkhoz.

 

Szöveg és fotók: Konfár Tibor


Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

 

A cikk először 2017 májusában jelent meg.





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. május
Orliczki Gábor :
Tekergős az út hazafelé
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...