MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Sümegtől Zalaszántóig

Egy reggeli vonattal indultam Budapest-Déli pályaudvarról Tapolca felé, ismét megcsodálva a vasúti kocsi belső terének csodálatosan rózsaszín színvilágát, ami a Família Kft. sorozat lakberendezői világát idézte fel bennem.

 

Tapolcán egy gyors kajálásra beugrottam a buszpályaudvarhoz, de siettem is rögtön utána vissza, mert indult a vonatom Tapolcáról Sümegre. Közben azon gondolkodtam, hogy milyen hülye is vagyok, 15 perces vonatút után napokat töltök majd azzal, hogy visszamásszak Tapolcáig. Sümegen a szépen felújított vasútállomás forgalmi irodája előtt van a bélyegző, mellette egy faládákból összeállított kis vonatot is megnézhetünk.
 


A vasútállomást elhagyva az első ház újra lenyűgözött: a kertben álló fehér állatfigurák csodás háttereként műaranyozott osztású ablakok, az ablakokban lila művirágok adnak valami egészen csodás összképet. Ebben az utcában van egy ritka szakasz is, ahol a 4 jelzés (kék, piros, sárga, zöld) együtt halad. Sümeget már megnéztem korábban, így most csak áthaladtam rajta. Az utolsó házakat elhagyva néhány kecskegida mekegett lelkesen, utána már csak a távvezetékek óriási tartóoszlopai, majd balra egy felhagyott krosszpálya mutatták a városi élet jeleit. A földút lassan leereszkedve éri el a vasúti síneket, ezek keresztezése után néhány száz méterrel lehet egy kis kitérőt tenni a Sümegi Bazaltbánya vasútállomás felé. Itt az út élesen elkanyarodik, az aszfaltút elérésekor újabb kanyar jön.

 

 

Így térünk rá a sarvalyi vadászházhoz vezető útra.

 

 

Amely a bélyegzőnek is otthont adó házig visz fel.

 

 

Az erdészházhoz felérve jobbra forrásvíz is csörgedezik, balra lejjebb a nagyobb erdészeti épületek sorakoznak. Fentebb elvileg Sarvaly falu egykori épületeihez visz egy P, majd kék L jelzés, de ezt nem találtam meg – lehet, hogy az erdészet elkerítette a területét. Így mentem tovább az úton, ami ebben a kereszteződésben vett kanyart. Az emelkedést idővel enyhe lejtés követi. Útközben hatalmas területeken, rengeteg medvehagymával találkoztam.

 

 

Egy idő után elértem egy ma már elég nehezen észrevehető egykori erdészház romjaihoz. Előtte jókora rét terül el, a háznak már csak egyes falai állnak.

 

 

Figyelni kell, mert ennél a résznél újabb kanyart vesz, földút visz a fák között. Amikor ezen kiértem egy szélesebb útra, egy rókával futottam össze. Az új útra balra kell fordulni, de csak úgy 200 méter erejéig, utána jobbra felfelé indul meg a hegymászás. Jó meredek rész jön, de nem túl hosszan, később enyhül az emelkedés foka. A Fekete-tótól nem kell sokat várni, csupán egy fekete földes, mocsaras mélyedést takar.

 

 

Továbbfolytatva az utat, nemsokára felértem egy keresztúthoz. Itt van néhány pad, egy furcsán tekeredő törzsű fával. Érdemes volt jobbra kitérőt tennem a kék L jelre, ez visz fel a Tátika várromjához, ahonnan remek kilátás nyílik.

 

 

A padokig visszasétálva a K jelzésen lehet továbbmenni. Hamar erős lejtésbe fordul az út, több színváltozatban kör jelzések is becsatlakoznak. Maradjunk mindig a kéken, ez levisz az autóútig. Amikor azt elérjük, jobbra van a Hidegkút. Szépen kiépített, van pár pad is.

 

 

Ezután csak röviden kell az aszfaltúton haladni, majd balra letérni egy mező szélén. A mezőn alig van jelzés. Haladjunk úgy, hogy jobbra essen a rét (azaz a Kovácsi-mező), balra pedig a bozótos-erdős rész.

 

A Kovácsi-mező

 

Pár száz méter után, a mező felső végénél lehet bemenni a fák közé. Itt néhány törést leszámítva egyenesnek mondható az út. A Kovácsi-kút kereszteződésében már jó nagy tábla jelzi, hogy nincs messze a sztúpa. Útközben néhány tájékoztató tábláról még okosodhatunk is, magyar és angol nyelven. Bár már lenyugvóban volt a nap, a buddhista szentélyhez érdemes volt betérni. Először megpillantva az volt az érzésem, hogy nem is ezen a bolygón járok.

 

 

Ha tudod időzíteni, május 21-én érdemes feljönni, ekkor tartanak itt Buddha születésnapi ünnepséget. A sztúpa mellett egy kis ajándékboltban vehetünk buddhista témájú szuveníreket, és épült egy egészen komoly méretű meditációs épület is. A sztúpa után továbbfolytattam utam, innen már lejt a faluig. Már előbb házak közé értem a szőlősben, a faluba beérve pedig a vízimalomhoz visz az út. Itt ért el az este, így már csak felsétáltam a kempinghez, ahol megszálltam éjszakára.

 

 

Képek és szöveg: Papp Géza – kektura.blog.hu 

 

 






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. május
Rajki Róbert:
Harmatos hajnal
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...