Márai Sándor azt gondolta, hogy a jó öreg somlói bort (somlait) igazából a világbéke „kitörésekor” szabad csak élvezni. Ezt félek, nem lesz időm kivárni, de abban biztos vagyok, hogy Márainak abban igaza van, a jó somlói borban találkozik a nyugat tudós kíváncsisága a kelet bölcsességével. És abban is, hogy ennek a bornak a titka a hegy titokzatosságában van. És mi a hegy titka? Induljunk, hátha a nyomára akadunk!

1 / 5

Fotó: Németh Imre

Kapcsolódó cikkek

Somló – Egy páratlan tanúhegy felfedezése

Tovább

Fellegvár a szőlők felett – Somlóvár

Tovább

Utunkat a tanúhegy délkeleti oldalán, az Apátsági-dűlő területéről indítjuk. Itt találhatók a legértékesebb, és legszebben művelt szőlőültevények. Jó minőségű betonúton indulunk, ami igencsak váratlan kanyarokat vet, mire eléri a felső utat, pont ott, ahol a sárga forrásjel vezet minket tovább jobbkéznek. Eddig inkább nagyobb birtokok között vezetett utunk, de innen már a kisebb szőlőskertek következnek, és egyre több az elhagyatott hegyi lak is.

2 / 5

Fotó: Németh Imre

A kilátásra eddig sem panaszkodhattunk, de innentől csodás panorámájú út vezet tovább. A közelben regélő présházakat, felhagyott telkeket látunk. A hegy alattunk lévő „szoknyáján” takaros szőlőületvények, arrébb a környező települések templomtornyai, míg

De érdemes az utat is figyelnünk, mert hamarosan egy fontos elágazáshoz érünk, ahonnan lemehetünk a közeli Szent Márton-forrás, vagy akár Doba község irányába, de mi a vár felé fordulunk egy löszmélyútra, felfelé. Szűk, árnyas szurdokban haladunk, ahol az útbevágás oldalában fák gyökerei küzdenek az erózióval és a gravitációval, és csak a Kinizsi Pál alatt „behorpadt” bazaltszikla után „robban” az őserdőszerű erdő. A meredek úton felérve a nyeregbe már nyert ügyünk volt, innen öt percre sincs a vár. A felújítás remekül sikerült. Volt időnk bejárni az impozáns romokat, és hosszan merenghettünk a vár igencsak kalandos múltján.

3 / 5

Fotó: Németh Imre

Innen erős meredélyen, de hamar feljuthattunk a tetőre, ahol 432 m-en tekinthettünk körbe. A ligetes tájon igencsak zsúfolódtak a látnivalók. A legfeltűnőbb a kilátó (hétköznap zárva tartó) épülete volt, de sok más emlékmű, emléktábla, szobor, kopjafa, kereszt is színezte a kínálatot. És kellemes asztalos-pados pihenők is várták a fáradt vándorokat itt fent.

Rövid ebédszünet után innen már elfogytak az emelkedők; először a déli perem ösvényét jártuk meg. Csodás kilátóhelyeket fedezhettünk fel a déli bazaltplató peremén, ahol a bazaltorgonák tetejéről lepillantva nemcsak a szépségtől, de a mélységtől és meg-megszédültünk.

4 / 5

Fotó: Németh Imre

Kapcsolódó cikkek

Hat középkori bakonyi vár, ami azonnal elvarázsol

Tovább

Szenzációs lelet: közel 3000 éves nyakéket találtak a Somlón

Tovább

Egy hatalmas vadkörtefánál visszafordultunk, és átvágtunk a kései virágokkal tarkított nagy réten. A Kitaibel-tanösvény jelzése meredeken, először természetes, de szabálytalan „bazaltlépcsőkön” vezetett le a Margit-kápolnához. Itt nagyon reménykedtünk némi borkóstolóban, de hétköznap lévén, ezt el kellett napolnunk.

Tovább ereszkedve lefelé ebédszünetet tartó szőlőművelő munkásokkal találkoztunk, akik azonnal felajánlották kapáikat egy kis szőlőművelésre. Szerencsére elfogadták azt az ellenérvemet, hogy több kárt okoznék, mint hasznot. Innen már csak pár száz méter volt a szállásunk.

5 / 5

Fotó: Németh Imre

Mindössze 10 km-t jártunk végig, de az élmények sora számtalan, számolhatatlan: illatok, ízek, színek, emberek, fák, virágok, fény, művelt kertek és szőlők, változatosság, látványosságok, panoráma…

Ebben megerősített az esti borkóstoló: Mundi Gábor házigazdánk és borai az égieket varázsolták elénk, belénk. Ehhez a bor (talán) kevés lett volna, kellett egy szerethető, hiteles ember, egy barát is.