Egy erdő életében meghatározó szerepet töltenek be az idős fák. Méretüknél fogva számos élőlény számára jelentenek élőhelyet, segítik az erdőt, hogy az egészségesebb és ellenállóbb legyen, ráadásul egy 300 éves fa annyi oxigént termel naponta, ami 50 ember napi szükségletének felel meg.
Erdő és erdő között nagy különbség lehet, még akkor is, ha történetesen csak két völgy választja el őket egymástól. Az ország nagy részét kitevő telepített erdőkben azonos korú, szálfa egyenes fákat látunk egymás mellett, vannak azonban olyan erdők is, igaz már nem sok, ahol mindenféle korú egyed megtalálható, a fiatal csemetétől az öreg matuzsálemekig. Ez utóbbiakhoz kötődik az erdei élőlények nagy része, nélkülük nincs egészséges erdő.
Több öreg fa, több rovar, több madár
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársai az Élettel teli tölgyesekért kutatóprogram keretében hazai tölgyesekben azt vizsgálják, hogy az erdő szerkezete milyen hatással van annak élővilágára, például milyen kapcsolat van az erdei madárvilág és az öreg fák jelenléte, illetve hiánya között.
„Egy tölgyesben az idős és vastag fák jelenléte befolyásolja leginkább a madárközösségek jellemzőit. Különösen a rovarevő madárfajok (például a füzikék és a poszáták), illetve az erdő egészségében nagyon fontos szerepet játszó harkályok száma függött jelentősen a vastag fák számától és sűrűségétől” – mondta Komlós Mariann erdőökológus, az idén tavasszal megjelent tanulmány egyik szerzője a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont honlapján.
Az öregebb és vastagabb törzsű fák rendszerint durvább felszínű kérgén, illetve nagy, többszintű lombkoronájában változatosabb rovarközösség él, ami kedvező a rovarevő madarak számára is.
A Gerecse egyik szépséges, 300 éves tölgye is okat tudna mesélni erről.
Öreg fák nélkül nincs vadmacska
Az erdő lakói számára kulcsfontosságúak az odvas fák. Az odúk költő-búvó, pihenő vagy akár telelőhelyek is lehetnek, és részben a korhasztó gombák, részben odúkészítő állatfajok készítik azokat.
Odút azonban nem mindenki tud készíteni, a nagymesterek ezen a téren a harkályok.
A nagyobb testű, erősebb csőrű harkályok, mint a fekete harkály, a keményebb fákban is tudnak odút készíteni, a kisebb harkályok csőre azonban ehhez nem elég erős. Ők vagy a puhafákra mennek, mint a fűz és a nyár, vagy az idősebb fákra, mert azokban már megindul a korhadás, és így számukra is könnyebben megmunkálhatók lesznek.
A legnagyobb testű hazai harkályfaj, a fekete harkály, mellyel egyre többször lehet a városi parkokban is találkozni
A harkályok egy odút csak egy évig használnak, utána újat készítenek, a régieket pedig más állatfajok veszik birtokba. A legkisebb odvakba széncinege, kékcinege, örvös és kormos légykapó költözhet be, a kicsit nagyobbakba seregély vagy pelék, de a nyuszt és a denevérek is behúzódnak. 26 hazai denevérfajból 24 kötődik az odvas fákhoz.
Az odúk idővel – a korhasztó gombák segítségével – egyre nagyobbak lesznek. A nagyobb testű emlősök, mint a vadmacska, vagy nagyobb madarak, például a baglyok számára nagyobb üregekre van szükség, ezek képződéséhez pedig idő kell, a fiatal fákon ilyen odvak és üreg még nincsenek.
Akit bővebben is érdekel a téma, annak ajánljuk a Filmdzsungel Stúdió Amiről a fák suttognak című filmjét.
Petétől az utolsó leheletig a korhadó üregben
Az idős fákhoz rengeteg rovar is kötődik, akik, ha kivágnak egy számukra otthont adó odvas fát, nem tudnak több km-re eljutni, és újat keresni maguknak, így megfelelő élőhely nélkül elpusztulnak. Egyetlen méretes kocsányos tölgyön akár több száz rovarfaj is élhet.
Az ország egyik legritkább rovarfaja, a remetebogár is az öreg fákhoz kötődik, és nevéhez méltóan szereti az erdő csendjét, kerüli a zavarást, és még rajzani is akkor rajzik, amikor más rovarok már túl vannak ezen. Míg pár száz évvel ezelőtt a remetebogár átlagos fajnak számított hazánkban, a megfelelő élőhelyek fogyatkozása miatt mára nagyon megritkult a populációja.
A megfelelő élőhelyet ugyanis számára az öreg, odvas, üreges fák jelentik.
A lárvák több éven keresztül a fa korhadó üregében fejlődnek, és a korhadó faanyagot eszik. Bábozódáskor szintén a korhadt fa szemcséiből készítik bábbölcsőiket. A kifejlett bogarak csak néhány hetet élnek, de ők is a lárvák lakta üregek közvetlen közelében élnek. Ha az idős fák eltűnnek, akkor velük együtt a remetebogarak is el fognak tűnni.
Nem különálló fák sokasága
A kanadai Brit Columbia Egyetem tanára, Suzanne Simard több mint 30 éve kutatja az erdőket és a fák kommunikációját. Szerinte az erdő egy összefüggő, komplex rendszer, amelynek tagjai szoros kapcsolatban állnak és kommunikálnak egymással.
Az összekötő kapcsot a talajt keresztül-kasul behálózó gombafonalak jelentik, amelyeken keresztül a fák üzeneteket küldenek egymásnak. A fák kémiai jelzőanyagokon keresztül „beszélgetnek”, és a kommunikációs hálózat csomópontjaiban az ún. anyafák állnak.
Ezek az idős egyedek olyanok, mint nálunk a szülők, táplálják a fiatalokat, tájékoztató üzeneteket, figyelmeztető jelzéseket küldenek a többieknek, segítik az erdőt, hogy az ellenállóbb és erősebb legyen. Kicsit túlozva és nagyon fennkölten azt is mondhatjuk, hogy az öreg fák továbbadják bölcsességüket a fiatalabb generációknak.
A különleges tárlaton hazánk legnagyobb, legidősebb és legnevezetesebb fáinak történetét ismerhetik meg látogatóik Kállai Márton fotóriporter tolmácsolásában. A kiállítás abból az ötéves fényképsorozatból válogat, melynek keretében Kállai Márton és szerkesztőtársa, Kovalik Máté a kultúrtörténetileg jelentős fafajokat kutatta és örökítette meg Magyarország minden szegletében.
További információk: https://www.mezogazdasagimuzeum.hu/
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/J5VKJS69CYF.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
