MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Téli túrák kisbabával, kisgyerekkel

Ezen a télen szerencsére a betegségek és az esős idő ellenére egészen sokszor kijutottunk a természetbe, sőt, havas tájban is egészen gyakran gyönyörködhettünk. Volt, amikor csak egy-két órát szerettünk volna a szabadban tölteni, lehetőleg hóban, így feltöltve magunkat boldogsággal, a gyerekeket élménnyel, az időt kalanddal.  

Íme, hét rövid, de annál szebb téli kirándulás, amely könnyedén bejárható akár kevésbé jó útviszonyok mellett is:

 

1. Hármashatár-hegy – Virágos-nyereg oda-vissza, táv: 3,2 km

 

A városban már elolvadt a hó, sütött a nap, de ahogy kanyarogtunk fel a Hármashatár-hegyre, váltott a táj szürkéből fehérbe. Gyönyörűen csillogott a hó, így még nagyobb kedvünk lett egy télies kiránduláshoz. Ezúttal Betti tartott velünk a hátán Mátéval és Gloria, Rajmit cipelve. Az útvonalat illetően több tervem is volt. Fent a hegyen összedugtuk a fejünket és megszavaztuk, hogy menjünk egy kicsit a kéken, hiszen Gloria ugyan lejárta már a Hármashatár-hegy – Virágos-nyereg szakaszt, de pecsételni épp nem tudott, így ezúttal ezt is pótolhatta.

 

Fotó

 

Elsőként a Guckler Károly-kilátóba mentünk fel, megcsodáltuk a várost ebben a szép, téli napsütésben. Aztán folytattuk utunkat lefelé a kéken, a Virágos-nyereg irányába. Élveztük, ahogy ropogott a hó a talpunk alatt, Barnus közben elaludt, így alkalmam nyílt jó kis beszélgetésekre Bettivel és Gloriával. Az út néhol kicsit meredek volt, néhol kicsit csúszott, de teljesen jól járható volt. Gloria pecsételt a nyeregben, majd visszafordultunk, és ugyanazon az úton kapaszkodtunk fel a hegyre, ahol lementünk.

 

 

 

A végén pedig beültünk a Hangár Bisztróba egy jó kis ebédre, kávéra. Asztalunk közvetlenül a gyereksarok mellett volt, így akkor is nyugiban ehettünk, amikor a gyerekek már jóllaktak, hiszen ők vígan játszottak tovább. A kilátóhoz ezen a télen még egyszer visszatértünk családilag, Gáborral és a két kis Potyautassal, hogy Nimródka se maradjon ki a jóból. Neki is nagyon tetszett a kilátó is, valamint a Hangár vendégszeretete is.

 

 

2. Budaörs feletti hegyek (Sorrento, Huszonnégyökrös-hegy), táv: 6,5 km

 

A Sorrento egy nagy kedvenc hely nálam, szeretem a fenyvest, melyben elterül, szeretem a szikláit, a hangulatát meg még annál is jobban! Hiába, bennem a mediterrán hangulat nagyon kellemes érzéseket kelt, és ennek a helynek – különösen magyar viszonylatban – igenis mediterrán hangulata van. Talán nem véletlen a névválasztás sem.

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

Ezt a kis túrát Bellával – Lócival és Gloriával – Rajmival jártam be, természetesen Barnussal a hátamon. Budaörs felett a hegy lábánál találkoztunk, épp ott, ahol a sárga turistajelzésre rá lehet már térni gyalogosan. Először a Huszonnégyökrös-hegyet céloztuk meg, itt még nem jártam. Barnus jót aludt a hátamon, mi pedig gyönyörködtünk a panorámában, ami Budaörs házaira nyílt, de így is szép volt.

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

Innen azonnal visszatérni az autóhoz túl rövid lett volna, így elindultunk a másik irányba is, felkerestük Sorrento szikláit is. Most is nagyon tetszett a hely! A gyerekeknek adtunk egy kis szabadságot, csúszhattak-mászhattak a földön, mert épp nem volt sem hó, sem nagyon hideg. Az természetesen annyira nem tetszett nekik, amikor úgy döntöttünk, szedjük a sátorfánkat, és visszaindulunk az autóhoz.

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

A túra végére megint megéheztünk, és a svéd húsgolyók hívogattak minket, ha már Budaörsön jártunk. Ez lett a vesztem, illetve a telefonom veszte: Barnussal a hátamon, szatyrokkal és kabátokkal a kezemben és az övtáskámmal egyensúlyoztam a vécében, amikor a telefonom a farzsebemből nemes egyszerűséggel koppant-loccsant a fajanszban. Nevezetes túra volt, az biztos! A telefon megadta magát, még szerencse, hogy épp karácsony előtt voltunk, és a Jézuskának pont volt ideje egy új készüléket beszerezni.

 

3. Széchenyi-hegy, Erzsébet-kilátó kisvonattal és gyalog, táv: 2 km

 

Nimródka karácsonyra megkapta a Brúnó Budapesten című könyv második részét, melyben a kis főhős végig kirándulja szinte az egész Budai-hegységet. Nimródka részben innen, részben a mi elbeszéléseinkből ismerte az Erzsébet-kilátót, így a téli szünetben, egy kevésbé orrfújós napon felkerekedtünk, és Brúnó nyomában elkirándultunk a kilátóhoz. De nem is akárhogyan: az autót a kisvasút végállomásánál hagytuk, és vonattal zötykölődtünk el Jánoshegy megállóig. Innen egy kis emelkedőn kellett felkapaszkodnunk a Libegő büféig, majd onnan tovább, az Erzsébet-kilátóhoz. Utóbbihoz a lépcsősort választottuk felfelé, melynek igen magas lépcsőfokai vannak. Nimródkának ez rendkívül tetszett, így minden magasabb téremelésnél aranyos kacagásba kezdett. Barnus vígan kémlelt a hátamról, és volt, hogy csatlakozott a viháncoláshoz.

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

Fotó: Nábrádi Judit


A kilátóban igen hamar végeztünk, nem marasztalt minket a hely, hiszen a szél majd lefújta a fejünket. De nem csak mi lettünk megtépázottak, a nemzeti trikolor is igen viharvert volt a kilátóban. Természetesen most is betértünk a büfébe melegedni, teázni egy jót. Aztán a továbbindulást a vonathoz igazítva indultunk tovább. Egy kis hintázás is belefért a szemközti játszótéren, majd leereszkedtünk a megállóba, hogy visszadöcöghessünk a kisvonattal a Normafa parkolóba.

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

4. Rókahegyi körtúra, táv: 5 km

 

Rókahegyre már régóta készültem, mégis egy túratárs anyuka, Csilla dobta be, hogy menjünk oda valamikor. Sajnos pont ők nem tudtak velünk tartani, de két új anyuka is csatlakozott hozzánk, aki korábban nem túrázott babával. Így a kis csapat rajtunk kívül Gloriából és Rajmiból, Bellából és Lóciból, Rékából és Mesiből, valamint Lejlából és Somából állt.

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

Az Ürömi Hütte előtt volt a találka, ez volt a túra kiinduló és végpontja. A gyaloglást a kőbányában kezdtük, ahol itt-ott még jócskán maradt a napokban hullott hóból. A látvány lenyűgöző volt: óriási kőfalak, sziklák, partoldalak. A rövidke, bányában vezető rész felénél tarthattunk, amikor több baba jelezte, nyújtózkodna kicsit, így letettük őket egy kis pihenőre, evésre-ivásra. Innen adtunk nekik egy kis időt, hogy totyogjanak a saját tempójukban, aztán amikor meredekebb lett a terep, megint felvettük őket. Barnussal azt játszottuk, hogy megérintjük az út közvetlen közelében levő fákat, ezen roppant módon kacagott, nagyon cuki volt!

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

A kőbányában tett kör végén még hiányérzetünk lett volna, ha máris visszafordulunk a kocsihoz, így tettünk még egy kört a rókahegyi tanösvényen. Ez részben a házak között vezet, részben kellemes kis fenyőerdőben, így nem bántuk meg, hogy így döntöttünk. És közben a gyerekek apraja-nagyja aludt is egy kicsit. A túra végén megint elfogyasztottunk egy jó kis menü-ebédet, ezúttal az Ürömi Hüttében. Hazafelé pedig beugrottam megdajkálni a nem messze lakó hármas iker unokahúgaimat is, mert kivételesen nem kellett Nimródkáért szaladnom az oviba a túra után, érte a nagyiék mentek.

 

5. Normafa – Szépjuhászné, táv: 6 km

 

A nagy hóesés láttán úgy döntöttünk, a kirándulást nem hagyjuk ki, inkább olyan terepre szervezzük, ami nincs messze a civilizációtól, így 10-15 percen belül elérhető zárt, fűtött hely egy esetleges vészhelyzetes pelenkacsere felmerülésekor. A választás a Normafára esett. Velünk tartott Bella és Lóci, valamint Gloria, aki bevállalta mindkét gyermekét: a 2 éves Rajmit és az 5 éves Zoét is. A nagy hó miatt szánkót is hoztak, ami igencsak jó szolgálatot tett.

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

A táj csodálatos volt, minden fehérbe öltözött: a talaj, a fák, a bokrok, a gallyak, mindenen megtapadt a vastag hótakaró. Zoé vidáman feszített a szánkón, amit Gloria húzott, a többi aprónép pedig a hátunkon utazott. Első megállónk a Libegő büfé volt, betértünk egy meleg teára, rétesre, és Barnus pelenkájának még a csere is időszerű volt, így minden szempontból sikerült kihasználni a melegedőt. Jól éreztük magunkat, így repült az idő rendesen. Mire összeszedtük magunkat, Bella rájött, neki már sietnie kell. Én viszont említettem korábban azt a lehetőséget is, hogy vissza kisvonattal megyünk, ehhez Zoé ragaszkodott is. Sajnos a jánoshegyi megállóhoz lerohanni már nem lett volna idő, így Bella azt mondta, ő visszasétál, mi menjünk csak tovább, ha gondoljuk. Gloriával a továbbmenetel mellett döntöttünk, le, egészen a Szépjuhásznéig.

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

Az erdő szépségével nem győztünk betelni, a két „hátibaba” aprónép elaludt a hátunkon, Zoé pedig továbbra is hol a szánkón ült, hol a hóban hancúrozott, és hóangyalkákat csinált. A végén már várta, hogy megérkezzünk a kisvonathoz, és a vonatozás ismét nagyon jókedvre derítette. Barnus is vígan csibészkedett a vonaton zötyögve, amiben Rajmival nagyon jól egymásra találtak.

 

6. Szépjuhászné – Kaán Károly-kilátó, táv: 2 km

 

A tél talán leghidegebb, leghavasabb napjait írtuk. De mehetnékünk volt, és ezzel nem voltunk egyedül, és ráadásul oviszünet is volt. Nimródka folyamatosan Buda kilátóiról beszél, így megígértem neki, az ovimentes napon ellátogatunk a Nagy-Hárs-hegyre, a Kaán Károly-kilátóhoz. Mikor Gloria megtudta, hogy két gyerekkel megyek, Zoét is megkérdezte, szeretne-e jönni, és mivel igent mondott, kikérte az oviból. Rajmi természetesen jött velük. És velünk tartott Réka is Mesivel, Csilla Flórával, valamint Andi, aki nagylányát a bölcsiben hagyta, a pocakjában viszont pici fia utazott, amit májusra vár.

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

A Szépjuhásznénál találkoztunk, kivételesen mi voltunk az elsők, akik megérkeztek, és fél órával korábban is, mint a megbeszélt találka volt. Szépen komótosan felöltöztettem a fiúkat, kicsit ettek, kicsit futkostak a hóban. Aztán mikor Csilláék befutottak, beültünk a büfébe egy-egy menzateára. Jó is volt, hogy melegben várhattunk meg mindenkit, mert a szép idő miatt iszonyatos volt a közlekedés és sok a késés. Mikor teljes lett a társaság, felkerekedtünk, és elindultunk a sárga jelzésen fel, a Nagy-Hárs-hegyre. Nimródka és Zoé nagyon egymásra találtak, kergetőztek, fetrengtek a hóban. Többször kellett őket noszogatni, hogy jöjjenek ki a szép, friss, fél méteres porhóból, és tetőtől talpig tiszta havasak voltak, mire felértünk a kilátóhoz.

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

Odafent nagy szél volt és korlátozott kilátás, Barni nemtetszésének hangot is adott, így hamar le is ereszkedtünk a lépcsőkön. Volt egy kis piknik, buborékfújás a kilátó tövében, aztán mikor felpakoltunk, hogy megyünk tovább, hárman is szépen rázendítettek. Így az eredeti terv helyett visszamentünk egyenesen a Szépjuhásznéhoz, és kihagytuk a Kis-Hárs-hegyet és a Makovecz-kilátót. Tudomásom szerint egyébként is le van zárva. Nimródkának volt ugyan egy kis hiányérzete, de megígértem neki, hogy jobb időben, ha nyitva lesz, meglátogatjuk.

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

A túra végén most sem maradhatott el a menü-ebéd a büfében, jó kis menzateával leöblítve. Zoé szerint nem túrós tészta, hanem turista tészta volt az ebéd. Remek kis túra volt, mínusz 6-7 fokban nem is kellett hosszabb, és optimális volt, mert 1-re itthon voltunk, és a két kis potyautas szépen aludhatott a saját ágyikójában.

 

7. Kamaraerdei tanösvény, táv: 5 km

 

Kivételesen hármasban túráztunk, és olyan felállásban, hogy éppen a főpotyautas hiányzott, mert a mai nagyszülői látogatáson úgy döntött, nagymamázik-nagypapázik a hétvégén. Így Nimródka délutáni alvása után felkerekedtünk, és elvillamosoztunk Kamaraerdőre. Kivételesen senki sem volt a hátamon, és nem is számoltam azzal, hogy bárkit cipelnem kellene, noha egy hordozókendőt azért bedobtam a hátizsákba. És mivel most volt hát, hogy hátizsákot vigyünk, még egy termosznyi forró, mézes tea is utazott velünk, ami nagyon jól esett az erdei kiruccanás során.

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

Utunk nagy részén a kamaraerdei tanösvényen mentünk, ahol nagyon érdekes, ismeretterjesztő táblák sorakoztak az ösvény mellett. A helyi élővilágot mutatták be, és Nimródka legnagyobb örömére olyan elemek is voltak, melyeket nemcsak megnézni és elolvasni lehetett, hanem megtapogatni, forgatni, keresgélni is. Például megnézhettük, mekkora Nimródka szárny fesztávja – pont, mint egy héjáé, vagy hogy milyen nyomai vannak a különböző erdei állatoknak. Nimródka tisztességesen végiggyalogolta a túra mind az 5 kilométerét, ami nem kis teljesítmény egy háromévestől, pláne hóban!

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

Kényelmes kis körtúrát jártunk be, a végén pedig a villamoson haza elfogyasztottuk a reggel közösen sütött csokis kekszünket is. Nimródka nagyon jó érezte magát a kiránduláson, Barnus pedig a nagyszülőknél, Esztergomban.

 

Szöveg és fotók: Nábrádi Judit
 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. december
Nagy Ferenc:
Tükröződés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...