A Grossglocknertől Heiligenblutig, avagy az „Alpok-Adria” első etapja
Ausztria legmagasabb csúcsának árnyékából, az örök jég gleccserbirodalmából indulva, vízesések zubogásától hangos, virágzó alpesi tájakon keresztül érünk Heiligenblutba. Ha teljesítettük ezt a varázslatos, klasszikus kirándulást, akkor az Alpok-Adria túraútvonal első szakaszát tudhatjuk magunk mögött.
Ausztrián, Olaszországon és Szlovénián halad keresztül az a 690 kilométer hosszú túraútvonal, mely az Alpok hegyóriásaitól a Trieszt közeli tengerpartig vezet. Egyedülálló természeti látványosságokat, felejthetetlen panorámákat élvezhetünk az Alpok-Adria minden szakaszán. Karintia kedvelt üdülőhelyéről indulva, illetve ide visszaérkezve kóstoltunk bele az érzésbe.

Heiligenblut nemcsak földrajzi fekvése, de kultúrtörténeti érdekessége miatt is kiemelkedő. A vallásos hagyomány szerint a nevét (Szentvér) az itt őrzött krisztusi vércseppről kapta. A falucska nem csak télen szolgálja a síelők kényét-kedvét, az év többi szakaszában sem érdemes mellőzni. A csábító hegyóriások között könnyen találhatjuk magunkat akár 3000 méter közelében is. A felvonók és a panorámaút megkönnyítik a dolgunkat, nem kell profi hegymászónak lenni, hogy ilyen magasságban túrázhassunk.

A Keleti-Alpok gerincén átvezető útvonalat már a rómaiak is ismerték, de mai formáját egy Franz Wallack nevű mérnöknek köszönhetjük. Az 1935-ben megnyitott panorámaút használatba vétele előtt is nagy érdeklődésre tartott számot a környék, mivel Ausztria legmagasabb csúcsa és a Pasterze gleccser Ferenc József és Sisi kíváncsiságát is felkeltette. A császári pár látogatásának emléke ma is tetten érhető az uralkodóról elnevezett kilátóban.

A Karintiát Salzburg tartománnyal összekötő Grossglokner fizetős panorámaút 8 kilométeres oldalága a Ferenc József-magaslatra vezet. A kilátó, a Grossglockner Hochalpenstrasse méltán legnépszerűbb pontja, nem csak az áthaladó motorosok, autósok időznek a hófehér süvegű csúcsokat csodálva. A leírások szerint Heiligenblutig 13 km-es ereszkedés vár azokra, akik nekiveselkednek ennek az útnak.

A kilátó szezonban (a faluból) akár busszal is megközelíthető, így nem okoz problémát az egyirányú útvonal. Érdeklődésünknek megfelelően rövidebb-hosszabb időt tölthetünk a kilátóplatform látványosságainak, vendéglátóhelyeinek bűvkörében, de mi inkább a túrára koncentráltunk. Erőtakarékossági szempontból a jégfolyam széléig a piros siklóval ereszkedtünk le.

Az 1850-es évek óta fokozatosan csökkenő méretű Pasterze gleccser visszaszorulásának ütemét, az aktuális kiterjedését jelző, évszámos táblákkal szemléltetik. A hósipkás cukorsüvegből áradó fagyott folyam látványa igazi kuriózum. Kis kitérővel akár rá is léphetünk a jégmezőre. Olvadó vizét tavak gyűjtik össze, majd a Möll-folyó vezeti le a völgybe. A túra első szakasza holdbéli tájként, hatalmas kövek között vezet a tóvá duzzadó víz mentén.

A Sandersee (gleccsertó) partjára egy nagy sziklakupacon átkelve jutunk el. Az éltető víz előcsalogatja a zöldet és a színes virágokat, így a kopárság fokozatosan hátramarad. Rövidesen elérjük a születő Möll-folyó felett átívelő függőhidat, melyen az áthaladást félelmetessé teszi a morajló víz zaja, és a szerkezet labilitása. Ösvényünk felkapaszkodik a Sisiről elnevezett sziklafennsík (2156 m) tetejére, ahonnan visszatekintve a gleccser irányába pazar kilátás fogad. Előretekintve sem kutya a látvány, mert ott a Margaritze-víztározó türkizen ragyogó tükre.

Sűrűsödő növényzetben ereszkedünk tovább a gát felé, ahonnan feltekintve, fejünk felett tekereg a panorámaút. Újabb elágazást jelző tábla iránymutatása szerint kapaszkodunk felfelé, majd elérjük a völgybe vezető kemény lejtő tetejét. Útközben tovább változik a növényzet, idilli rétek váltakoznak fenyvesekkel. Keskeny ösvényünk bal oldalán a Möll szakadéka kísér. A Leiterbach patakon átívelő hídján is legyünk figyelemmel a Heiligenblut irányát mutató táblára. A Trogalm kihalt hüttéjét mesébe illő, méretes fák ölelik.

Nem nehéz követni az Alpok-Adria vonalát, mely a Briccius kápolna felé veszi az irányt. Keskeny kis csapásunk meredekségére ikonos jelzőtábla is figyelmeztet. Az egyemberes szerpentinen hamarosan meghalljuk a Leiterfall vízesés zubogását, de a látványig még pár meredek kanyart meg kell tennünk. A kis hídon átkelve újabb kapaszkodó előzi meg a Möll hídját. Pár lépést követően megnyílik a hegykoszorú, és egy jellegzetes alpesi rét közepén, előttünk fehérlik az apró kis szentély. A lezárt Briccius kápolna legendáját megismerhetjük a tájba illő információs gerendaházikó tablói alapján. Az apró templom harangját kongatva gondoljunk valamire továbbindulás előtt.

A Sattelalm vendéglő felfrissülést hozhat, ha idáig kimerítettük volna a készleteinket. A falu közeledtével sem csökken a meglepetések száma, hamarosan egy, a Möll szakadéka fölé épített skywalk-szerű faterasz jelenti az újabb látványosságot. Miután kigyönyörködtük magunkat az alattunk fekvő falu látképében, a következő elágazásban fáradtságunk ellenére se válasszuk a rövidebb utat. Ha már idáig eljutottunk, akkor tegyük teljessé az Alpok-Adria első szakaszát a Haritzersteig választásával.

A kis fakapun benyitva, a hegyoldalban újabb, sziklákkal övezett romantikus ösvény kanyarog. Egy dübörgő hegyi patak felett rácsos folyosó vezet át, mielőtt az erdőt, mezőt magunk mögött hagyva a falu feletti aszfaltra érkeznénk. A 13 kilométernél jóval többnek tűnő, felejthetetlen túraútvonal megtételének kellemes fáradtságával már a folytatást terveztük.

Leülök, hogy a lelkem is utolérjen, avagy ilyen volt az Everest Base Camp trekking
Az őrült jó kalandokat tartalmazó pakliból most az 5364 magasan fekvő Everest Base Camp (EBC) gyalogtúrát húztam. Tizenegy nap gyaloglás Nepálban, a hegyek országában, egészen Csomolungma, a Föld istenasszonya lábához, vagy ahogyan a nepáliak nevezik, Sagarmantha, a mennyország csúcsának kezdetéig.
→ Tovább
Tíz dolog, amit nem tudtál a cserkésztáborokról
Avagy: hogyan lehet rávenni egy csapat kamaszt, hogy 10 napot töltsön az erdőben áram és telefon nélkül?
→ Tovább
A Somló: egy hegy, ami több, mint egy hegy
Ami a Japánoknak a Fuji, a görögöknek az Olimposz, az nekem a Somló. Hiszem, hogy itt is istenek laknak. Ha nem is a felhőkben, talán nem is a ligetekben, de a hegy levében biztosan. Régóta vallom, hogy túráink során nemcsak a tájat, a benne lakó embereket kell megismerni, de az ottaniak étkét és italát is. Így kerülhet sor a borra.
→ Tovább







