Németh Csaba blogja

A Téli Mátra záróakkordjai…

2013.01.27.

A harmónia, a mindenség tengerének olyan hulláma, amin ringatózni maga a boldogság.

Ahogy Antonio Vivaldi barátunk összekomponálta ezt a „Tél” nevű concertót, úgy szombaton nekünk maradt a megtiszteltetés, hogy a „mester” filozófiáját követve, lépéseinken keresztül értelmet adjuk a téli túrázás kihívásainak.
 

A követendő mottó „a harmónia és a találékonyság erőpróbája” volt. De a szombati tapasztalatokból kiindulva, ezt inkább „találékonyság szülte harmónia” elnevezésre módosítanám.
 

Hogy miért?

 

kep_021.jpg

 

Mert aki próbálta, a hó lisztes, kásás állagát, a lépések folyton csúszó kusza bizonytalanságát, az elfolyó erők zsibbasztó érzését, és a távolság lassan lepergő homokszemeit az tudja, hogy miről beszélek. Ebben a közegben aztán békét és harmóniát találni olyan nehéznek tűnhet, mint mondjuk meg tanulni kesztyűbe dudálni…


De „mily remekmű az ember! Mily nemes az értelme! … Alakja, mozdulata mily kifejező és bámulatos! „

No, igen. Köszi, William. Valóban bámulatos, ha csúszik, és nem tudunk haladni. Mert itt, aki mennél jobban akart, az annál jobban kapart. Ilyenkor aztán az ember nem tehet mást, csak fújtat, gőzöl, szitkokat morzsol a fogai között… De ez nem segít.
Sőt, semmi sem segít.
Lassan felismerjük, hogy csak egy dolog maradt.
Egy dolog, amit majd úgyis mindenki belát.
 

Hogy ilyenkor csak tűrni kell és közben elfogadni.
 

És lám, ekkortól megváltozik valami. Eltűnnek a „rossz” érzések. Nem vagyunk már mérgesek, nem „akarunk” minden áron.
A hó már nem csúszik úgy, sőt tartja a lépéseinket. A táv gyorsabban fogy és közben a fejünk is kitisztul. Az erőnk visszatér és mellé már érezni kezdjük a siker édeskés izét is.
Majd beérünk a célba. A rossz itt már parányi, a jó pedig óriás.
Lelkesen és feldobódva meséljük az élményeinket a társainknak, ami a „rossz” feletti győzelmünkről szól.

 

kep_013.jpg

 

De aztán este, elalvás előtt, még egyszer végiggondolva, megértjük.
Megértjük, hogy a harmónia egy hullám.
A mindenség tengerének olyan hulláma, amin ringatózni maga a boldogság...
 

Hát ezt találhatták meg a találékony túrázok az idei Téli Mátrán.

Köztük voltam én is, bár közben futottam, fotóztam, futottam és újból csak fotóztam mégis hálás vagyok Vivaldi zenéjének, és a Mátra kristályos havának, hogy felhívták a figyelmem a harmónia fontosságára…
 

A komfortzónán túl

A komfortzónán túl

2017.09.14.

Az idei Ultra-Trail du Mont-Blanc (UTMB) alatt ért élmények hatása miatt született az alábbi írás. A nagy kérdés, hogy miért fut le valaki mintegy 170 kilométert a világ egyik legnehezebb terepén?

→ Tovább
Mítoszok és fenyvesek földjén - Tahtali ultratrail

Mítoszok és fenyvesek földjén - Tahtali ultratrail

2017.05.26.

Hatalmas, több száz éves cédrusok és mandulafenyők között futok. Famatuzsálemek és fiatal, délceg fenyők, mint egy-egy hatalmas őrtorony, úgy néznek le rám, apró halandóra. Az ösvény minden egyes méterét a tűlevelek vastag, puha szőnyege borítja, a hófehér mészkősziklák pedig, mint megannyi kisebb-nagyobb tyúktojás teszik gördülékenyen törékennyé a haladást.

→ Tovább
A kategória második helyén végeztek Németh Csabáék

A kategória második helyén végeztek Németh Csabáék

2015.09.05.

Az Alpokat átszelő futóverseny utolsó, nyolcadik napján a kategória harmadik helyén ért célba a magyar páros, de az előnyüknek köszönhetően végül a másodikak lettek a végelszámolásnál, míg az összetett listán az ötödik helyet szerezték meg.

 

→ Tovább