MOLFresh Corner

MOL természetjáró blog

Szöveg és fotó:
2025. szeptember 9.

Öreg erdők és famatuzsálemek nyomában a Gerecsében

A Tardos és Baj között húzódó szelíd tájban természetes állapotú erdőfoltok hívnak a Nyugat-Gerecse felfedezésére. A változatos tájélményt nyújtó 19 km-es körtúra során háborítatlan erdőrészekben idős faóriásokat csodálhatunk, bükkösök szentélyt idéző oszlopcsarnokában meghitt csendességre lelhetünk, valamint a környék szőlő- és borkultúrájába is bepillantást kaphatunk.

A Nagy-Gerecse nyugati lábánál fekvő Tardos több szempontból is kiváló kezdő-, illetve végpontja egy túrának, a rendezett településen ugyanis mindent megtalálunk a kényelmünkhöz. A Templom térről érdemes indítani a túrát, ahol a piros kereszt jelzést kezdjük követni nyugat felé, a markáns vonulatú Gorba-tető irányába. Egyből emelkedésbe kezdünk, majd az Alkotmány utca végén a jelzés bevezet a sűrű hegyoldalba, ahol a falut hátrahagyva felhágunk az öreg erdővel büszkélkedő hegyhátra. Elvileg famatuzsálemek a gerincen várnak ránk, azonban kaptatós utunk mentén is már felfigyelhetünk egy-két idősebb bükkre, melyek méretükön túl különleges formáikkal is vadont idéző látványt nyújtanak.

Mit nevezünk öreg erdőnek?

Az öreg erdők olyan erdőterületek, melyek jellemzően 120 évnél idősebb fákkal, természetes szerkezettel és nagy biodiverzitással rendelkeznek, nagyobb mértékű emberi beavatkozástól viszonylag mentesek, és őrzik az eredeti növény- és állatvilágot, valamint biztosítják a természetes folyamatok zavartalan működését. A 120 évnél idősebb fákat tartalmazó erdők Magyarország erdőterületének csupán kis részét, kevesebb mint 2 százalékát teszik ki. Összes területük mintegy 37 500 hektár. (forrás: wwf.hu)

A Gorba-tetőn

A felmenet során bal kéz felé piros kápolnajelzés ágazik ki, ami a Panenka Mária-kápolna kicsiny szentélyéhez vezet. A hagyomány szerint ezen a helyen 1938 tavaszán három gyermek hóvirágszedés közben egy korhadt fa felett nagy fényességet tapasztaltak, benne pedig Szűz Máriát látták megjelenni. A jelenség helyén álló kápolnácska azóta zarándokhely, amit évente sok százan felkeresnek. A kápolna közelében német katonasír emlékeztet a második világháború itt zajlott eseményeire.

A kápolnajelzés visszacsatlakozik az immáron gerincen haladó piros keresztbe, melyen balra fordulva már a Gorba-tető ligetében járunk. A Gerecsében szétszórtan található idős erdőtöredékek közül ez a legnagyobb, mintegy 65 hektár. A hegytető közepén az egyik erdőrészlet érdekes, „lyukas” formát mutat, a Gorba-tetői-barlang körül kis részt kikanyarítottak belőle, a másik a meredek hegyoldalon húzódik. A Gorba-tető védett, Natura 2000 terület, ahol nincs hagyományos fakitermelés. Zömmel cseresek és gyertyános-tölgyesek fordulnak elő, melyek kora meghaladja a 160 évet, de az út mentén öreg, terebélyes bükköket is láthatunk.

Az erdő holt fái is a környezet viszonylagos zavartalanságát mutatják. A korhadt törzsek kulcsfontosságúak az erdő egészségének és a biológiai sokféleségének a fenntartásához, mivel számos élőlénynek táplálékot és élőhelyet biztosítanak, növelik a biodiverzitást, és tápanyagokat szolgáltatnak a talajnak.

Széles ösvényünk kényelmesen halad végig a hegyplatón, és még mielőtt a hegy déli oldalában letörnénk, érdemes egy kis kitérővel felkeresni a hegy mesés panorámahelyszínét, ami siklóernyősök starthelyéül is szolgál. Innen terepasztalként tárul elénk a hegyközi medencében fekvő Tardos, melyet szántók rendezett csíkjai vesznek körül. Rálátunk a táj központi, legmagasabb hegytömbjére, a Nagy-Gerecse elnyúló, adótornyos púpjára, melynek nyugati oldalában hatalmas tájseb árulkodik a régóta zajló gerecsei „vörösmárvány-bányászatról”. Az itt fejtett, jól megmunkálható vörösszínű mészkő többek között a budai Várpalotát is díszítik.

Ereszkedő utunk során mi is érintünk egy kisebb, már felhagyott kőfejtőt, mielőtt a Gorba-nyeregben kereszteznénk az országutat. Ezt követően az 554 méter magas Öreg-Kovács északi lábánál erdei menetünk újabb epizódja következik. Miután elhaladtunk a Hideg-kút elapadt forrása mellett, egy csalitos nyiladékban haladunk Agostyán felé, továbbra is a piros kereszt jelzést követve. Későbbiekben a település csak részben, a híres-neves Agostyáni Arborétumot egyáltalán nem érintjük, ahol többek között égig érő fenyők, ciprusok, óriási páfrányok és zsurlók várják a látogatókat. Mindehhez nem is távolságban, inkább időben kell nagyobb kitérőt tenni, amit mindenki saját belátása és ereje szerint ütemezhet be a 19 km-es körtúrába.

Egy darabon a susnyás nyiladék egyhangú alagútjában haladunk, majd kisvártatva felkanyarodunk a jobbunkon húzódó Gála-erdő hangulatos bükkösébe. A szálfák szürke oszloprengetegében kanyarogva gyorsan telnek a méterek, majd végül tölgyerdőben érjük el Agostyán és Baj határát. Ha nem akarunk betérni Agostyánba, akkor egy jelzetlen mélyúton levághatjuk a piros kereszt kitérőjét, és egyből Baj présházai mentén folytathatjuk az utat dél felé továbbra is az eddig megszokott jelzésen.

Baji szőlők mentén

Immáron a jelzést követve érintjük a baji Tojás-domb legendás öreg hársát, pontosabban annak emlékhelyét. A történet szerint anno egy szekeres gazda pityókás állapotban ült a bakra, a meredek hegyoldalban kisodródott, és csak az itt álló öreg hárs fiatalabb „testvérének” köszönhette, hogy szekerével nem zuhant a mélybe. Az életmentő fa az ütközéstől derékba tört, de a gazda az isteni gondviselésnek hálát adva egy emlékoszlopot állított a helyére, melyre Szent Kristóf bekeretezett képét akasztotta. Az öreg hárs mellett ma is találunk szent képet, illetve padot, ami a vándoroknak szolgál pihenőként.

Kertek és présházak mentén oldalazunk a baji szőlőhegyen, kezdetben kilátással a Gerecse nyugati végeire, a hegyláb alatt elterülő Bajra, és a távolban feltűnő Tatára. Látványos mélyutakon vezet a jelzés, mígnem a buszfordulónál álló Vén platánhoz érkezünk. Elnézve a fa tekintélyes méretét, már több száz éve figyelheti a szőlőhegy forgalmát.

Kálvária mentén a Reim-hegyre

Pár lépésre a festői Vén platántól már a sárga jelzésen elhaladunk a környék borkultúráját meghatározó Esterházy család egyik építménye, a Kútház mellett, majd továbbra is régi és szépen felújított prés-, illetve lakóházak mentén emelkedésbe kezdünk. Immáron a Szent Jakab-úttal közösen haladunk a Baji-kálvária felé, hogy a kerteket elhagyva bevegyük magunkat a stációkkal kísért meredek szurdokvölgybe. A Kecske- és Reim-heggyel keretezett katlan már-már vadont idéző környezetében köves szakaszra, bedőlt fákra számíthatunk. Egyre feljebb jutva, illetve fent a nyeregbem egy sokkal szelídebb környezetben találjuk magunkat, ugyanakkor ismét idős fákra lehetünk figyelmesek.

A Reim-hegy öreg erdőjében elsőre bükkök hatalmas példányai tűnnek fel, de alaposabban szétnézve más fafajok is képviseltetik magukat az aggastyánok között. A Natura 2000 hálózathoz tartozó területen 150 évnél is idősebb cser- és molyhos tölgyek is láthatók. Törzsük mérete és terebélyes koronájuk sajnos nem csak ámulatba ejtik az erre járókat. Egyeseket a faóriások „alkotásra” sarkaltak, belekarcolva üzenőfalnak használták őket.

A hegy belseje felé haladva egy darabon bükk szálerdők kísérik a kálváriát, majd vágásterületek, rétek és hagyásfák övezik a széles szekérutat. Ennek a szakasznak is megvan a bája. Az egyik tisztáson egy robusztus hárs kelt idilli hatást, alatta pad csábít szemlélődő pihenésre.

A Nagy-Kovács erdejében

A sárga út végül megérkezik a török időkben elpusztult Kovácsi falu Árpád-kori plébániatemplomának romjaihoz, amely anno Szent Péter tiszteletére lett felszentelve. A bükkfák árnyékában rejtőző, mintegy nyolcász éves körtemplom romja és környezete ma népszerű, könnyen megközelíthető pihenőhely, ahol padok és asztalok teszik lehetővé a komfortos pikniket.

A sárga jelzésről pirosra váltunk, és ismét szemet gyönyörködtető bükkrengetegben haladunk kelet felé, az Öreg-Kovács nyugati oldalába. A faállomány itt már látványosan az erdőgazdálkodás szempontjait mutatja. Ettől még a szálerdő is békés, meghitt hangulatú menetelést ígér, mielőtt leereszkedünk a hegyről, és újfent érintjük a Gorba-nyereg országútját. Innen már a Tardosra bevezető aszfaltcsíkon, a piros négyzet jelzés követésével kb. másfél kilométert trappolunk a célig.

Az eddigi erdőjáráshoz szokott kedélyünk nem éppen ilyen forgalmas záróakkordra vágyik, de legalább a falu határában ismét kinyílik körülöttünk a tér, és a távlatokban még egyszer végigpásztázhatjuk a szép fekvésű és nyugalmat árasztó környéket, benne a tekintetet vonzó Gorba-tető és a Nagy-Gerecse vonulatával, illetve a végállomást jelentő Tardossal.

Töltődj fel!

Kelj útra, és túrázás előtt vagy után töltődj fel országszerte a MOL Fresh Corner pontjain! Édesítsd meg a napod a Lindt Pisztáciás Latte-val!

Kóstold meg megújult 100% brazil arabica kávéból készítve! A kávé mellé Lindt Lindor tejcsokoládéval is kedveskedünk, lágyan olvadó pisztáciás töltelékkel. További részletekért kattints ide!


Krátertúra a Ság hegy bazaltkatlanában

Krátertúra a Ság hegy bazaltkatlanában

2025.06.08.

A híres balatoni tanúhegyek mellett eltörpül, de ami magasságból hiányzik, azt élményt adó látványa bőven pótolja. A Kemeneshát síkjából kidomborodó hajdani tűzhányó a bányászatnak köszönhetően izgalmas felfedezésre hív, a látottakat pedig mindenképp érdemes összekötni a hegy mellett álló Vulkán Park futurisztikus épületének kiállításával.

→ Tovább