Németh Csaba blogja

Vasgyár, Üveggyár, Bükk, Mammut…

2012.11.26.

Amit kérünk, az életben előbb vagy utóbb megadatik. Tapasztalatom szerint ez inkább utóbb szokott lenni…

A sors úgy hozta, hogy a Németh Csaba név mögé bújtatva egy kohászati meddőhányó tövében lévő utcácskába születtem. Gyermekként ennek a meddőhányónak a látványa töltötte be a domb és a hegy fogalmát számomra. Hatalmasnak láttam, és csodálattal teli félelemmel szemléltem, ahogy az éjszaka sötétjét rendszeresen tűzvörösbe borította a meddőhányon éppen kiöntött folyékony forró acél salakanyag. Gyakran játszottunk a tövében lévő forró, kénes vízfakadásoknál. Persze hamar meg tanultunk vigyázni magunkra, hiszen a salakhegy növekedése közben állandó volt a lefelé hulló, pattogó salaktömbök áradata. Sok időt töltöttünk el itt, ez volt a „természetes” játszóterünk.


A kohászat melletti, hozzánk igen közel eső üveggyár még érdekesebb dolgokra volt képes. Mégpedig tudott nyáron „havazást” produkálni…
 

Ezt úgy kell elképzelni, hogy rendszeresen vattacukor állapot szerű üveggyapot hullott az égből. A gyártástechnológia valamilyen oka folytán kibocsátották ezt a szúrós anyagot a légtérbe, ami aztán amolyan hóesésszerűen beborította az egész környéket. „Vigyázz, száll az üveg!” - figyelmeztettük egymást ilyenkor és fedett helyre menekültünk. Kegyetlen egy anyag volt ez. Ha hozzáért az ember, máris szúrt mindenütt. Képes volt úgy behatolni a bőr alá, hogy még csipesszel sem lehetett kihúzni. Ugyanis üveg lévén nem látszott és folyton beletört a sebbe…

 

diosgyori-vasgyar.jpg


Az iskolába járás hamar megmutatta az élet nagyobb ököltörvényeit. A házunk és az iskola közötti hatszáz méteres távolságba ugyanis egy komoly cigánytelep ékelődött (Béke szálló). A mindennapi oda-vissza úton ott hamar kiderült, hogy vagy ököllel kerekedik felül az ember, vagy nagyon gyorsan tud futni. Testalkatomból adódóan (mindig a legkisebb voltam a tornasorban) én az utóbbit választottam. Futottam, mert nem akartam, hogy megverjenek. Lehet furcsa most ezt olvasni, ebben a fene nagy demokráciában, de akkor, az élet, ott már csak így működött.
 

Tehát adva volt egy környezet, a szüleim tizenkétórázva építették a szocializmust, én pedig csellengtem a salakhegy, a cigánytelep, és a panel lakótelep háromszöge között. Ha most nem mondanám tovább a történetet, innentől talán mindenki egy szürke, „ez a sorsod öcsi” folytatásra és befejezésre gondolna. No de nem így lett.


Történt ugyanis, hogy remek tanárokat és testnevelőket dobott a sors, e gyatra háttér mellé. Dezső bácsi a testnevelőm, egy 100 kilogrammos bőrbe bújt angyalként nyúlt alám és tockosaival egyenes útra, majd később szinte földkörüli pályára pofozott. Nem hagyott elkallódni az öreg, hanem inkább adott nekem egy életre szóló valamit.


A mozgás szeretetét.


Ott a füstös, koszos, ipari környezetben, a kivilágítatlan gödrös salakpályán csodát tett. Velünk, egyszerű, kilátástalan gyerekekkel képes volt örömforrásokat fakasztani. Velünk, belőlünk, a FUTÁS révén. Mind a mai napig végtelenül hálás vagyok Neki érte! Köszönöm, Dezső bácsi.
 

Aztán elindultam az úton. Mozogtam, sokat futottam, fejődtem. Majd eljött az a pillanat, amikor túljutottam a kohászat és a gépgyár „takarásán”. Mögöttük pedig a Bükk igaz hegyei révén egy új világ tárulkozott fel előttem. A lent mindig olajos, koszos, szennyezett Szinva patak fönt kristálytiszta forrása, az avaros, saras erdei hegyoldalak ködbe vesző meredeksége, vagy a füstös, szmogos, légrétegeken áttörő hegycsúcsok látványa mind a részemé vált.
 

Első találkozásra beleszerettem a természetbe. Megtaláltam benne az „igazi” otthonom, ezért örök a vágyódás, hogy még több időt tölthessek benne. Teltek az évek és én egyre jobb futóvá váltam. Jöttek az eredmények, a helyezések a címek, a múlandó, felejtésre ítélt számokkal. Amikor megtorpant a fejlődésem üteme a sorsom mindig új kihívásokat és új segítőket adott mellém. Új segítőket, akik hittek bennem és a törekvéseimben. (Köszönöm István) 


Akinek pedig adatik, az éljen vele. Így hát teszem a dolgom, haladok utamon.

 

539136_10151029826959582_823911578_n.jpg

 

Hogy miért írtam most ezek?
Mert néha érdemes visszatekinteni honnan jöttünk. Látom, láthatjátok, én innen jöttem. A ”Sorsom Borsod” még ma is. De innen eljutottan valahová.
 

Ez a valahová pedig mára a Mammut Sport Group nevű svájci cég lett. Európa legrégebbi egyben egyik legnagyobb és legrangosabb outdoor márkája. Egy olyan cég, aki 150 éve foglakozik a természetben űzhető (hegymászás, sziklamászás, terepfutás) sportokhoz kapcsolódó felszerelések gyártásával. Ők az Alpok révén szinte mindent tudnak a természetről és tudásukat a termékeik által kamatoztatják. A Mammut márka az outdoor igazi Rolls Royce-a….
 

Eddigi sportpályafutásom alatt (35év) engem márka (brand) soha nem támogatott. Most pedig az egyik legjobb fog. Engem. 

 

Hosszú az út a salak meddőhányó tövétől, Európa top outdoor márkájának pro csapatába.

Hosszú. 

Nekem 45 évbe tellett.

De nem bánom egyetlen percét sem…

 

A komfortzónán túl

A komfortzónán túl

2017.09.14.

Az idei Ultra-Trail du Mont-Blanc (UTMB) alatt ért élmények hatása miatt született az alábbi írás. A nagy kérdés, hogy miért fut le valaki mintegy 170 kilométert a világ egyik legnehezebb terepén?

→ Tovább
Mítoszok és fenyvesek földjén - Tahtali ultratrail

Mítoszok és fenyvesek földjén - Tahtali ultratrail

2017.05.26.

Hatalmas, több száz éves cédrusok és mandulafenyők között futok. Famatuzsálemek és fiatal, délceg fenyők, mint egy-egy hatalmas őrtorony, úgy néznek le rám, apró halandóra. Az ösvény minden egyes méterét a tűlevelek vastag, puha szőnyege borítja, a hófehér mészkősziklák pedig, mint megannyi kisebb-nagyobb tyúktojás teszik gördülékenyen törékennyé a haladást.

→ Tovább
A kategória második helyén végeztek Németh Csabáék

A kategória második helyén végeztek Németh Csabáék

2015.09.05.

Az Alpokat átszelő futóverseny utolsó, nyolcadik napján a kategória harmadik helyén ért célba a magyar páros, de az előnyüknek köszönhetően végül a másodikak lettek a végelszámolásnál, míg az összetett listán az ötödik helyet szerezték meg.

 

→ Tovább