Szép kilátás

Tenczer Gábor blogja

Első hó a Kis-Fátra legszebb csúcsán

Tenczer Gábor 2017.12.27.

 Szurdokokon, vízeséseken át, az erdő titokzatos kutyájának kíséretében.

A Raxra készülődtünk egy jó lazítós, őszbúcsúztató hegyi hétvégére a Bakancs Pista facebookos túracsoporttal, de a Karl Ludwig Haus, ahol aludtunk volna, a rossz időre tekintettel bemondta az unalmast. Azaz bezárt. Ezért új helyet kellett keresnünk november közepén, olyat, ami nincs lezárva, de mégis valamennyire hozza a magashegyi érzést.

 

img_6226.jpg

 

Így került képbe a Kis-Fátra és látványos és izgalmas csúcsa, az 1609 méter magas Vežký Rozsutec, azaz Nagy-Rozsutec. Azért jutott eszembe, mert jártam már itt a két kisebb fiammal, és akkor megálltunk a Diery-szurdokok után a hegycsúcs előtti nyeregben.

 

Amit biztosan tudtam: a Kis-Fátra nagyon látványos, a szurdokai a Szlovák Paradicsommal vetekszenek, a Nagy-Rozsutec pedig egy szép, sziklás csúcs, nem kevés - 1000 méteres - szintemelkedéssel. Azaz, tökéletes volt a mostani célunknak.

Terhelyen (Terchová) szálltunk meg, amit tulajdonképpen simán nevezhetünk a Kis-Fátra fővárosának. A városkában dúl a Jánosík-kultusz, az itt élt szlovák nemzeti betyárról neveztek el mindent, utcát, vendéglőt, apartmant, sőt még szurdokot is. Egy nagyon korrekt, osztrák színvonalat hozó vendégházban laktunk, fejenként alig 20 euróért.

 

rozsutec.jpg

Forrás: mapy.hiking.sk

 

Mivel szombat estére értünk le Gabival (nem kapkodtuk el az indulást), már csak a becuccolás maradt. (A többiek délután az általam már korábban megénekelt Dolné diery szurdokvölgyet járták be.) Szóval a vacsorát még el kell mondanom, aztán rátérek a túrára is, mert elég érdekes vendéglőben ettünk: a Haluškáreňben.

 

A vendéglő a nevéből adódóan sztrapacskát kínált, mindenféle változatban. Volt káposztás (ez az amit a szlovákok strapačkynak hívnak), juhtúrós (ennek a szlovák neve már más: bryndzové halušky), baconos, füstölt, spenótos, sőt, csilisbabos is. Alapvetően a juhtúróst szeretem, de bele kellett kóstolni a csilisbe: hát, szerintem tévút. Na mindegy, egy jó mély sztrapacskás alvás után reggel megindultunk a Nagy-Rozsutecre. Ehhez be kellett autóznunk a Terhelyhez tartozó Stefanova üdülőfaluig (2-3 km), és onnan mentünk tovább gyalog.

 

img_6152.jpg

 

Elég hamar bejutottunk a Podžiar kunyhóig, ahol rácsatlakoztunk a felső szurdokvölgybe vezető útra. Menet közben egy kutya is mellénk szegődött.

 

img_6146.jpg

 

Jött is velünk a létrákig, de megakadt az egyik közepén, és szűkölni kezdett. Ezért ölben kellett levinni, és búcsút venni tőle. A búcsú nem volt egyszerű, mert a kutya csak mászott utánunk, és félő volt, hogy valahogy lepottyan. Végül csak elszöktünk előle, és létráztunk felfelé a szurdokon. A vízesésekből bőven ömlött a víz, de szerencsére nem esett se eső, se hó.

 

img_6156.jpg

 

Feljebb érve aztán elkezdett hízni a lábunk alatt a hószőnyeg, és a két csúcs közötti nyeregben (Medzirozsutce, 1200 m) már simán 5-6 centi vastag volt. Ebből a nyeregből indul balra az út a Kis-Rozsutecre (1344 m), jobbra pedig a Nagy-Rozsutecre (1609 m). Mi természetesen a nehezebb úton mentünk tovább.

 

img_6169.jpg

 

A súlyos, szürke felhők elkezdtek oszladozni, ami kétszeresen is jót jelentett: nem kapunk csapadékot a nyakunkba, és talán kilátásunk is lesz.

 

img_6173.jpg

 

Az út maga egy tekergőző ösvény volt, néhány sziklásabb résszel, ahol láncok segítettek feljebb jutni. Egy ihletett pillanatban megpillantottuk startpontunkat, az üdülőfalut is.

 

img_6174.jpg

 

Aztán függöny le újra.

 

img_6179.jpg

 

A csúcson nagyon ráérősen eszegettünk, fotózkodtunk. Harsány ugatás kíséretében megérkezett lenti barátunk is, a kutya. Valahogy kerülőutakon vergődhetett fel.

 

img_6183.jpg

 

Az biztos, hogy meghozta a jó időt, mert kezdett kisütni a nap.

 

img_6193.jpg

 

Feljött utánunk vagy 30 lengyel túrázó is, kutyánk rögtön kolbászbarátságot kötött velük. A csapodár!

 

img_6212.jpg

 

Nagyon jó volt fent a szikrázó napsütésben, de lassan el kellett kezdeni lefelé indulnunk.

 

img_6210.jpg

 

Az ereszkedés nem volt egyszerű. Eljegesedett sziklán, lefagyott láncokba kapaszkodva másztunk lefelé. Nem a feljöveti úton mentünk, hanem egy rövidebben, egyenesen Stefanova felé, így körtúrává alakítva a túrát. (A fenti térképen a piros jelzésű út folytatása Medziholieig, ott pedig a zöldön balra.)

 

img_6217.jpg

 

Visszapillantva ott magasodott fölöttünk a Nagy-Rozsutec meggyőző sziklatömbje.

 

img_6224.jpg

 

Lejjebb érve elfogyott a hó, viszont a sáros latyakban óriásikat csúszkáltunk a lejtőn. A seggre esést nagy nehezen elkerültem, viszont combig összefröcsköltem magam sárral a szerencsétlen tapicskolásban.

 

img_6228.jpg

 

Stefanovába érve a sár is elfogyott szerencsére. A falu három évvel ezelőtt is ki volt már kupálva, de azóta csak egyre bújtak ki a földből az újabb és újabb menő turistaházak. A szlovének után a szlovákok is kezdenek ráérezni arra, hogy a bakancsos turizmusban, túrázásban, outdoor sportokban is jó pénz van. És azt is tudják már, hogy ehhez megfelelő szolgáltatást is kell nyújtani.

 

Konklúzió: A Kis-Fátra nincs messze (280 km), Budapesttől 4,5 órát kell autózni Terhelyig. A hegység nagyon szép, érdekes: szurdokok, látványos hegycsúcsok sorakoznak benne. A szolgáltatás nyugati, de még mindig jóval olcsóbb. Egy laza őszi hétvégére nagyon jó választás.

 

Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is, sőt lájkold a blogot, ha még nem tetted!