Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szerző:
2016. december 7.

Kálváriajárás a Börzsönyben

Vallási szertartás nélkül, de a természet áhítatával jártuk végig a Márianosztráról Kismarosra vezető kálváriás túrát. 

Mindig is híve voltam a tematikus túrázásnak. Ha a természetjárás élményéhez még plusz téma is társul, akkor egy általunk jól ismert hegységben is mindig találunk új felfedezni valót. Így voltam ezzel én is, amikor december 4-én, vasárnap elindultam a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület Kálváriák a Börzsönyben elnevezésű túráján.

 



Bár a túra teljesítőin nem tapasztaltam a vallási motivációt, és magam sem ezért indultam a 27 km-es távon, az áhítatosság így sem maradt el, amikor a Nagy-Kopaszra felérve elénk tárult a reggeli táj. A természetjáróknak ilyen panoráma láttán legalább olyan mély érzelmeik támadnak, mintha egy templomban állnának. Ez nem is csoda, hiszen bátran mondhatjuk az ilyen helyekről, hogy a természetjárás szentélyei.

 

A Nagy-Kopaszon


Persze ezekhez az élményekhez elengedhetetlen az időjárás vagy az égiek kegyessége, akik december ellenére ragyogó kék éggel és szikrázó napsütéssel ajándékoztak meg minket. Az így elénk táruló kilátást, a kezet lefagyasztó szél ellenére is szertartásszerűen fotóztuk többedmagammal. És bár én sokadik alkalommal néztem körbe a Nagy-Kopaszról, de ezt a tájat az évszakok és az időjárás változatossága mindig megunhatatlanná teszi.

 

Jézus Krisztus a szuper hős


A csípős idő, ha nem is kergetve, de azért haladásra sarkallva jelezte, hogy megállni csak indokolt esetben érdemes, mert a mozgásra tervezett túraruházat csak ekkor ad komfortot. Az útvonal talán legszebb panorámáját a Lengyel-rétekkel és a Bükkös-árokba való leereszkedéssel hagytuk magunk mögött, keresztezve a transzbörzsönyi kisvasút síneit, amelynek idei átadását nem csak a műszaki érdeklődésűek várták nagy örömmel.

 

Rejtőző szarvascsorda a megugrás előtt


A fák csupasz koronái között besütő nappal értük el a Bezina-réttől Nagyirtáspusztát, és kicsivel később Kisirtást. Kényelmes trappolással futottunk bele-bele a távba, ami elől a szarvascsordák meredek hegyoldalakban kapaszkodva vágtáztak nyugodtabb erdők felé. Ne féljetek - mondtam magamban - mi nem vagyunk vadászok! De a sűrű avarban csörtető vadak zaja egyre csak távolodott, ami egyértelmű üzenet volt, hogy még a fényképezőgépnek sem szeretnének modellt állni.

 

Kisirtáspuszta halálfejes keresztje


Az Érsek-tisztáson a szervezők meleg teával fogadtak minket, ami igazán jól esett az északi völgyek árnyékos és jégbordás ösvényei után. Ezután délnek tartva a sárga, majd a kék jelzéseket követve értünk fel a kóspallagi kálváriához, ahol szikrázó napsütésben egy kis meglepetéssel várt ránk a Mikulás. Kóspallag innen alig néhány lépés, melynek temploma úgy magasodik a falu egyre emelkedő főutcájának végén, mintha az egy katedrális lenne.

 

Kóspallagi kálvária

 

Kóspallag „katedrálisa”


Kedvenc börzsönyi településemet a Kis-Hanta-patak mentén hagytuk el. A Fekete-hegy és a Mocsár-hegy között szaladó erecske minden évszakban láposra áztatja a völgyet, ezért itt szinte egyfolytában elburjánzott növényzettel és sárral kell megbirkóznia az erre járó turistának. Ha pedig a patak is árad, néhol csak igazi leleményességgel lehet átkelni rajta. Ezúttal a decemberi fagyban sem áradás, sem szúrós szedererdő nem állta utunkat, csak a fagyban megdermedt, tajtékosra dagasztott sár bordái lassították a lépteinket.

 


A Bagoly-kő magaslata alatt kiértünk a szántókra, amelyeken a frissen megforgatott földhalmok lefordított mosóteknőkre emlékeztettek, és amelyeken a dér szikrázva csillogott az alacsonyan világító téli naptól. Megkerülve a hatalmas szántást a Száraz-fák felé vettük az irányt, közben tőlünk jobbra a Magas-Börzsöny csúcsai sorakoztak, mint a hegység koronájának ékkövei. Még a metsző szél ellenére is sokan meg-meg álltak egy-két fotó erejéig, hiszen e látvány mellett nem lehetett csak úgy elhaladni.

 

 

 

Magas-Börzsöny csúcsai


A Gál-hegy és a Nagy-Morgó romos viskói túránk végállomásának közelségét jelezték. Hajdanán ezek a Kismaroshoz tartozó hétvégi házak jelentették a hétköznapokban elfáradt emberek kikapcsolódását. Manapság a tulajdonosok alig egy-kettőt gondoznak. Lehet, hogy a modern világban a többség ráunt a természetben való feltöltődésre, de az is elképzelhető, hogy a vandálok rendszeres feltörései miatt döntöttek úgy, hogy nem éri meg ezeket a lakokat karbantartani. Bárhogy is van, ezen a környéken helyenként kitűnő a kilátás a hegyekre és a Dunára is.

 


Ahogy a hegyoldalban lekaptattam Kismarosra, már a teljesítésért járó pontokat számolgattam, ugyanis ez a túra is beleszámított a Dél-Börzsönyi Kupába, amit szintén a BTHE csapata szervezett. A célban a rendezők átadták a túráért járó kitűzőt és oklevelet, majd a túrasorozatért járó kupával gratuláltak és tettek pontot az idei év dél-börzsönyözésére.

 


Szöveg és fotók: Lánczi Péter
Térkép: Bába Imre

 


 

Bámulatos folyó vájta ősvilág - Páris-patak völgye

Bámulatos folyó vájta ősvilág - Páris-patak völgye

2022.08.04.

A Páris-patak szurdoka alig 350 méter hosszú, kanyargós, néhol csupán 2-3 méter széles, 20-30 méter magas, „hullámzó” falakkal szegélyezett völgy. Ezt a nem túl nagy távot igen hamar be lehet járni, viszont az egykori folyó vájta, megkövült ősvilág különleges látványa akár több órára is ott marasztalhatja a túrázót.

→ Tovább