Kálváriajárás a Börzsönyben
Vallási szertartás nélkül, de a természet áhítatával jártuk végig a Márianosztráról Kismarosra vezető kálváriás túrát.
Mindig is híve voltam a tematikus túrázásnak. Ha a természetjárás élményéhez még plusz téma is társul, akkor egy általunk jól ismert hegységben is mindig találunk új felfedezni valót. Így voltam ezzel én is, amikor december 4-én, vasárnap elindultam a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület Kálváriák a Börzsönyben elnevezésű túráján.


Bár a túra teljesítőin nem tapasztaltam a vallási motivációt, és magam sem ezért indultam a 27 km-es távon, az áhítatosság így sem maradt el, amikor a Nagy-Kopaszra felérve elénk tárult a reggeli táj. A természetjáróknak ilyen panoráma láttán legalább olyan mély érzelmeik támadnak, mintha egy templomban állnának. Ez nem is csoda, hiszen bátran mondhatjuk az ilyen helyekről, hogy a természetjárás szentélyei.


A Nagy-Kopaszon
Persze ezekhez az élményekhez elengedhetetlen az időjárás vagy az égiek kegyessége, akik december ellenére ragyogó kék éggel és szikrázó napsütéssel ajándékoztak meg minket. Az így elénk táruló kilátást, a kezet lefagyasztó szél ellenére is szertartásszerűen fotóztuk többedmagammal. És bár én sokadik alkalommal néztem körbe a Nagy-Kopaszról, de ezt a tájat az évszakok és az időjárás változatossága mindig megunhatatlanná teszi.


Jézus Krisztus a szuper hős
A csípős idő, ha nem is kergetve, de azért haladásra sarkallva jelezte, hogy megállni csak indokolt esetben érdemes, mert a mozgásra tervezett túraruházat csak ekkor ad komfortot. Az útvonal talán legszebb panorámáját a Lengyel-rétekkel és a Bükkös-árokba való leereszkedéssel hagytuk magunk mögött, keresztezve a transzbörzsönyi kisvasút síneit, amelynek idei átadását nem csak a műszaki érdeklődésűek várták nagy örömmel.


Rejtőző szarvascsorda a megugrás előtt
A fák csupasz koronái között besütő nappal értük el a Bezina-réttől Nagyirtáspusztát, és kicsivel később Kisirtást. Kényelmes trappolással futottunk bele-bele a távba, ami elől a szarvascsordák meredek hegyoldalakban kapaszkodva vágtáztak nyugodtabb erdők felé. Ne féljetek - mondtam magamban - mi nem vagyunk vadászok! De a sűrű avarban csörtető vadak zaja egyre csak távolodott, ami egyértelmű üzenet volt, hogy még a fényképezőgépnek sem szeretnének modellt állni.


Kisirtáspuszta halálfejes keresztje
Az Érsek-tisztáson a szervezők meleg teával fogadtak minket, ami igazán jól esett az északi völgyek árnyékos és jégbordás ösvényei után. Ezután délnek tartva a sárga, majd a kék jelzéseket követve értünk fel a kóspallagi kálváriához, ahol szikrázó napsütésben egy kis meglepetéssel várt ránk a Mikulás. Kóspallag innen alig néhány lépés, melynek temploma úgy magasodik a falu egyre emelkedő főutcájának végén, mintha az egy katedrális lenne.


Kóspallagi kálvária


Kóspallag katedrálisa
Kedvenc börzsönyi településemet a Kis-Hanta-patak mentén hagytuk el. A Fekete-hegy és a Mocsár-hegy között szaladó erecske minden évszakban láposra áztatja a völgyet, ezért itt szinte egyfolytában elburjánzott növényzettel és sárral kell megbirkóznia az erre járó turistának. Ha pedig a patak is árad, néhol csak igazi leleményességgel lehet átkelni rajta. Ezúttal a decemberi fagyban sem áradás, sem szúrós szedererdő nem állta utunkat, csak a fagyban megdermedt, tajtékosra dagasztott sár bordái lassították a lépteinket.


A Bagoly-kő magaslata alatt kiértünk a szántókra, amelyeken a frissen megforgatott földhalmok lefordított mosóteknőkre emlékeztettek, és amelyeken a dér szikrázva csillogott az alacsonyan világító téli naptól. Megkerülve a hatalmas szántást a Száraz-fák felé vettük az irányt, közben tőlünk jobbra a Magas-Börzsöny csúcsai sorakoztak, mint a hegység koronájának ékkövei. Még a metsző szél ellenére is sokan meg-meg álltak egy-két fotó erejéig, hiszen e látvány mellett nem lehetett csak úgy elhaladni.




Magas-Börzsöny csúcsai
A Gál-hegy és a Nagy-Morgó romos viskói túránk végállomásának közelségét jelezték. Hajdanán ezek a Kismaroshoz tartozó hétvégi házak jelentették a hétköznapokban elfáradt emberek kikapcsolódását. Manapság a tulajdonosok alig egy-kettőt gondoznak. Lehet, hogy a modern világban a többség ráunt a természetben való feltöltődésre, de az is elképzelhető, hogy a vandálok rendszeres feltörései miatt döntöttek úgy, hogy nem éri meg ezeket a lakokat karbantartani. Bárhogy is van, ezen a környéken helyenként kitűnő a kilátás a hegyekre és a Dunára is.


Ahogy a hegyoldalban lekaptattam Kismarosra, már a teljesítésért járó pontokat számolgattam, ugyanis ez a túra is beleszámított a Dél-Börzsönyi Kupába, amit szintén a BTHE csapata szervezett. A célban a rendezők átadták a túráért járó kitűzőt és oklevelet, majd a túrasorozatért járó kupával gratuláltak és tettek pontot az idei év dél-börzsönyözésére.


Szöveg és fotók: Lánczi Péter
Térkép: Bába Imre

Bámulatos folyó vájta ősvilág - Páris-patak völgye
A Páris-patak szurdoka alig 350 méter hosszú, kanyargós, néhol csupán 2-3 méter széles, 20-30 méter magas, „hullámzó” falakkal szegélyezett völgy. Ezt a nem túl nagy távot igen hamar be lehet járni, viszont az egykori folyó vájta, megkövült ősvilág különleges látványa akár több órára is ott marasztalhatja a túrázót.
→ Tovább
Pazar tóparti lazulás és az elképesztő zselici égbolt – Felfedeztük Kaposvár környékét
Ismerjük el: Kaposvár nem egy tipikus nyaralócélpont. És hogy miért jó ez nekünk? Természetesen azért, mert azt jelenti, hogy itt ilyentájt nem kell hatalmas turistaáradattal számolnunk. Programlehetőségekben viszont nincs hiány: kultúra, természet, hűsítő csobbanás. Mi más kellene még?
→ Tovább
A zöld és a kék összes árnyalata: rabul ejtettek a Plitvicei-tavak
Bármennyire is közhelyes, ha van olyan, amit legalább egyszer az életben mindenkinek látnia kell, akkor az Plitvice. Még akkor is, ha tömegek fordulnak meg itt, és ha tudjuk előre, hogy a szó szoros értelemben vett túraélményben nem lesz részünk. Egyedülálló látványban azonban biztosan.
→ Tovább