Állati trükkök a téli túléléshez

Az idei tél a Kis-Sárréten is megmutatta arcának azt a zord, de igaz felét, melyet már-már elfelejtettünk. A durva mínuszokat a vadon élő állatok is nehezen vészelik át, ám meglepően kreatívak, ha alkalmazkodásról van szó. 

Szerző:
KMNPI/TM
Fotó:
Motkó Béla - KMNPI
2017. február 9.

Az idei tél a Kis-Sárréten is megmutatta arcának azt a zord, de igaz felét, melyet már-már elfelejtettünk. A durva mínuszokat a vadon élő állatok is nehezen vészelik át, ám meglepően kreatívak, ha alkalmazkodásról van szó. 

A hetekig kitartó hideg időjárás komoly erőpróba elé állította a Kis-Sárrét élővilágát is. A kemény mínuszokhoz ki-ki a maga módján tudott vagy éppen nem tudott alkalmazkodni. Enyhébb teleken a vízimadarak sokkal nagyobb egyedszámban képesek sikeresen áttelelni, de most a lehetőségek szűkössége miatt sokan továbbálltak, az itt maradtak pedig igyekeztek átvészelni a dermesztő napokat.

 


Számos túlélési stratégiát lehetett a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárréti területein is megfigyelni. A rejtőzködő életmódú bölömbikák például napsütéses időben nyílt helyeken (pl. gátakon) igyekeztek napozással kissé átmelegedni. A récék és libák egy része a halastavakon maradt, de a nyílt vizű felületek rohamosan csökkentek. Az ő túlélésük egyik záloga az, hogy folyamatos úszkálással ún. „lihogót” tudjanak tartani, amely legalább a ragadozókkal szemben ad némi biztonságot. Ez azonban nem igaz minden ragadozóra. A telelő rétisasok (kb. 30 példány) rendesen a lihogó körüli jégen üldögélnek, éles szemükkel vizsgálódnak, olykor rárepülnek a madártömegre, hogy kiszúrják a sérült vagy legyengült egyedeket; egyszóval: a következő étkezés főfogását.

 

Forgalmas lihogó


Ebben az időszakban a tájegységben összesen három vízfelület tartott „nyitva”. A Sebes-Körös, a Begécsi 9-es tóegységen levő lihogó és az ugrai melegvíz kifolyó. Azok a fajok, melyek életmódjukat tekintve vizes élőhelyhez kötődnek csak ezek közül válogathattak. A melegvíz-kifolyó környezetében kis kárókatonákat, tőkés récéket, jégmadarat, szürke gémeket lehetett leginkább megfigyelni. A lihogón levő madártömeg gerincét a tőkés récék és az itt maradt vadludak alkották, néhány bütykös hattyú társaságában. A Sebes-Körösön jobbára szintén tőkés récékkel lehetett találkozni.

 

Egerészölyvek viaskodnak


A befagyott halastavakon látszólag semmi nem mozdult, de a hóban levő nyomok másról tanúskodtak. Róka, vidra és csülkös vad nyomai szép számban keresztül-kasul; mutatják, hogy éjszaka itt is élénk a forgalom. A fagyos pusztaság is csak látszólag élettelen. El lehet csípni, hogy a mezei pockok a hideg ellenére is rohangálnak egyik lyukból a másikba. Ez a látszatra nem túl rangos esemény azonban létfontosságú a kékes rétihéjáknak és az egerészölyveknek. A kemény időjárás könyörtelenül kiválogatja a gyengéket, legyengülteket. Az ő tetemeik azonban sokszor a túlélést jelentik mások számára. A maradványokon ölyveket, rétisasokat, szarkákat, hollókat, dolmányos varjakat, sirályokat lehet megfigyelni.

 

 

Behúzta a nyakát a bölömbika a hidegben


A település belterületén is találkozunk érdekes dolgokkal. A kerteket őzek és mezei nyulak látogatják sovány zöldfélék után kutatva. A házi etetőknél népes énekesmadár csapatokkal találkozunk, kissé távolabbról, nem titkolt érdeklődéssel karvaly figyeli társaságukat. A falu központjában nyírfákon, fenyőkön, tujákon Biharugra szokásos téli bentlakói, erdei fülesbaglyok tanyáznak, egy-egy ház kéményén fázósan kuvik kuporog.

 

Erdei fülesbagoly


Láthatjuk, sok minden történik ilyenkor is, és talán soha nem érzékelhető ilyen tisztán és élesen a természet egyik örök törvénye; „kibírni, enni és életben maradni”, mint ezekben a hetekben.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Az alkalmazkodás nagymesterei - telelő állatok
Minden, ami a téli madáretetéshez kell 

Cikkajánló