MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2019.04.16. 13:00,   Szöveg: Gulyás Attila,   Fotó: Gulyás Attila

Az Északi-Bükk rejtőzködő fellegvárában

Egy nagy felújítás után akár a füzéri vár párja is lehetne, de ma omladozva várja sorsát a dédesi vár. A Bükk-fennsík északi oldalának egyik leglátványosabb hegyén az ember és a természet munkájának különleges példáit találjuk.

A Bükk hatalmas mészkőfennsíkjának északi peremén, bővizű patakok völgyei és köztük meredek hegygerincek futnak le észak felé. A hegységképző erők egykor az itteni kőzetrétegeket szinte függőleges helyzetbe állították, ahol a kevésbé ellenálló homokkő- és palaösszletek közé került keményebb mészkőrétegek ma különleges formákként emelkednek a magasba: sziklaszirtek, kőtarajok és kisebb-nagyobb ormok díszítik a vidéket. Utóbbiak két legnagyobb példája a dédesi Várhegy és a mellette álló Kisvár, amely hazánk egyik legmagasabb függőleges sziklafalát is rejti.

 

A Bükk-fennsík északi oldalának meredek völgyei és hegygerincei a Bálványon álló Petőfi-kilátóból


Fel is út, le is út

A környékhez hasonlóan itt magának a Várhegynek is tucatnyi arca van: Dédestapolcsányból a Kéktúrán érkezve az 597 méteres hegycsúcs szinte teljesen eltűnik a nála majd másfélszer magasabb Bálvány sötét, északi oldala előtt, míg Szilvásváradról nézve a környék legmagasabb pontjának tűnik. Az igazság valahol a kettő között van: aki a hegyek alatti dombok közül indulva minden irányban panorámás magaslatot keres, ide juthat el a legrövidebb úton. Így tettek a vár építői is bő nyolcszáz évvel ezelőtt, a nyomukban pedig ma is bárki, aki nekivág a Mályinkáról a hegyre vezető, bő négykilométeres útnak az Országos Kéktúra ösvényén.

 

Mályinka határa, jobbról balra a Várhegy és a Kisvár, középen a távoli Bálvány


A falut, majd a Begyeleg-kilátót elhagyva az út még hosszan az erdő szélén kanyarog. Szántóföldek helyett azonban már itt is a háborítatlan természet a határozza meg a tájat – ennek szomorú bizonyítéka, hogy fél évvel ezelőtt egy lelőtt farkast is itt találtak meg. Az erdőbe érve, a Baróc-patak szűk völgyében már a Bükki Nemzeti Park területén járunk. A csúcs alatt a kék jelzés egyenesen nekivág a meredek hegyoldalnak; aggodalomra azonban nincs ok, a terep csak mérsékelten nehéz, a sebesség csökkentése pedig remek csodaszer az elfáradás ellen – a pompás bükkerdő látványosságok százaival kárpótolja a türelmes látogatót.

 

A Kisvár fokozottan védett sziklái nem látogathatók; szerencsére a Várhegyről is majdnem ugyanazt látni
 

Az út először a Kisvár mellett halad el. Egy kis kalandos mászás lehetősége csábító lehet, azonban itt a nemzeti park táblája hamar felhívja a figyelmet: fokozottan védett terület széléhez értünk. A sziklás csúcs a Bükk bércein egykor tucatszámra fészkelő ragadozó madarak, ritka növények és más állatok utolsó menedékeinek egyike, amelyet bár az ember újra és újra megostromol, a természet egyelőre ha csak részben is, de meg tudott tartani. A sziklák alsóbb részeit a madarak költési időszakán kívül, további feltételek mellett használhatják a falmászó sportok művelői, az egyszeri kirándulók azonban jobban teszik, ha magát a szomszédos Várhegyet veszik célba, meghagyva a természet számára az egyik utolsó, kevésbé háborgatott élőhelyet. A két csúcs közti nyeregből induló kék rom jelzésen tovább haladva már csak pár száz méter van hátra a nap legmagasabb pontjáig.

 

Eltűnt évszázadok nyomában

 


A dédesi vár a tatárjárás után emelt kis kővárak népes táborába tartozik. A mintegy háromszáz éven át álló erősség a kor viszonyainak megfelelően többször is gazdát cserélt, a legtöbbször békés eszközökkel, de némi kardcsörgés is része volt a történetének.


A három részre szakadt ország zavaros évtizedeinek elejét még épségben átvészelte a környék, köszönhetően Eger 1552-es híres, visszavert ostromának. Ennek az időszaknak Lazar Schwendi, akkori Habsburg császár tevékenysége vetett véget, aki számos kisebb települést foglalt el az akkori Magyarország és a János Zsigmond vezetése alatt álló Erdély vitás határán. Erre válaszul Zsigmond szövetségese, Hasszán pasa ötezer fős seregével betört a vidékre, és nagy területeket foglalt el Gömör környékén: többek között Putnok, Monok és Felsővadász is ekkor esett áldozatul, de a védők csak az utóbbi helyszínen és a hadjárat elején, a dédesi várban álltak ellen. Felsővadász várkastélya sajnos meglehetősen alkalmatlan volt a védelemre, az ottani katonák így rövidesen kitörtek, és két kivétellel hősi halált haltak.

 

A vár nyugati sarkának megmaradt fala


A kicsiny dédesi várban valamivel jobb eséllyel várhattak egy kisebb ostromot, az ötezerfős sereg felvonulása azonban egyértelművé tette, hogy a vár napjai meg vannak számlálva. A védők Bárius István vezetésével ennek ellenére kisebb csodát műveltek, és két héten át tartották a várat, a helyzetünk azonban reménytelenné vált. A legenda szerint az utolsó éjszaka egy titkos alagúton hagyták el a várat, és sikeresen elkerülték az éjszakai török őrjáratokat is.

 

Kevés fal vészelte át az elmúlt évszázadokat


Hogy ezután pontosan mi történt, csak nagy vonalakban ismerjük. Reggel a törökök ünnepelve rontottak be a nyitva talált kapun, majd a következő pillanatban egy hatalmas detonáció röpítette a levegőbe a vár közepén álló tornyot. Istvánffy Miklós történetíró szerint a megmaradt puskaport és egyéb robbanószereket halmozták fel itt, és egy hosszú, jól elrejtett kanócot vezettek hozzájuk. Az időzítés kulcsfontosságú lehetett, hiszen a beözönlő katonák első dolgainak egyike jellemzően a raktárak kifosztása volt. A robbanás nemcsak a vár tornyát és az ott tartózkodókat pusztította el, de halálos kőzáport zúdított a több száz méterre lévő táborra is. A mintegy négyszáz áldozat láttán Hasszán pasa a vár maradék falait is leromboltatta, amely többé nem is épült fel.

 

A vár helyszínrajza a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság információs tábláján 
 

Az elkövetkező négyszázötven év teljes csendben telt el a hegytető erdejében. A legnagyobb kiterjedésében mintegy nyolcvan méteres vár feltárása ma is várat magára, a megmaradt falak is lassan omladoznak. Jelenleg a hegy tetején és oldalában egy-egy falszakasz és egy téglából rakott víztározó ciszterna a legnagyobb és legjobb állapotban fennmaradt részek.

 

Falmaradvány a keleti oldalon

 

Egy szakszerű ásatás tisztázhatná a vár pontos alaprajzát, és a történetének érdekes darabjait is a felszínre hozhatná, ez azonban még várat magára. Az utóbbi években szerencsére már történtek kisebb állagmegóvó munkák, előbb a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, majd a Bükkvidéki Természetvédők Egyesületének jóvoltából. A váron belüli közlekedést ma már lépcsők és korlátok segítik.

 

Kilátás a Baróc-völgyre 
 

A Várhegy tetejét ma erdő borítja, a déli és keleti sziklákról látványos kilátás tárul a környékre. A Bükk-fennsík hétszáz méter magas északi oldala a Bálvány adótornyától a Baróc-völgy sötétlő mélységéig igazán monumentális látvány, amelyben e sorok írásakor épp a természet egyik legcsodálatosabb átalakulása kezdődik: a zöld lombok előtörése, a mélyből a magasabban fekvő, még hetekig barnásan maradó területek felé. Északon Dédestapolcsánytól Mályinkán át a Rudabányai-hegyekig terjed a panoráma, tiszta időben pedig az Upponyi-hegység fölött a Tátra csúcsai is előbukkanhatnak.

 

A vár által oltalmazott falvak ma is várják a kirándulókat

 


Kapcsolódó cikkeink:
Újra látogatható a Bálvány csúcsán álló Petőfi-kilátó
Az őserdők mélyétől a királynék váráig
Tavaszváró dombok lángokban






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Eddig hozzáfűzött kommentek (1):
hobobobo 2019.04.16. 19:52
Az első fotón, amely a Bálványról készült fullos a Tátra!
Szép kép.
Éppen úgy mint a többi is, a Dédesi Kisvár napsütötte sziklája is ott van.
Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. május
Orliczki Gábor :
Tekergős az út hazafelé
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...