MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2018.09.06. 09:23,   Szöveg: Lánczi Péter,   Fotó: Gulyás Attila és Lánczi Péter

Az ipari múlt és az élmények találkozása

Egy kiállítás, amely sokkal többet nyújt, mint azt elsőre hinnéd. Felnőttek és gyerekek egyaránt élvezik, pedig itt semmilyen modern kütyü vagy hatásvadász tematika nem akar elkápráztatni. Pusztán csak betekintést ad egy olyan világba, amit nem sokan ismerhetnek.

Oroszlány városa nem a turista látványosságairól híres, bár az elmúlt években a hozzátartozó Majkpuszta igen kedvelt úti célé vált a kirándulók körében, az itt található kamanduli „néma” szerzetesek remetelakjai, illetve az Esterházy-kastély csodálatos látványa miatt. A szépen felújított barokk stílusú épületegyüttes valóban lenyűgöző hatást kelt, valamint az itt található kiállítások és rendezvények egyre több turistát vonzanak. Van viszont a közelben egy kevésbé ismert látnivaló, ami szintén ámulatba ejti az embert, még ha egy bányászati gyűjteményről elsőre nem is gondolnánk.

 

Fotó: Gulyás Attila

 

Manapság egy múzeummal vagy kiállítással kapcsolatban sokat halljuk azokat a szavakat, hogy interaktív, illetve 21. századi. Az esetek többségében ez a számítástechnikának köszönhetően valósul meg, amely valóban szemléltetőbbé és izgalmasabbá tesz egy tárlatot, felkeltve a gyerekek figyelmét is addig unalmasnak hitt témák iránt. A monitorok és számítógépek valóban fontos eszközévé váltak az ismeretterjesztésnek és a kulturálódásnak, de azért még találunk olyan kiállítást, amit modern kütyük nélkül is élvezhetünk. Az Oroszlányi Bányászati Múzeum erre egy tökéletes példa.

 

Fotó: Gulyás Attila

 

Oroszlány térségében ma már egyetlen szénbánya sem működik, azonban a Majkpuszta szomszédságában, illetve a sárga jelzésű turistaút mellett álló XX-as akna eredeti környezetében, és más fejtésekből is származó gépek és eszközök összegyűjtésével mutatja be az 1937-től, majdnemhogy napjainkig tartó szénbányászat múltját. Ne gondoljuk, hogy csak néhány kopott tárgyról és besárgult fényképről van szó, melyek hideg neonfény alatt és unott csöndben várják az erre tévedőket.

 

Fotó: Gulyás Attila


Már a bányatelep kapujában jól látszik látogatók tekintetén, hogy az udvaron kiállított vágathajtó-gépszörnyek és a termelés más monumentális eszközei nem csupán az indusztriális érdeklődésűek figyelmét tudják felkelteni. A többséget már ezen gépek is annyira lefoglalják – nem beszélve a gyerekekről –, hogy a kiállítás többi látványos és szórakoztató részére már alig marad idejük. Természetesen a bányatelepet nem időre kell megnézni, de sokan egy vértesi kirándulásnál nem számolnak azzal, hogy itt akár több órát is eltölthetünk a nélkül, hogy észrevennénk az idő múlását.

 

Fotó: Gulyás Attila


Mitől egyedi, mit találunk itt?


Bemerészkedhetünk egy igazi táróba, felmászhatunk az aknatorony kilátóba, megismerhetjük a bányászok sokszor életet követelő, veszélyes munkáját, valamint kipróbálhatjuk bányavasutat is, ami sokszor a felnőttekben még nagyobb érdeklődést vált ki, mint a gyerekekben. Ezek csupán a legfőbb attrakciók, mert az épületekben berendezett kiállítótérben, vagy éppen az eredeti formájában meghagyott munkaterületeken – amely részben a tárlat kuriozitását is adja – még átfogóbb képet kapunk a föld alatt dolgozó emberek veszélyes szakmájáról.

 

Fotó: Gulyás Attila


„Jó szerencsét!” – köszönti a látogatókat a bányászok köszöntésével a kiállítás idegenvezetője. Az emberközeli tárlatvezetés során a látogatók szakemberektől, hiteles forrásból kapnak információt, hiszen a múzeum munkatársai korábban valamennyien az oroszlányi bányáknál dolgoztak. Számukra nem tudunk olyan kérdés feltenni az egykori üzemmel vagy az itt zajló munkával kapcsolatban, amiről ne lelkesen és nosztalgiával mesélnének.

 

Fotó: Gulyás Attila


Az épületbe lépve elsőként az úgynevezett faléztermet tekinthetjük meg. Anno itt gyülekeztek a bányászok a műszak előtt, és itt kaptak eligazítást az aznapi munkamenetről és a személyre szabott feladatokról. Odabent emellett számos helységet találunk, mely mindegyikében más és más berendezéseket és különös tárgyakat vehetünk szemügyre, némelyiket akár kézbe is vehetjük. Beleshetünk többek között egy teheraknába vagy a lámpakamrába is, ahol a bányászok fel-, illetve leadták felszereléseiket, például a lámpát, sisakot, önmentő készüléket, valamint az úgynevezett pléhet – egy számozott kis bilétát –, ami azt jelezte ki tartózkodik éppen lent a mélyben.


Mintha csak tegnap zárt volna be a bánya!


Eredeti állapotában látható az operatív termelésirányításhoz kötődő diszpécserközpont és a bányamesteri-, továbbá a felügyeleti iroda. Az elektronikai berendezéseken, a bányászati felszereléseken és az oroszlányi szén történetén kívül bepillantást nyerhetünk a bányászok mindennapi életébe is. Fotókon és dísztárgyakon elevenednek meg többek között a bányászzenekar és sportolók, illetve bányászcsapatok emlékei, bemutatva egy Magyarországon már eltűnőben lévő szakma és egy sajátos közösség egyedi világát, melyre a 20. század második felében a szocializmus is rányomta bélyegét.

 

Fotó: Gulyás Attila


Az udvaron futurisztikus lánctalpas járathajtó- és jövesztőgépeket csodálhatunk meg, valamint egy rekonstruált táróba is bemehetünk, ahol a mélyben zajló munkálatokról kapunk ízelítőt. A helyenként szűkös járatban megtapasztalhatjuk, hogy a vájárok milyen körülmények közt dolgoztak és milyen speciális gépeket, felszerelések használtak, melyek sokszor sci-fi filmek kellékeinek is beillenének.

 

Fotó: Gulyás Attila


Láthatunk még itt földalatti és a külszíni mozdonyokat, a szenet szállító kötélpálya gépeit, de még bányászok által készített művészeti alkotásokat is. Benézhetünk a teheraknába és a gépterembe, aminek segítségével a kötélpályára juttatták a szénnel megrakott csilléket, ahonnan aztán egészen az oroszlányi osztályozóba vándorolt a rakomány. Itt minden ipari méretű és robosztus. Az óriási fogas kerekek, nehéz, vasból öntött berendezések mindenkit lenyűgöznek. Ha ez nem lenne elég, felmehetünk az aknatornyába is, melyről madártávlatból is megszemlélhetjük a bányatelepet, plusz csodás panoráma tárul elénk a Vértes vonulataira és az egész környékre.

 

Fotó: Gulyás Attila


Működő bányavasút!


A bányatelepen csillékben utazva próbálhatjuk ki a körbe-körbe kanyargó bányászvasutat, amely korosztálytól függetlenül szokta lenyűgözni a látogatókat. A szellemesen kialakított pályán kinek a döcögős utazás, kinek a műszaki sajátosságok adnak egyedi élményt, az országban egyedülállónak számító kisvasúton. A mozdonyvezető – a szerelvény irányításán túl – szívesen beszél a gépcsoda technikai részleteiről, valamint az egykori bányamunkálatokban betöltött szerepéről.

 

Fotó: Gulyás Attila


A XX-as akna 2000 tavaszán zárta be végleg a kapuit, hasonlóan a környék többi bányáihoz. Szerencsére ezen a helyszínen csak részben kerültek elbontásra az üzemépületek, és a meglévőket pedig hasznosították, ellentétben más teljes egészében eltűnt bányatelepekkel. A kiállításon kívül rendezvényeknek, családi programoknak is helyet ad a volt bánya, még népszerű „szabadulószobás” játékokat is szoktak rendezni. Az Oroszlányi Bányászati Múzeum nem csupán egy kiváló program lehetőség, de igaz emléket is állít a térség egykor legfőbb és legtöbb embert foglalkoztató iparágának, valamint a benne dolgozó embereknek, akik közül sokan munka közben vesztették életüket. Nevüket a bejáratnál álló emléktáblán olvashatjuk, ami egyben figyelmeztetés is milyen veszélyes a földalatti munka.

 

Fotó: Gulyás Attila

 

 

Tudnivalók a múzeumról!
A múzeum március 1-től október 30-ig, szerdától vasárnapig tart nyitva 10:00–18:00 óra között. Hétfő szünnap, kedden előzetes bejelentkezés alapján tudnak csoportokat fogadni. A belépődíj felnőtteknek 1000 Ft, a kedvezményes jegy: 500 Ft (Duna-Gerecse Turisztikai kártyával is). A bányavasút és a kilátó pótjegye: 300-, illetve 200 Ft. Még több infót olvashatsz a múzeum honlapján: banyaszatimuzeum.hu

 

Kapcsolódó cikkek:

NEM A MARS, CSAK AFRIKA: SÉTA A GÁNTI BAUXITBÁNYÁBAN

A VÉRTES LEGPAZARABB TÁJAIN

BRINGATÚRA A VÉRTESI SZÉN NYOMÁBAN

VÁNDORVÁRÓ A GÁNTI-MEDENCÉBEN – GRÁNÁS TURISTAHÁZ

 






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. október
Nagy Patrícius:
Csillagkapu
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...