MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Bakonybéltől Zircig

Másfél napos túrázásom során felfedeztem Bakonybél monostorát, egy denevérek lakta barlangot, egy kivágott erdőt, egy postásra váró mókust, és forrás vize fiatalított meg Zirc előtt.

Bakonybélen nem keltem korán, ráérősen megreggeliztem, aztán kijelentkeztem a szállásomról. Tudtam, hogy nem kell rohannom, mert az ünnepi időszak miatt csak 11-kor nyitott a monostor arborétuma.

 

Fotó: Papp Géza


Szeles, borús, hideg idő volt, így először a templom bejáratához húzódtam be. Aztán a mise után kinyitották végre az arborétumot, így ott is sétáltam egy kört. Annyira nem nagy, és egy hosszú U alakban szépen körbe is lehet sétálni, úgy háromnegyed óra alatt. Fentebb, belépéskor egy kis fűszerkert fogad, majd a farakások mögött kezdődik egy murvával felszórt út, azon lehet körbemenni.

 

Fotó: Papp Géza


Az egész a bencéseké, akik 996-ban jutottak el először Magyarországra, Pannonhalmára. A Szent Márton monostor a 13. század első felében élte első fénykorát. A 16. században a korábban még központi szervezet nélkül működő bencéseket Tolnai Máté apát szövetségbe (confoederatio) tömörítette. A törökdúlás után 1639-ben indult újra a rend, a 17. században bencés központ volt Bakonybélen, Dömölkön, Pannonhalmán és Tihanyban is.

 

Fotó: Papp Géza


Aztán jött II. József, aki feloszlatta őket is. 1802-ben azzal a feltétellel alakulhattak csak újra – immár I. Ferenc császár idején –, hogy gimnáziumi tanítást vállalnak. Bencés oktatás folyt a 19. század során Győrben, Sopronban, Kőszegen, Pápán, Esztergomban, Komáromban. A második világháborút a pannonhalmi központ a vöröskeresztes védelemnek köszönhetően jól átvészelte, de az államosításokat már nem: csak Pannonhalmán és Győrben maradt meg iskolájuk, és ez csupán a rendszerváltással változhatott meg.

 

Fotó: Papp Géza


Ezután visszasétáltam Bakonybél főutcáján, egy kis ábécében vettem némi enni- és innivalót, aztán elhagytam a főutat arra, ahol a K, a S és a Z+ jelzés együtt halad. A Száraz-Gerence völgye jó névnek tűnt: egy kiszáradt patak medre mentén sétáltam tovább.


Először a Z+ hagyja el az utat, majd a K. Itt tettem egy kitérőt: tovább mentem a sárga jelzésen, azaz maradtam az aszfaltúton. Úgy egy kilométerrel arrébb, ahol megszakad a szalagkorlát, ki kell térni balra, fel a hegynek. Ezen a sárga barlang jelzésen kell még felmenni párszáz métert. Közben láttam egy vidám kis vörösróka-komát is. Valamit nagyon nézett a fűben, ugrásra készen, hegyezte a fülét. Amikor megpróbáltam elővenni a fényképezőgépemet, észrevett, és egy pillanat alatt eliszkolt. Felérve a jelzésen megérkeztem a Száraz-Gerencei-barlanghoz, azaz a Pörböl-barlanghoz.

 

Fotó: Papp Géza


Ezután a sárga barlang, majd a sárga jelzésen visszatértem a Kékre, és hegynek fel elhagytam az aszfaltutat. A K és a Z együtt haladó szakasza egybeesik a Barátok útjával, majd felér egy kereszteződéshez. Itt eltévedtem, egy jelzetlen, széles földúton indultam lefelé, ott, ahol rengeteg kivágott fa hevert egy réten. Szóval itt nem szabad elkanyarodni, hanem meg kell keresni a rét felső részén a bozóttal benőtt, eltakart jelzést. Legalább gazdagabb lettem egy állatfotóval, ez nem rohant el előlem, amikor elővettem a fényképezőgépemet.

 

Fotó: Papp Géza


Ezután jött a túra talán legszebb szakasza. A Barátok útja után a K jelzés egy szélesebb földutat többször keresztezve megy hegynek föl, gyönyörű bükkerdőben. Itt megint felhős, borús idő lett, de a jó magasra megnőtt fák között így is nagyon lélekemelő volt sétálni.

 

Fotó: Papp Géza


Ez az út úgy három kilométer után elér egy aszfaltutat, majd ezen a – nem forgalmas – autóút szerpentinjén lehet felsétálni a Kőris-hegy tetejére. A hegycsúcs érdekessége, hogy a ferihegyi repülőtér üzemeléséhez kapcsolódóan ide telepítettek egy polgári légiforgalmi radart is, amelyet legutóbb 2007-ben újítottak fel, és amely a HungaroControlhoz tartozik.

 

Fotó: Papp Géza


A Vajda Péter-kilátó lépcsői nagyon meredekek, óvatosan menj fel, és még óvatosabban gyere le! A kilátó sajnos már nem elég magas a környező fákhoz képest. A tövében van néhány pad és asztal is. Itt csak nagyon rövid időre ültem le, mert szinte jeges, hideg szél fújt, hamar átfáztam, így ettem és el is indultam lefelé. Az első párszáz méteren nagyon meredeken szakad le a hegyről az út, de utána ellaposodik. (A meredekebb rész tövében figyeljünk, hogy a kék jelzésen maradjunk, ne tévedjünk át a pirosra.) Mielőtt leértem volna a Kisszépalma-puszta nevű tisztásra, volt egy nemrég letúrt földes szakasz is, az nagyon sáros volt. Viszont így legalább megvolt az az érzés, hogy 1-1 kiló sárral a két cipőmön én vagyok a Birodalmi Lépegető.

 

Fotó: Papp Géza


Nem sokkal később egyszer csak kiértem az erdőből, és fakerítések között találtam magam. Ez már a Pajta-dűlő. A durva deszkákon kell nézegetni a jelzéseket – figyelj, hogy ne a K+ jelzésre, hanem a K jelzésre kanyarodj jobbra!

 

Fotó: Papp Géza


Az elkerített területek jelzik, hogy ez már Szépalmapuszta. Itt nagyon úgy nézett ki, hogy rám szakad az ég, de végül egy kis hideg széllel és húsz csepp esővel megúsztam, nem áztam el. A széles földúton jó tempóban tudtam haladni, így hamarosan lovak számára elkerített legelők jelezték, hogy már a szállás sincs messze. Szépalmapuszta szívében egy tenyérnyi arborétumba is be lehet sétálni, és egy, kívülről egészen jól kinéző szálláshelyet is üzemeltetnek. Van jó pár szürke marhájuk is.

 

Fotó: Papp Géza


E rövid kitérő (S jelzés) és pihenő után a K és a S jelzés együtt visz tovább. Mehetünk végig az út mentén is, de a magamfajták persze kitérnek 5 méterrel arrébb is, ha arra visz a jelzés. Rövid, kb. két kilométeres séta után egy domb tetején feltűnik egy favázas antennatorony, ahol jobbra kell eltérni az útról. Így értem be Borzavár falu tetejéhez.

 

Fotó: Papp Géza


A faluba beérve a fenti tisztáson két helyi érdekességet lehet megtekinteni. Az egyik egy nagyon felemelő programlehetőség: a jobb oldali vagy a bal oldali padra leülve megnézhetünk egy nagydarab követ.
Ettől egy kicsit balra, a tuják rejtekében pedig van egy millenniumi emlékoszlop, fából kifaragva. A faluba beérve először a felső útra tévedtem. Így elhagytam a jelzést, de legalább rátaláltam a falu legtutibb vaskapujára, amin egy rozsdás mókus várja a postást. Rém cuki.

 

Fotó: Papp Géza


A falu temploma előtti kanyarban lefelé kell indulni az úton, és jó sokat menni. Lejjebb érve van egy kis faluközpont, ott a bélyegző is. De ha még lejjebb mész az úton, akkor balra lesz egy másik kis „vendéglátó-ipari egység” is, ott is lehet bélyegezni. Én itt elhagytam a jelzést, mert egy magánszálláson éjszakáztam. Egyszerű kis szálláshely volt, de arra pont tökéletes, hogy lezuhanyozzak, megvacsorázzak, megnézzek egy ócska filmet a tévében, és elmenjek aludni.

 

Fotó: Papp Géza


Másnap már csak egy rövidebb szakasz maradt Zircig. Borzavár szélén még egy szalmabálákból épített húsvéti nyuszi és egy minyonpáros adott ízelítőt a falusi lét gyötrelmeiből, majd az út felett néhány méterrel egy kis ösvényen elhagytam az utolsó épületeket és az aszfaltutat is. Nagyon kellemes, szép erdős rész vitt fel a kék kör jelzésig. Ez több helyen is metszi a K jelzést. Feljebb már nagy fairtás utáni állapotát mutatja a friss telepítésű erdő. Lementem a sípálya aljához, majd betértem a friss telepítés bozótos fái közé jobbra a kék kör jelzésre. Ezen már csak egy percet kell menni, és ott a Fiatalító-forrás vize, egy pihenőhellyel és néhány meghagyott öreg fával.

 

Fotó: Papp Géza


Természetesen megtöltekeztem a forrás vizével (+2 életerő pont), aztán indultam is tovább. Zirc első házait elérve egy bemutatóhelyhez értem ki, ahol a környék geológiáját, bányászatát, az egykori mészégetést mutatják be tablókon, de van focipálya, padok és a kisebbeknek játszótér is. Zirc környékén bányásztak követ, tűzkövet, sót, szenet, bauxitot és mangánércet is. Ezzel beértem Zircre, teljesítve az OKT 8. szakaszát is. Zircen és Hajmáskéren is elidőztem még egy kicsit, az itteni látnivalókról a következő posztban mesélek majd.


Képek és szöveg: Papp Géza – kektura.blog.hu

 

Az előző szakaszról itt olvashatsz. 




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. december
Nagy Ferenc:
Tükröződés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...